Átalakul az önkéntes nyugdíjrendszer

Az unió csaknem minden ötödik lakója (19 százalék) 65 éves vagy annál idősebb volt 2017-ben. Kelet-Közép-Európában a legfrissebb adatok szerint az eltartott népesség aránya már csak Szlovákiában és Lengyelországban kevesebb 50 százaléknál. Magyarországon ez a mutató 2018 elején lépte át a lélektani küszöböt, ami a 2012-es 45,7 százalékhoz képest drámai változás. Ezzel párhuzamosan gyorsan nő az öregedési index is a régióban. Európa demográfiai kihívásai már évtizedek óta világosan láthatók a döntéshozók számára is, néhány évtizeden belül a régióban megduplázódik a száz munkavállalóra jutó időskorúak száma.

Az önkéntes nyugdíjpénztári ág bevezetése a régióban a 90-es évek végén kezdődött meg, válaszként ezekre a kihívásokra, és hogy csökkentse a függést az állami rendszertől. A legtöbb esetben a nyugdíjrendszerek kötelező pillérére támaszkodva kezdődött az új ág építése, és már néhány év múlva látszott, hogy nem fenntartható. A magas kezelési és portfóliótartási költségek nehezen voltak hozzáilleszthetők a rövidebb hátralévő életciklusokhoz. Emellett a rendszer bevezetése magában hordozta a kötelező ág bevételcsökkenését, amire a régiós kormányzatok magasabb kötelező hozzájárulással vagy megemelt nyugdíjkorhatárral reagáltak.

Az Erste friss elemzése áttekinti a régiós országok rendszereinek kialakulását. Romániában viszonylag későn, 2008-ra épült ki a hárompilléres nyugdíjrendszer, amely a felosztó-kirovó ág mellett egy kötelező magán- és az önkéntes harmadik ágat tartalmazta egészen a legutóbbi időkig. A változások után, amelyek a bevezetett szektoradó mellett szabályozták a rendszerhez tartozó kötelező tőkekövetelmények megemelését és a nyugdíjpénztári költségszint maximálását, most az egyénnek lehetősége van arra, hogy kilépjen. Szlovákia hasonló rendszert felépítve eleinte a befizetések kezdeti csökkenését tapasztalta, majd a hitelpiaci válság után radikális döntést hozott: kötelezővé tette szinte a teljes részvénypiaci portfólió leépítését, ami a hatalmas tőkeveszteségek leírásával járt. Ezek után valamennyi szlovák alap csak nagyon alacsony kockázatú kötvénypiaci eszközzel töltötte fel a portfólióját.

Az Erste értékelése szerint a magyar rendszer szintén a globális válság idején szembesült a konszolidáció szükségszerűségével. Az első értelmezésben világossá vált, hogy a tőkepiaci ingadozás extrém módon érinti a nyugdíjpénztárban felhalmozott eszközöket, amelyekre így – a kiszámíthatatlanságuk miatt – a központi költségvetés sem tud támaszkodni a tervezésben. Az elemzés párhuzamot von a magyarországi magánnyugdíjpénztári rendszer 2010-es visszaállamosítása és a jelenlegi lengyel változások között. Lengyelországban a magánnyugdíjpénztári ágat 1999-ben vezették be, ez a rendszer második pillérét jelentette. A kormány ezt 2011-ben részben felszámolta. A most vita tárgyává váló tervezet szerint a 16 millió lengyel magánnyugdíjpénztári tag dönthet, hogy az állami rendszerhez kíván-e csatlakozni, vagy egy teljes mértékben magántulajdonú, örökölhető számlára utalja a megtakarítását. Mindkét esetben a nyugdíjkorhatár elérése után lesz hozzáférhető a megtakarítás, az állami rendszerbe való visszatérés díjmentes, de adóköteles, a saját számla átirányítási költsége 15 százalék, de adómentes.

Az Erste véleménye szerint a lengyelországi változások mögött egyértelműen a választásokra készülő kormány fiskális stimulusterve áll, amely komoly teher a költségvetésnek. Az ING számításai szerint a lépés 2020-ban és 21-ben 24 milliárd zlotyval csökkenti a lengyel kormány finanszírozási igényét, ezzel javítva az adósság és a deficit mutatóit. Az elemzőház szerint még kérdéses, hogy az ESA 2010 módszertan engedélyezi-e az említett összeg feltüntetését kormányzati bevételként.Az Erste elemzői különösen aggasztónak tartják azt a régiós trendet, hogy a nyugdíjkorhatárt csökkentik vagy az emelését megtiltják, miközben a várható élettartam Kelet-Közép-Európában is növekszik.

A régió legtöbb országában a valódi átlagos nyugdíjba vonulási kor alacsonyabb is lehet a jogszabályok alapján várhatónál. Az osztrák elemzőház számításai szerint a hatvanas éveik elején nyugdíjba vonuló nők akár még húsz évig kaphatnak ellátást, míg a férfiak átlagosan alig néhány évvel tovább dolgozva 15 évig juthatnak nyugdíjhoz, ami a jövőben nehezen lesz finanszírozható. Az Erste szakértői szerint a mostani helyzetre a legtöbb ország válasza az kell, hogy legyen, hogy emeli a nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjjárulékok mértékét, és nem éli fel a jövőbeli kötelezettségekre félretett összegeket.