Rohamosan fejlődik az egyiptomi turizmus

Újra sláger Egyiptom – a világ minden főbb küldő piaca ismét felfedezte magának az országot, amelyben az elmúlt évek politikai-társadalmi bizonytalanságai okoztak visszaesést a gazdaság bevételeinek jelentős részét hozó turisztikai ágazatban. Az elmúlt évben nagyot ugrott az idegenforgalom: a statisztikák szerint 2016-hoz képest 54 százalékkal több, 8,3 millió turista látogatott az országba, ám ez a szám még messze elmarad az arab tavasszal előtti, 2011-ben mért 14,5 milliótól. Az idei első negyedéves adatok további 30 százalékos bővülésről adtak számot, így a fejlődés jól látható.

Az ókori kultúra egyik bölcsőjének számító ország imázsa sokkal jobb, mint az arab világból a legnagyobb vetélytársnak számító Tunéziáé. Az addigi legnagyobb, turisták ellen irányuló merényletet, amely 58 áldozatot követelt, 1997-ben Egyiptomban, Luxorban hajtották végre, ám ezt valamelyest feledtetni tudta a tunéziai tengerpart és a Bardo Múzeum elleni terrortámadás. Tunézia szemmel láthatóan nehezen jön ki ebből a sokkból, s a turisták elmaradását ott nemcsak az árak, de bizony a szolgáltatások színvonalának esése is követi. E tekintetben tehát jó helyzetben van az egyiptomi turizmus, amelyre ma inkább Marokkó és némiképp Jordánia jelent veszélyt. Ezek a fejlődő célpiacok látványosságaikkal és szolgáltatási színvonalukkal egyaránt vetélytársai lehetnek a fáraók földjének – ám az áraik magasabbak.

Azt, hogy az ország turizmusa fejlődik, azok a magyar turisták is visszaigazolhatják, akik már többször jártak egyiptomi üdülőhelyeken. Az évtized elején félbehagyott szállodaépítkezések zömét újrakezdték, és vagy megnyíltak az új, négy-öt csillagos házak, vagy épp építik őket, mint ahogy számos új egység is kiemelkedik a földből. De már távolabbi tervek is vannak: idén tavasszal például Hévíz turisztikai szakemberei vettek részt egy olyan eszmecserén, amelynek célja az volt, hogy feltérképezzék, hogyan lehetne a Sarm es-Sejktől mintegy száz kilométerre fekvő bibliai Mózes-forrást nemcsak bibliatörténeti, de akár gyógyturisztikai látványosságként is hasznosítani.

A magyarok először nagyobb számban az OTP Travel jóvoltából ismerhették meg az első nemzetközi hírű üdülőhely, Sarm es-Sejk látványosságait, ma azonban már a délebbi, s immár nem a Sínai-félszigeten lévő, negyven éve még egyszerű halásztelepülésnek számító Hurghada a fő célpont. Idén azonban a Kartago Tours a még délebbi, eddig leginkább kiváló búvárélményt kínáló partszakaszairól híres, ám most már egyre inkább kiépülő Marsa-Alamba is indít chartereket.

A szállodák európai szemmel valóban minden igényt kielégítenek, a korábban épp a kényelemért, szolgáltatásokért megkedvelt török ötcsillagos házakhoz képest elérhetőbb áron hozzák a luxust – kis szépséghibával. Míg ugyanis a török vendéglátóhelyeken a gasztronómiára sem lehet semmilyen panasz, addig Egyiptomban kicsiny kompromisszumot kell kötnünk – az ételválaszték sem annyira széles, a kínálat egysíkúbbnak tűnik, s bizony a nemzetközi konyha vívmányainak „lemásolása” sem mindig sikerül. A másik hátrány akár előny is lehet – a legtöbb helyen fizetős, helyileg korlátozott és/vagy gyenge a wifi, nehezebb kapcsolatot teremteni a világgal, az otthoniakkal.

Utazni viszont nyugodtan lehet. A szervezett utakon kínált élmények a tömegturizmusra jellemzők, a bátrabbak az egyéni utakra esküsznek. A szemlélőnek úgy tűnhet, Kairót és a Sínai-félsziget északi részét leszámítva elenyésző a veszélye, hogy bármilyen bajunk eshet – legfeljebb az utakon (autópályákon is) természetes lassítónak elhelyezett fekvőrendőr-bukkanók okozhatnak károkat az óvatlan autóbérlőnek. Ahogy egy helyi idegenforgalmi szakember elmondta: itt nemcsak az utakon és a városokban, valamint a főbb idegenforgalmi helyeken szép számmal előforduló rendőr és katona, de a turizmusban dolgozók is figyelnek az utazók biztonságára – a tengerparti üdülőhelyeken dolgozók családtagjai szinte kivétel nélkül a belső, rémesen szegény területeken élnek, nekik az itt megkeresett jövedelem az egyedüli bevételük.

Az egyre jobban kiépülő idegenforgalom abban is visszaköszön, hogy immár Egyiptomot is elárasztották a hamisítványok. A szállodáktól ráadásul csak pár métert kell haladni a helyi bazárig – a kis üzletek tömegei települnek a nagy, többezres komplexumok mellé. Miután az egyiptomi textil a törökhöz hasonló minőségű, így ügyes alkuval jó minőségű hamis termékeket vehetünk (de persze rengeteg a Kínából és Ázsia más küldő országaiból vagy épp Törökországból érkező hamisítvány is). A turisták védelmében ugyanakkor az egyiptomi kormány gátat akar szabni az árusok agresszivitásának: egy tavasszal elfogadott törvény 10 ezer egyiptomi font (több mint 150 ezer forint) bírsággal fenyegeti azokat, akik a turistáktól kéregetnek, vagy túl erőszakosan kínálják portékáikat. A büntetés elrettentő – a havi egyiptomi turisztikai átlagbér háromszorosa –, ám nem igazán látszik, hogy ennek lett volna foganatja.

Pálinka, Antinal és biztosítás

Az Egyiptomban járók jó része nem ússza meg az utat egy kis bélfertőzés nélkül, annak ellenére sem, hogy a korábban okként megjelölt problémákat – a medencék nem megfelelő klórozása, a gyorsan romló élelmiszerek zárt térben tartása, palackos vizek használata – már javarészt mindenhol megoldották. Akár a levegőből is rátelepedhetnek az ételekre olyan baktériumok, amelyek lázat, hasmenést, esetleg hányást okozhatnak. Az odafigyelés és a pálinka mellett érdemes a helyi „béltisztítót”, az Antinalt már az első napon beszerezni, ami általában egy nap alatt megoldja a gondokat. Ha nagyobb baj van, az utasbiztosításunk fedezetére a magyar magánkórházak szolgáltatási szintjén működő ellátóhelyeken kaphatunk segítséget.