Találgatják, hogy a világ legnagyobb tisztítottnikkel- és palládiumtermelője, a Norilszk Nikkel (Nornickel) két főrészvényese, Vlagyimir Potanyin és Oleg Gyeripaszka oligarcha tíz év után ismét egymásnak feszülnek-e, vagy békés úton rendezik a konfliktusokat, amely az óriásvállalat nyereségének felhasználása körül robbant ki.
Fotó: Getty Images
Nevezetesen arról, hogy a milliárdos nyereségből mennyit vághatnak zsebre a részvényesek, és mennyit kell beruházásokra, fejlesztésekre költeni, hogy a kitermelést fenntartható szinten tudják folytatni.
Kettejük vitájára a Kreml tett pontot 2012-ben, megelőzve azt, hogy Vlagyimir Putyin elnök két fontos bizalmasa és pénzembere egymásnak ugorjon. Kidolgoztak egy képletet, amelynek alapján a nyereségből az adósságállomány alakulásától függően fizetnek osztalékot a cégben az Interros vagyonkezelő holdingja révén 36 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Potanyinnak, illetve a 26 százalékos pakettet birtokló Ruszalnak.
Az utóbbi a világ egyik legnagyobb alumíniumipari vállalata, amely
a nyugati szankciók egyik visszatérő célpontja, Oleg Gyeripaszka érdekeltségéhez tartozik.
Az oligarcha a korábbi amerikai szankciók előtt meghajolva 2018-ban lemondott a Ruszal közvetlen irányításáról, igaz, ettől még arra megy a hajó, amerre ő tekeri a kormányt.
A Ruszal 2008-ban 14 milliárd dollárért szerzett 26 százalékos részesedést a Nornickelben, s a konfliktus azután robbant ki a két oligarcha között, hogy Gyeripaszka a két cég egyesülését erőltette, ami nem volt Potanyin ínyére.
Vitájuk egy londoni bíróság előtt folytatódott, mivel akkortájt a két cég részvényeivel még a londoni tőzsdén is lehetett kereskedni, ám végül a Kreml jelentkezett be békebíróként, s egy, a képviseletében eljáró kisebbségi részvényesre osztotta a vállalaton belüli torzsalkodásokat villámhárítóként levezető tulajdonostárs szerepét.
A Kreml bábáskodásával kialkudott képlet azonban tíz év után, 2022 decemberében hatályát veszti, ezért kitüntetett figyelem övezi a következő felvonást. Az érintettek közül csak a Ruszal válaszolt a Reuters megkeresésére, azt hangsúlyozva, hogy kész megvizsgálni minden lehetőséget a társtulajdonosokkal való együttműködésre, egyben utalást tett arra, hogy a képlet hatékonyan érvényesítette a részvényesek érdekeit.
Mint kiderült,
az együttműködésen kívül Gyeripaszkának más lehetősége valójában nincs is,
hiszen Putyin elnök a háború („különleges katonai műveletek”) közepette nem tűri, hogy hátországában civakodás és ellenségeskedés üsse fel a fejét. A hírügynökség forrásai szerint az alku meghosszabbításáról nem is folytatnak tárgyalásokat, úgy tűnik tehát, végül minden maradhat a régiben. A korábban rebesgetett fúzió sem tűnik megvalósíthatónak.
A Reuters egyik forrása szerint
a két főrészvényes egy időre kénytelen elásni a csatabárdot,
hogy a saját túlélésükre koncentrálhassanak, no meg arra, hogy elkerüljék az újabb nyugati szankciókat. Ezek a globális nikkel-a és palládiumellátás biztosítása miatt eddig nem kerültek napirendre, s Nyugat valószínűleg lábon is lőné magát, ha korlátozásokat vezetne be a 72 ezer főt foglalkoztató óriásvállalat ellen.
Potanyin más kérdés, az ő személyes vagyonát külföldön már zárolták. Gyeripaszkát viszont most nem sújtják személyre szabott szankciók. Közös érdekük a Nornickel exportlehetőségeinek bővítése – legalábbis szinten tartása –, ami a globális recessziótól és a kínai kereslet csökkenésétől való félelem miatt sem egyszerű feladat, miközben a bivalyerős rubelárfolyam is rontja az exportpozícióikat.
A 43 milliárd dolláros piaci értéket képviselő Nornickel fő tulajdonosai már utaltak arra, hogy most nem azokat az időket éljük, amikor az osztalékfizetés az elsődleges részvényesi prioritás. Potanyin már júliusban jelezte, hogy a következő évek osztalékai alacsonyabbak lesznek, s ez az adósságai jó részét már rendező Ruszal számára most elfogadhatónak tűnik. Így
több pénzt fordíthatnak a Putyin által is forszírozott hazai beruházásokra.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pedig annyit fűzött hozzá, hogy a kormány nem nézheti tétlenül a sok ezer embert foglalkoztató orosz nagyvállalatok főrészvényesei közötti vitákat, majd konkrétumok nélkül, általánosságban emlékeztette a hazai oligarchákat arra, hogy a nyugati befektetésekkel veszélyes terepre merészkednének, a pénzüknek sokkal jobb helye van odahaza, nem is szólva a biztonságról.
