Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság vezetője és a bosnyák hármaselnökség egyik tagja, jelenlegi elnöklője ismét felmelegítette a kiválás lehetőségét. Dodik több mint másfél évtizede a boszniai szerbek vezetője. Gyakran hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovina életképtelen mesterséges tákolmány, a nyugati államok elhibázott kísérlete.

Fotó: ELVIS BARUKCIC

A térségben a több évszázados történelmi berögződések miatt is újra és újra fellángolhatnak az ellentétek. A boszniai szerbek különválási törekvéseinek gyökerei egészen a délszláv konfliktusok kezdetéig nyúlnak vissza. Az egykori Jugoszlávia szétesése a második világháborút követő időszak egyik legsúlyosabb polgárháborúját eredményezte a 90-es években. Tízezrek estek áldozatul az etnikumok közötti összecsapásokban, és csak a NATO beavatkozásával sikerült megállítani a fegyveres konfliktusokat. A daytoni egyezménnyel az egykori jugoszláv tagköztársaságot az ott élő etnikumok között osztották szét. Egyik felét a muszlim–horvát föderáció irányítja, a másik felét pedig a boszniai szerbek.

Elemzők szerint érdemes odafigyelni, hogy a szakadár szerb tartománnyal, Koszovóval kapcsolatos történések az utóbbi időben hogyan „rímelnek” azzal, ami Boszniában történik. Amikor a koszovói szerbek felett az ottani hatóságok próbálnák kiterjeszteni az államiság jellemzőit, olyankor Dodik még intenzívebben hangoztatja kiválási elképzeléseit. Amikor pedig júliusban az ENSZ képviselőjének javaslatára büntető törvénykönyvbe iktatták, hogy bűncselekménynek minősül a srebrenicai mészárlás tagadása, a boszniai szerb tisztségviselők bojkottálni kezdték a szövetségi intézményeket. A 2000-es évek során kapcsolták aztán össze a Boszniai Szerb Köztársaság függetlenedési törekvéseit Koszovó státuszával.

Sok szerb véleménye szerint Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségére válaszul függetlenségi referendumot kellene tartani a Boszniai Szerb Köztársaságban is.

Bosznia-Hercegovinában azonban az ENSZ főképviselője gyakorolja a legnagyobb politikai hatalmat. 2009 óta Valentin Inzko osztrák diplomata töltötte be a főképviselői posztot, akit Christian Schmidt német diplomata váltott fel. Amennyiben Dodik kezdeményezésére valóban népszavazást írnának ki az elszakadásról, a főképviselő valószínűleg meghiúsítaná annak lebonyolítását. Amennyiben pedig önkényesen kikiáltanák a függetlenséget, kevés állam ismerné el azt.

A térségben a befagyasztott konfliktusok több ponton is feléledőben vannak. Ezért aggodalmakra is okot adhat mindez. Érdekes megjegyezni, hogy a boszniai szerb ellenzék is a helyzet kiélezésével vádolja az elnököt. Közben folyamatosan csökken Dodik népszerűsége, és pártja az önkormányzati választásokon gyengén szerepelt.

Fotó: ZELJKO MILICEVIC

Dodik sok esetben nyíltan oroszbarátnak vallja magát. Az eset pikantériája viszont, hogy a boszniai szerbek tényleges elszakadását Oroszország sem támogatja túl buzgón. Elemzők szerint azért, mert a szerbek vétói nélkül Bosznia-Hercegovina gyorsan a NATO-hoz közeledne, az esetleges NATO-tagsága pedig a balkáni befolyását megtartani kívánó orosz külpolitika kudarcát jelentené. Hivatalosan Szerbia is támogatja Bosznia-Hercegovina területi egységének megőrzését. Szerbia jelentős összegekkel segíti a Boszniai Szerb Köztársaságban megvalósítandó projekteket is.

Sokan vannak olyanok is, akik szerint ideje felszámolni az etnikai törésvonalakat, illetve, hogy ki kell iktatni a nacionalista szólamokat a közbeszédből a Boszniai Szerb Köztársaságban. Dodik retorikájára úgy tekintenek, hogy az a korrupciós vádakról szeretné így a figyelmet elterelni, valamint az októberben esedékes választások előtt a nacionalista bázis megalkotására törekszik. Az ENSZ októberi helyzetjelentésében Bosznia-Hercegovina esetleges felbomlása reális fenyegetést jelent a térség békéje szempontjából is. Arról is cikkeznek a külföldi sajtóban, hogy Németország és Nagy-Britannia szankciókról tárgyal, miközben Magyarország együttműködést kínál Dodiknak.

Szétrobbanhat az amúgy is ingatag lábakon álló Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovina hamarosan még súlyosabb válságba kerülhet. A törökök „törhetnek utat” a szerbek és a bosnyákok között.