Csak a déliek akarják az eurót

A különbség a két utóbbi csoport stratégiájában annyira markáns, hogy Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank

elnökének november eleji szkeptikus megjegyzései az euróról Nyugaton nagyobb vitát váltottak ki, mint Közép-Európában. A visegrádiak kormányai határozottan nem akarják az eurót. A déliek már bejelentették csatlakozási szándékukat – igaz, nem biztos, hogy tárt karokkal fogadnák őket.

A múlt évtizedben, amikor a régió országai csatlakoztak az Európai Unióhoz, azt is vállalniuk kellett, hogy majdan bevezetik a közös valutát, amelytől kiötlői azt várták, hogy egységesíti és megerősíti a blokkot, mint a világ egyik legversenyképesebb gazdasági övezetét. Határidőt azonban nem szabtak a bevezetésre. Az eurózóna tíz éve kezdődött válsága pedig kételyeket ébresztett, érdemes-e feladni az önálló kamat- és árfolyampolitikát, egyben felvállalni azt a kockázatot, hogy a bajba jutó eurózónatagokat – mint Görögországot – ki kelljen segítenünk.

Eközben a visegrádi négyeknél jelentős politikai átrendeződés is történt, megtámasztva a szkepszist.

A legszélesebb ellenállás az euró bevezetésével szemben Lengyel­országban alakult ki. Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke áprilisban jelentette be, hogy Lengyelország nem kívánja bevezetni az eurót, amíg el nem éri Németország jólétének a szintjét. Ezzel a beláthatatlan jövőbe tolta a csatlakozást. Ráadásul egy hónappal később a kérdésben vétójoggal rendelkező lengyel jegybank elnöke, Adam Glapinski is bejelentette, hogy hivatali ciklusának végéig, 2022-ig az ország biztosan nem kéri felvételét az eurózónába. Sőt az ERM–2 árfolyamrendszerébe sem, amelyben két évet kell tölteniük a nemzeti fizetőeszközöknek, mielőtt felváltaná őket az euró. Azért Lengyelországban sincs teljes egyetértés a kérdésben: bár a lengyelek zöme inkább megtartaná a zlotyt, a vállalkozások többsége bevezetné az eurót.

Ahogy Magyarországnak, a cseh kormánynak sincs terve az euró bevezetésére, holott az egy főre eső GDP-ben Csehország áll legközelebb az eurózóna átlagához. A cégek egy része itt sem elutasító, sőt a Cseh Kereskedelmi Kamara felmérése szerint több mint egyötödük már euróban számol el belföldi partnereivel. A csehek többsége azonban nem szívesen mondana le a koronáról. Magyarországon sem a kormány, sem a jegybank nem rendelkezik tervekkel az euró bevezetésére, a közvélemény-kutatások szerint azonban a magyarok többsége lecserélné euróra az ország fizetőeszközét.

Romániában az év elején az akkori miniszterelnök, Viorica Dancila 2024-et nevezte meg csatlakozási céldátumként a jegybank támogatásával. Annyira komolyan gondolták, hogy az erről szóló nemzeti tervbe még azt is beleírták, hogy papok fogják népszerűsíteni az eurót. A feltételek teljesítésével azonban Románia bajban lenne: költségvetési és folyófizetésimérleg-hiánnyal küzd, a bérek emelkedése magasan az eurózóna szintjei fölé repítette az inflációt, és egyelőre nem látszik nagy változás.

A feltételek tekintetében hasonló cipőben jár Bulgária és Horvátország is. A gazdasági feltételeket ők teljesíthetnék, az eurózóna döntéshozói mégis támaszthatnak kifogásokat, például a bolgár bankrendszer stabilitása iránti aggodalmak miatt. Pedig Vladislav Goranov bolgár pénzügyminiszter oly módon is személyes nyomatékot adott kormánya elszántságának, hogy a születésnapját, április 30-t jelölte meg az ERM–2-höz való csatlakozás céldátumának.