Az orosz eredetű arany és gyémánt az azokat sújtó szankciók ellenére is elérhető lehet az amerikai piacokon törvényhozók és iparági szereplők beszámolói alapján – írja a The Wall Street Journal.
Mivel az arany, a drágakövek és az ékszerek kereskedelme számos közvetítőt foglalkoztat, az ellátási láncok transzparenciája nélkül az orosz nemesfémek könnyen utat találhatnak az Egyesült Államokba. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy
a feldolgozott gyémántok és a kész ékszerek gyakran olyan országokból érkeznek, mint Kína, India vagy épp Törökország,
ahonnan gond nélkül juthatnak azok át a határokon akkor is, ha a nyersanyagok orosz eredetűek.
Oroszország mintegy 140 milliárd dolláros aranytartalékkal rendelkezik, és a nemesfém termelésének tizedét adja, míg a gyémánttermelés 30 százalékáért is ő felel. Moszkva gyémántkészleteinek mértéke ugyan nem ismert, ám ékszerészek és más szakértők szerint az arannyal összevethető nagyságrendű lehet.
Az arany és a gyémánt eredetét nehéz megállapítani, pláne ha az harmadik országokban kerül feldolgozásra, majd további exportra.
Ezt a problémát csak az ékszerek útjának teljes mértékű követése oldhatja meg. Az inváziót követően az Egyesült Államok szankciókat vetett ki az orosz drágakövekre, majd később kifejezetten az ország termelésének 90 százalékát Alrosa nevű vállalatra.
Azonban a harmadik országon keresztül lebonyolított továbbra is egyszerű maradt, ezért szükség lehet a származási ország definícójának megváltoztatására. A kongresszusban törvényjavaslat is született ennek kiküszöbölésére, mely megtiltaná az amerikaiaknak azt, hogy olyan külföldiekkel üzleteljenek, akik orosz arannyal kereskednek. Az szintén szankciókat vetett ki az orosz aranyra és ékszerekre.
Azonban ezek betartása nem egyszerű feladat
egy olyan iparágban, mely főként kisvállalkozásokból és közvetítők kiterjedt hálózatából áll,
megnehezítve ezzel az ellátási lánc nyomon követését. Ugyanakkor a fenntartható, vér nélkül készült ékszerek iránti igénynek köszönhetően léteznek olyan szállítók és kereskedők, melyek fényt derítenek az ékszerek eredetére, de a nagyvállalatok számára is elérhetőek olyan független szervezetek, melyek az alapanyagok és a késztermékek eredetét vizsgálják. Az Ukrajnában zajló háború azonban ezen szervezetekre is a szokásosnál erőteljesebb nyomást helyez.
A brit Felelős Ékszertanácsból több nagyvállalat is kilépett, amikor az márciusban a tagok ösztökélése ellenére sem függesztette fel az Alrosa tagságát. Ezek között a cégek között olyan luxusipari vállalkozások találhatóak, mint például a Guccit is birtokló Kering, a Pandora A/S, vagy épp a Cartier tulajdonosa, a Compagnie Financière Richemont SA. A harmadrészt az orosz állam birtokában lévő Alrosa végül márciusban saját maga függesztette fel tagságát a szervezetben.
Más nagy cégek is önként tettek lépéseket az orosz drágakövek és nemesfémek bojkottjával kapcsoltban, köztük található a Tiffany márkájával is rendelkező luxusipari óriás, az LVMH is. A kisebb ékszerészek azonban nem feltétlenül rendelkeznek a megfelelő erőforrásokkal a transzparencia megköveteléséhez, és számukra a lekövethető termékek 20 százalékos felára is problémát jelenthet.
