Visszaszámlálás indul

Az autópiac átalakulása jól látható a Volvo kínálatának változásán, hiszen 2016-ban fejezték be az utolsó hathengeres benzinmotorral felszerelt Polestar modell gyártását, majd a frissen bemutatott S60-as Polestar csúcsváltozata már hibrid hajtást kapott, dízellel pedig egyáltalán nem készül a legújabb széria. Jelenleg a T6-os néven kapható hajtáslánc a legerősebb, még tisztán robbanómotoros konfiguráció, de valószínű, hogy ebben a formában most látjuk utoljára, mert a svédek a hibrid és az elektromos technológiára koncentrálnak. A belső égésű motorok fejlesztését a tulajdonos, a kínai Geely egy új közös vállalatba szervezi ki, és ettől a cégtől vásárol majd a Volvo.

A márka számára kijelölt, egyre tisztább jövőben várhatóan már nem lesz szükség egy 310 lóerős változatra, és lássuk be, most sincs. Bár a rajongók szívét mindig megdobogtatja egy turbós-kompresszoros, ráadásul R-Design csomagos limuzin, az elmúlt évtizedekben kialakult vevőkör éppen a német prémiummárkáknál szelídebb, tisztább üzemű és biztonságosabb autóra vágyik – ezzel nehezen fér össze a sportlimuzinos karakter. Az egykori, kemény R modellek késői utódja egyébként megdolgozik a pénzéért. Valódi, szívmelengető hanggal festi alá a gyorsításokat, bőséges ereje meggyőzően lendíti előre a masszív karosszériát, és minden helyzetben rugalmassá teszi az S60-ast, ami magabiztos, nagyautós érzetet biztosít a középkategóriás limuzinnak.

Viszont éppen ez a méltóságteljes, biztonságos miliő veszi el a sofőr kedvét a száguldástól, amire a T6-os alkalmas lenne, mégsem illene a karakteréhez. Összkerékhajtása nedves utakon, laza talajon vagy havas, jeges emelkedőkön gondoskodik a megfelelő tapadásról, mert a gyárilag ültetett sportfutómű nem sok mozgásteret enged a földutak meghódításához. Hangolása ideális átmenet a rázós és az elringató között, tempós kanyarokban stabilan fekszik, és az úthibákat is hatásosan csillapítja. Kormányzása precíz és határozott, ám kissé steril, illik az S60-as semleges viselkedéséhez. Karosszériája nagy előrelépés az elődmodellhez képest, helykínálata és csomagtartója is nagyobb, praktikusabb, de a V60-as kombival nem veheti fel a versenyt. Ami a formatervet illeti, már az S90-essel megtalálták azt a stílust, amely egyszerre hűséges a masszív, szögletes Volvo-fazonhoz, és felzárkózik a mai vevőkör igényeihez. Éppen annyit változtattak a formán, hogy észrevehető legyen a különbség a két méretosztály között, bár a vásárlók egyre kevésbé igénylik az ilyesmit. Az S60-ast a hátsó lámpája különbözteti meg az S90-estől. Ezúttal is megosztó a lámpatest alakja, mégis harmonikusabb az összkép. Belül a legutolsó Volvo-elrendezés csupán apró részleteiben tér el a többitől. Évek óta nem öregszik az anyaghasználatával és kidolgozásával

a prémiumriválisok szintjén mozgó dizájn. A jó ergonómia, valamint a már alapáron is gazdag felszereltség indokolja a hozzájuk hasonlóan kalkulált vételárat. Az S60-as legerősebb oldala mégis az, amit pénzért nem lehet megvenni: a sportossága, eleganciája, kívülről is látható értéke és jelen esetben bőséges teljesítménye ellenére is pozitív arculat, amelyet a Volvo zöldstratégiája várhatóan tovább erősít majd.

Összegzés

Vonzó külsejű, marasztaló belsejű és árcédulájához illően színvonalas, jól felszerelt autó az S60-as harmadik generációja. Az R-Design kivitelhez passzoló, jó erőben lévő T6-os motor, az automatikus váltó és az összkerékhajtás profi üzleti limuzint varázsol belőle. | AM