Az Ukrajna elleni orosz támadás és a már azelőtt megkezdődő rávilágított az európai gazdaság függésére az orosz gáztól, így most az és tagállamai, mint például Németország kapkodva igyekeznek lépéseket tenni az energiabiztonság biztosítása érdekében. Az olajipari hírportál, az Oil Price vizsgálódott a témában.
Az orosz invázió ellenében kivetett nyugati szankciók kényesen igyekeztek az orosz energiát kihagyni az intézkedések köréből, noha az orosz többségét az energiahordozók adják. Európa gázfelhasználásának mintegy harmada érkezik a háborút kezdeményező országból, ám ez országonként változik, hiszen míg az Oroszországhoz közeli országok kitettsége ennél is jelentősebb – Magyarország esetében például közel 80 százalék érkezik Oroszországból – addig a délnyugat-európai országok, mint Spanyolország vagy Portugália egyáltalán nem importálnak orosz gázt. Az is igaz, hogy
bár Európának különösen fontosak az orosz gázszállítások, az orosz export nagyobb részét az olaj teszi ki.
Az orosz-ukrán háború ezen biztos ellátás törékenységére mutatott rá, így Európának a lehető leggyorsabban lépnie kell, hogy a következő téli készleteket is biztosítani tudja az energiahordozóból, tulajdonképpen bármilyen áron. Noha az Európai Bizottság és szakértők szerint az idei tél ellátásának biztosítása nem jelenthet problémát, ennél azért valamivel árnyaltabb a helyzet és középtávon nincs megnyugtató megoldás.
A tél lassan véget ér és az európai készletek ismét az elmúlt öt évben tapasztalt sávon belül találhatóak,
így a Wood Mackenzie tanácsadó cég szerint amennyiben sikerül a nyáron feltölteni a tárolókat, Európa megúszhatja a következő telet a már leszerződötten kívüli orosz gáz nélkül. Ehhez azonban az Európába érkező rekordmennyiségű cseppfolyósított földgázra (LNG) volt szükség, melyet a magas árak mellett a vártnál enyhébb ázsiai időjárás és a nagy mennyiségű brazil vízenergia tett lehetővé. Érdemes azt is megjegyezni, hogy
a határidős piacon a következő tél végéig magasak az árak, sőt 2023 májusától is drágábbak, mint a korábban megszokottak, az energiaválság előtti szinteket pedig csak 2025 tavaszán érik el.
A Bruegel szerint az orosz földgáz nélküli következő tél csak akkor lehetséges, ha ennek rendkívüli költségeit az EU képes viselni és gyors, határozott, kényelmetlen döntések sorát meghozni. Ennek része az is, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehetséges a tökéletes megoldásokat létrehozni, így a leállított szén és atomerőművek újraindítása is a terítéken kell, hogy legyen. Az orosz támadás hatására az egész idei fűtési szezonban rendkívül drága európai földgáz az elmúlt héten a negyedével lett drágább, míg egy hónap alatt ára több mint a duplájára nőtt.
A 2023-ban kezdődő tél még nehezebb döntéseket hozhat, hiszen addig az LNG kapacitások várhatóan nem növekednek hasonló mértékben, mint az ázsiai kereslet és nem hazardírozhat folyamatosan az időjárás kegyére bízva magát a kontinens. Olaf Scholz ugyan két újabb LNG terminál építését jelentette be és Németország a megújuló erőforrásokra alapuló energiatermelést is szeretné felgyorsítani – az áramtermelés 100 százalékát ilyen módon fedezve már 2035-ben – az odáig vezető úton nehéz döntésekkel néz szembe Európa.
