Elképesztő ütemben robog tovább a fogyasztás Lengyelországban annak ellenére, hogy Közép-Európa legnagyobb gazdaságában az európai uniós átlagnál is jobban elszaladtak az árak. A régióban elsőként, szerdán, Varsó közölt augusztusi kiskereskedelmi adatokat, és kiderült, a forgalom 21,5 százalékkal magasabb volt, mint egy éve.
A júliusi 18,4 százalékhoz képest még gyorsult is az ütem. Igaz, hogy az áprilisi 33,4 százalékos rekordtól ez elmarad, de akkor erősebben belejátszott, hogy egy évvel korábban még dúlt a járvány, alacsony szintű volt az oltottság, ami akkor visszafogta a fogyasztást.
A pandémia legnehezebb időszaka azóta elvonult, de a mérsékelt vásárlási kedvre idén is volna ok, hiszen az európai energiakrízis nyomán a kontinensen az egekbe emelkedtek az árak, főként az energiáé és az élelmiszeré, s ezeknek a súlya az átlagnál szegényebb uniós országok – mint Lengyelország – fogyasztási kosarában nagyobb, mint Nyugaton.
Az árakat több évtizedes magasságokba repítő drágulás hatása meg is látszik az európai uniós háztartási fogyasztási adatokban, hiszen a bérek jobbára nem tartották a lépést az inflációval, a láthatáron pedig fenyegető felhők tornyosulnak, hiszen az ukrajnai háború kiváltotta szankciós huzavona miatt sokan félnek attól, hogy a télen Európában nem lesz elegendő energia.
Lengyelországban is a címoldalak tetejére és a tévés híradók kiemelt témái közé kerültek a szénért sorban álló lengyelek képei, hiszen a büntetőintézkedések részeként le kellett mondaniuk a hagyományosan fűtésre használt hatalmas mennyiségű orosz szénről.
A lengyel 16 százalék felett, negyed évszázados csúcsokon ketyeg. Mindezek ellenére a lengyelek vásárlási étvágya nem lanyhult. A tekintélyes és lerombolhatatlannak tűnő belső piac már korábban is segítségére volt a lengyel gazdaságnak, amely egyetlenként kerülte el a 2008-ban kezdődött nagy pénzügyi válságot követő visszaesést az unióban. A most várható európai hatásait is mérsékelheti.
A kontraszt Európa – és a régió – jó részével szemben már most jól látható a kiskereskedelmi adatokban. Az uniós átlagforgalomban már júliusban visszaesés látszott, a háborút folytató Oroszországban ez fájdalmas mértékű, és az energiakrízisbe egyre mélyebben csúszó Németország fogyasztói – akik pedig átlagban jóval tehetősebbek a közép-európaiaknál – szépen ráléptek a fékre.
Dőzsöl a szlovén, a cseh szeme kopog
A régiónk uniós tagországainak mezőnye fogyasztási szempontból teljesen szétszakadt. Dőzsöl a szlovén, a cseh szeme kopog, nem vásárol a német – írtuk nemrégiben, és a trend nem változott. Ha a mindenkinél hatalmasabb inflációs hullámot elszenvedő baltiakat nem számítjuk, a legnagyobb és a legkisebb gazdaságban robog a háztartási fogyasztás: Szlovéniában még a lengyeleknél is erőteljesebb a kiskereskedelmi forgalom éves növekedése: júliusban 25 százalék volt.
Ezzel szemben Csehországban – ahol a hónap elején tízezrek tüntettek, a szegényedést fékező kormányzati lépéseket hiányolva – durva visszaesést mértek a kiskereskedelmi forgalomban. A csehek nem fékezték az energia drágulásának hatásait a háztartásokra, ennek következtében sokáig náluk volt a legmagasabb az infláció a régió jelentős gazdaságai közt.
A nyáron inflációs fronton annyit változott a helyzet, hogy immár a cseh és a lengyel jegybank is úgy ítéli meg, hogy nincs már szükség a gazdaságot és a költekezést fékező korábbi meredek kamatemelések folytatására, mert az árnyomás elérhette a maximumát.
Nem tudni, ez az optimizmus szerepet játszott-e a lengyel fogyasztás éves ütemének augusztusi emelkedésében. Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a bérek emelkedése régiószerte elmarad az árakétól, a lengyeleknél is, azaz a lengyel fogyasztási kedv fennmaradását nem hatalmas béremelések okozzák.
Pedig régiószerte csökkent a reálbér
Igaz, hogy a munkaerőpiacok a régióban feszesek, és a béremelkedés üteme gyorsult a régióban az elmúlt egy évben. Az Oxford Economics összefoglalója szerint a júniusi adatok azt mutatják: két számjegyű volt a bérnövekedés Magyarországon (15,4 százalék), Lengyelországban (13) és Romániában (11).
Valamivel kevesebbet híztak a bérek a cseheknél – 8,1 százalékot – és a szlovákoknál: 9,8-at. A szlovák kiskereskedelmi forgalom mégsem zuhant a csehországihoz hasonlóan, és júliusban némileg még nőtt is. A nagy különbség az inflációban volt a két ország közt: a cseheknél a drágulás éves rátája a nyáron a 17,5 százalékot is elérte, a szlovákoknál augusztusban 14,1 százalék környékén járt (náluk azonban egyelőre töretlen az emelkedése).
Az Oxford Economics azt olvasta ki a korábbi régiós adatokból, hogy túlzottak az attól való félelmek, hogy Közép-Európa gazdaságai ár-bér spirálba keverednek.
Van azonban jelentős kockázata, hogy a bérnövekedési ráta magas marad, különösen Lengyelországban és Magyarországon, ahol a bérnyomás és az inflációs várakozások magasabbak. Ez valószínűleg hosszabb ideig magasan tartja a maginflációs nyomást, és ránehezül a zlotyra és a forintra
– írták.
A lengyeleket illetően hasonló következtetésekre jutottak jegyzetükben az ING elemzői, miután augusztusban a magánszektorban 2,4 százalékkal nőtt a foglalkoztatás éves alapon, és a júliusi számok szerint 12,7 százalékkal a bérek. Az utóbbi alatta maradt a várakozásoknak, de a béremelkedés üteme
lehagyja a termelékenységét. A kormány expanziós költségvetési politikájával együtt ez még egy érv, hogy az infláció makacsul magas marad
– írta Piotr Poplawski és Rafal Benecki.
