Jobban igaz napjainkban a mondás, mint valaha: a globális pénzügyekben az amerikai Federal Reserve fújja a passzátszelet. „A mi pénzünk, de a ti problémátok” (The dollar is our currency, but it’s your problem) – mondta még 1971-ben John Conally amerikai pénzügyminiszter. Elhíresült bon mot-ja ma is érvényes. Az erősödő dollár nyomás alá helyezi a világ többi jegybankját is, nyilván senki nem szeretné, ha igen nagy arányú tőkekivonás indulna meg a saját országából és áramlana a magasabb hozamot kínáló dollárban denominált befektetésekbe.
A Fed legutóbb 75 bázisponttal emelt, de a júniusi meglepően nagy, 9,1 százalékos nyomán egyre többen jósolnak júliusra 100 bázispontos szigorítást.
A CME FedWatch Tool előrejelzései szerint a piac erre 30, a 75 bázispontra 70 százalék valószínűséget áraz. Az intézmény döntéshozói július 27-én ülnek össze, hogy megtárgyalják a kérdést. Az irányadó kamatsávot a piac 3,5-3,75 százalékra várja az év végére.
Az erős dollár megemeli az importköltségeket, ami napjainkban különösen az energiaárak kapcsán fáj egy ország nemzetgazdaságának. Egyfajta fordított irányú devizaháború indult így be, a dollár drágulásának hatásait kivédendő kamatemelési kényszerben vannak a jegybankok. „Pont fordított a helyzet, mint az elmúlt tíz évben. Manapság a legutolsó dolog, amit szerenél, egy gyenge deviza” – kommentálta a helyzetet az Abrdn egyik portfólió menedzsere.
A feltörekvők úgy tűnik, megtanulták a leckét. Korábban ugyanis az volt a jellemző, hogy megvárták a nagy jegybankok szigorítási ciklusát és követő üzemmódban működtek. A követő üzemmód most is megvan, csak sokkal gyorsabban reagálnak, igyekeznek a lehetőségek által szabott keretek között stabilan tartani devizáik árfolyamát.
A múlt héten a kanadai központi bank húzott bele, a vártnál nagyobb mértékben, 100 bázisponttal emelte irányadó kamatát. A fejlett államok (G7) körében ilyesmire utoljára 1998-ban volt példa. Másnak a Fülöp-szigeteki központi bank szigorított 75 bázisponttal.
A Financial Times elemzése szerint a második negyedévben globálisan összesen 62, legalább 50 bázispontos kamatemelést hajtottak végre a világ 55 jegybankja. Júliusban ez idáig 17 fél százalékpontos, vagy annál nagyobb monetáris szigorítás következett be. „Az 50 az új 25” – jegyezte meg lakonikusan Jane Foley, a Rabobank devizapiaci stratégája. A kamatemelési versenyben a Magyar Nemzeti Bank a világbajnok, két hónap alatt 385 bázisponttal szigorított az infláció elleni küzdelem, valamint a dollárral szemben két számjegyű leértékelés hatásainak kivédése érdekében.
Európában, főleg annak keleti felén különösen nehéz a helyzet, az orosz–ukrán háború és a globális kockázatvállalási hajlandóság csökkenése fokozott nyomás alatt tartja a térség devizáit. Persze a helyzet máshol sem rózsás, a dél-koreai központi bank júliusban 50 bázisponttal emelt. Az ausztrál, a norvég és a svájci monetáris hatóság is kamatemelési ciklust hajt végre. Különösen meglepő ez az amúgy hagyományosan laza monetáris politikát követő alpesi országban – soha nem szerették, ha a svájci frank túlságosan megerősödik. A piacok arra számítottak, hogy kivárnak az emeléssel a harmadik negyedévig.
A fejlett államok legtöbbjében azonban historikusan nézve még így is alacsony a kamatszint. Így a nagy jegybankok továbbra is folytathatják kamatemelési ciklusaikat, hogy a rátát a hosszú távú átlag felé közelítsék. Ráadásul ennek üteme gyors lesz, hiszen a koronavírus-járvány által megkövetelt történelmi mélységekből gyorsan kell visszaemelni a rátákat, hogy a magas infláció ne indítson be egy ár-bér spirált a munkaerőpiacon és az inflációs várakozások ne szabaduljanak el.
A nagy kivárók közé tartozik a Bank of England (BoE) és az Európai Központi Bank (EKB), bár a BoE-elemzők szerint nem tudja sokáig tartani óvatos, 25 bázispontos szigorításokból álló ciklusát, hamarosan csatlakoznia kell az 50-esek klubjához – túl gyenge a font a dollárhoz képest. Az euró a múlt héten elérte a paritást a zöldhasúval szemben, ennek ellenére az EKB július 21-én tartandó ülésén nagy valószínűséggel csak 25 bázispontot emel.
