Kijev adósság-visszafizetési moratóriummal, a több mint egy éve komolyabban elkezdett privatizálási folyamat felgyorsításával, Moszkva iráni autók Moszkvicsként való eladásával, új szövetségesek (Teherán) keresésével igyekszik kezelni a háború következtében egyre súlyosabbá váló gazdasági gondokat. Erre mondják, hogy vak vezet világtalant, hiszen Irán sokkal régebben áll a nyugati szankciók hatása alatt, mint az Oroszország és ugyanolyan „importhelyettesítő” kényszerprogramot volt kénytelen bevezetni, mint az oroszok.
Putyin egyre erőteljesebben bizonygatja: nem hatnak rá a nyugati szankciók, miközben azok csak most kezdenek működni igazán. Moszkvának sürgősen tőke, pénz kellene, például hogy
Pekinggel együtt társfinanszírozza a Kína felé tervezett új (Szila Szibiri–2), legalább 15 milliárd dolláros gázvezeték megépítését,
beruházásokkal pótolja a kivonult nyugati vállalatok okozta gazdasági károkat, továbbfejlessze roppant költséges és a szankciókkal nagyon megnehezült importhelyettesítő programját.
Moszkva ugyanakkor a vártnál jobban állja a szankciós csapásokat. Ezt Nyugaton az energiahordozók (kőolaj, földgáz) áremelkedése folytán Oroszország által realizált pluszbevételeknek, nem pedig a régóta szükséges és ígérgetett alapvető strukturális átalakításoknak tulajdonítják.
A Nemzetközi Valutaalap július végén jelentős mértékben javított az idei orosz GDP-re adott becslésén, az áprilisi 8,5-ről 6 százalékra vitte le a visszaesés várható mértékét. Miközben az orosz gazdaság méretének körülbelül az egytizedét kitevő ukrán gazdaság idei hanyatlása elérheti a 33-40 százalékát.
A Renault-nak 1,4–2,3 milliárd dollárjába került az oroszországi piacokról való kivonulás. Különös egybeesés: a francia autógyártó, amely annak idején, az Oroszországban való megjelenésekor megörökölte a Moszkvics-gyárat, most, a kivonulásával visszaadta a helyet. Szergej Szobjanyin moszkvai főpolgármester a franciák kivonulását követően bejelentette: egy éven belül felújítják a termelést a Moszkvics (volt Renault–Nissan)-gyárban és oroszországi tervezésű-gyártású modellekkel árasztják el a piacot. Persze hamar kiderült, hogy a vállalás irreális. Valamelyik fővárosvezetési tanácsadó fejéből kipattant az ötlet:
a kínaiak a Moszkvics-gyárban szereljenek fel egy komplett autógyártó gépsort, amely a kínai modelleket Moszkvics néven árulná. Elindult a kapkodás: a Kamaz tröszt bevonásával kínai autógyártókkal tárgyaltak. A pekingi üzlet befuccsolt, a Kamaz szerint a kínaiak átverték őket. Ezt követően az irániak kerültek képbe.
Nyilvánvalóan ebbe a Kreml is besegített, amikor kiderült, hogy Putyin elnök Teheránnal fűzné szorosabbra a kapcsolatokat és Iránba utazik.
Felerősödtek a hírek a Moszkvics néven forgalmazott iráni gépkocsikról, amelyek műszaki paramétereitől, az elavult konstrukcióitól, részegységeitől a nyugati márkákhoz szokott oroszországi autószakértők enyhén szólva nincsenek elragadtatva.
A franciák által otthagyott Moszkvics-gyár sem adta fel. Július közepén cáfolták az iráni ügyletet és tartják magukat a Kamazzal való személyautó-gyártási együttműködés ötletéhez.
Ukrajna esetén – minthogy Kijev ki van tömve nyugati pénzekkel, amelyek egy része egyszer visszafizetendő kölcsön – nem a gazdasági kényszer, inkább az EU-nak és a NATO-nak való megfelelési akarat érvényesül. Emellett a háború járulékos kiadásai, az ipar, a több egységének a leállása ukrán kormányszakértők szerint havonta mintegy ötmilliárd dollárjába kerül a kijevi költségvetésnek.
A háborúzó felek közül Ukrajna van rosszabb gazdasági helyzetben. Az egyik legtekintélyesebb országminősítő, a Fitch július végén a legalacsonyabb, C kategóriába sorolta Kijevet. A fő indok:
Ukrajna államcsődközeli helyzetbe került. Július 20-án a kormány két évre felfüggesztette az államadósság törlesztőrészleteinek fizetését.
A Fitch elemzői szerint ez a vészhelyzeti adósság-visszafizetési halasztási (DDE) állapot kezdetére utal. Kijev előremenekül, meghirdette a privatizáció gyorsítását, ami még békeidős viszonyok közepette is nagyon bonyolult, kockázatokkal teli folyamat.
