Beszorítja Moszkvát a NATO-bővítés

Vlagyimir Putyin orosz elnök azt érte el, amire a legkevésbé vágyott: a NATO északkeleti szárnya nagymértékben erősödik majd Finnország és Svédország várható csatlakozásával. Ez több szempontból is igen kedvezőtlenül érinti Moszkvát.

E térség – a Kola-félsziget, Murmanszk, Szeverodvinszk/Arhangelszk – az orosz haditengerészeti flotta, kiváltképpen a stratégiai atomütőerő legfontosabb komponense,

az interkontinentális ballisztikus rakétákat hordozó atom-tengeralattjárók legfőbb támaszpontja. Itt található néhány haditengerészeti, hadiipari kulcsvállalat központja is.

Felkészültek az oroszokra

Az Oroszországi Föderáció (OF) számára különösen előnytelen, hogy az eurázsiai nagyhatalom és a NATO-tagállamok határvonala az 1340 kilométeres finn–orosz határral több mint a kétszeresére hosszabbodik. Ez jelentős átrendezést követel meg az OF haderejétől, beleértve a mobil stratégiai támadófegyverek áttelepítését. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a balti, észak-európai térséghez közel lévő lengyelországi Redzikowóban vélhetőleg már ez év végén hadrendbe állítják az amerikai rakétavédelmi rendszer (Aegis Ashore) fontos támaszpontját, akkor még inkább főhet az orosz stratégiai tervezők feje.

A finnek és a svédek belépésével az észak-atlanti katonai szövetség nagyon gazdag – és a magas életszínvonalukat nem a természeti erőforrásaiknak, hanem lakóik kemény munkájának köszönhetően elért – tagokkal gyarapodik. Mindkét állam fegyveres erői igen jól kiképzettek, felszereltek, s a szerkezetüket úgy alakították ki, hogy a legfőbb feltételezett ellenféllel, Oroszországgal szemben helyt tudjanak állni. Emellett nagyon fejlett hadiiparuk van, amely egy fegyveres konfliktus esetén a hátországban fontos támasz. (Aktuális példa: a cseh hadiipar komoly segítséget nyújt az ukránoknak azzal, hogy javítja a harci cselekményekben megsérült vagy szervizelendő haditechnikai eszközeiket.)

Kötelező katonaság

Az 5,5 millió lakosú Finnországban a férfiak számára kötelező a katonai szolgálat – hatalmas hadi potenciált jelent a több mint 900 ezer tartalékos.

A szomszédos svédeknél is előírás a katonáskodás, de a több mint tízmilliós lélekszámú országban évente körülbelül négyezer behívót kézbesítenek az egyéves szolgálatra. Ez az érintett korosztály fiatal férfiainak mindössze a 4 százaléka. Emiatt a kétszer nagyobb népességű Svédországban a tartalékosok száma a finneknél rendelkezésre állókénak csupán a néhány százaléka.

A svédek a hidegháború korszakában harminc légi támaszpontot birtokoltak, az övék volt a világ negyedik legjelentősebb légiereje (ez utóbbi ma is számottevő). Akkoriban saját atomfegyverprogramot is indítottak, azonban a bevethető eszközökig nem jutottak el. A tervek szerint 100 taktikai nukleáris fegyvert hoztak volna létre. A projektet az 1960-as években állították le, részben forráshiány, részben az akkori ellenzék ellenállása miatt. Svéd mintára – az északi ország forrásai szerint – a svéd gyártmányú magyar JAS–39-es Gripenek pilótái is tanulják az autópályák egyes szakaszain a landolást-felszállást, az üzemanyagnak és a fegyverzetnek a sztrádák mentén mozgó teherautó-bázisokból való pótlását.

Energiafüggés nélkül

Svédország egy hajszállal gazdagabb az egy főre jutó GDP-t nézve, mint Finnország. Mindkét állam legfontosabb külgazdasági partnere Németország. A svédeknél ez a kötődés valamivel gyengébb, mert meghatározó exportpartnerük 2019-ben Norvégia volt. A finneknél szembetűnő a külkereskedelemben az energiahordozó-függőség. Az utolsó „békeévben” (2019-ben, a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború előtti időszakban) a második legfontosabb importpartnerük Moszkva volt.

Ez azt jelenti, hogy Helsinki számára lesz a keményebb dió pótolni a kieső oroszországi energiahordozókat, mindenekelőtt a földgázt. A finnek már léptek: az észtekkel együtt bérelnek egy tengeri úszó, cseppfolyósított földgázt (LNG) fogadó-visszagázosító terminált, amely Finnországban működik majd, és a légnemű nyersanyag egy részét tenger alatti vezeték fogja átvinni Észtországba. (Már van egy kis, 2016 óta működő cseppfolyósító állomás Poriban.)

A svédeknek nincs LNG-fogadó állomásuk, és nem is nagyon szorulnak rá. A földgáz az energiahordozó-palettájukon mindössze két százalékot foglal el. Finnország energiamérlegében e nyersanyag súlya öt százalék, és gyakorlatilag a teljes mennyiséget az oroszoktól importálták, mielőtt ez év májusában – vélhetőleg megtorlásként Helsinki NATO-csatlakozási szándéka miatt – Moszkva leállította irányukban a gázszállítást.

Török aggályok

Recep Tayyip Erdoğan török elnök a múlt héten bejelentette, hogy nem ismeri el legitim vezetőnek Kiriákosz Micotákisz görög kormányfőt, s nem is hajlandó találkozni vele az ez évre tervezett csúcson. Ankara ezzel tovább mélyítette a NATO bővítésével kapcsolatos belső válságot. Erdoğan ezenkívül azzal vádolja Finnországot és Svédországot, hogy kapcsolatot tartanak fenn kurd milíciákkal, amelyek szerinte biztonsági kockázatot jelentenek hazája számára.

A múlt héten Görögországot is azzal vádolta, hogy „terroristáknak” ad menedéket. A török elnök azt követően akadt ki Athénra, hogy Micotákisz washingtoni látogatása alkalmával azért lobbizott, hogy az amerikaiak ne adjanak el F–16-os vadászgépeket Törökországnak, mondván: az folyamatosan megsérti légterét. A török vadászgépek modernizációja sürgető, ugyanakkor Ankarát kidobták a fejlettebb technikát képviselő F–35-ösökkel kapcsolatos programból, miután olyan orosz rakétarendszereket vásárolt, amelyekkel NATO-gépeket is le lehet vadászni. Elemzők szerint az ugyanakkor nem valószínű, hogy Törökország ténylegesen blokkolná a két északi tagjelölt csatlakozását, inkább csak a saját fontosságát igyekszik növelni a szövetségen belül.