Egy apró pontosítás az aranyról
Amikor július végén új történelmi csúcsra ugrott az arany árfolyama, a történésről beszámoló számos elemzés magyarázatként az arany menekülőeszköz jellegét emelte ki. A logika szerint rossz tőkepiaci hangulat esetén a befektetők hajlamosak az évszázadok óta a biztonságot szimbolizáló eszközbe átcsoportosítani a tőkéjüket, ha pedig javul a hangulat, újra előbújnak ebből a fedezékből. Aggódni pedig most is volt miért, elég csak a koronavírus-járvány által okozott, mély gazdasági problémákra vagy az újra feszültebbé váló amerikai–kínai politikai kapcsolatokra gondolni.
Csakhogy a számok nem teljesen ezt mutatják.
Ha ugyanis a fenti érvelés igaz lenne, akkor azt kellene látnunk, hogy az arany jellemzően akkor teljesít jól, amikor a piaci hangulat rossz, és akkor rosszul, amikor a hangulat kedvező. Azaz az arany árfolyama és a részvénypiaci indexek mozgása között statisztikai szempontból is szignifikánsan ellentétes mozgást, pénzügyi szaknyelven erős negatív korrelációt kellene tapasztalnunk. A valóságban azonban nem ezt látjuk. Az S&P 500 index és az arany árfolyama közötti, heti adatokból számolt korreláció a 70-es évek eleje óta nem negatív, hanem gyakorlatilag nulla. Azaz a sok esetben látott, valóban ellentétes előjelű mozgás mellett ugyanolyan gyakori jelenség volt az elmúlt évtizedekben az is, hogy az arany és részvényindexek kéz a kézben estek vagy emelkedtek.
A fenti statisztikának portfólióépítési szempontból is nagy jelentősége van. A nullás korreláció ugyanis azt jelenti, hogy az arany árfolyama nem ellentétesen mozog a részvénypiaci folyamatokkal, hanem azoktól függetlenül. Így például ha valaki azért vesz aranyat, hogy egy esetleges tőzsdei eséstől védje magát, az nem biztos, hogy helyes gondolatmenetet követ. Ha valaki viszont úgy tekint az aranyra, mint egy olyan portfólióelemre, amelynek az árfolyam-alakulása független más eszközökétől, akkor megítélésem szerint máris helyesebb a logika.
Apróságnak tűnhet ugyan, befektetői szemmel szerintem mégis fontos a különbség.
