A földgáz kontinensek közötti szállítása meglehetősen bonyolult folyamat, miután ez csak úgy lehetséges az óceán alatt átnyúló vezetékek híján, ha lehűtik annyira, hogy cseppfolyóssá váljon, így kiterjedése a töredékére csökkenjen, és hajóba tölthessék. Ráadásul igen alacsony, mínusz 160 fokos hőmérséklet szükséges ehhez, a hűtést fenn kell tartani a hosszú út és az esetleges várakozások során, a be-, és kifejtéshez pedig speciális terminálokra van szükség, az oda vezető csővezetékekkel együtt.
Az iparág ezzel együtt fellendült az elmúlt években, miután így is megérte Ázsia nagyobb fogyasztóinak, mint Japán, Dél-Korea vagy India, ilyen módon vásárolni. A gázár ugyanis alacsony volt, Ausztrália, Kanada, Amerika, Katar és néhány más ország pedig szívesen exportált ilyen módon többletéből. A fuvardíj ugyanakkor nem alakult kiegyensúlyozottan: jelentős ingadozások mutatkoztak attól függően, hogy a kereslet hogyan alakult, és mennyi rövid távú hajókapacitás volt éppen. A szerződések jelentős részét hosszú távra kötötték, ami meghatározta, mennyi kapacitás marad rövid távra.
Egy hajó átlagosan 172 ezer köbméter cseppfolyósított gázt szállít, a fuvardíjat naponta számolják, és korábban, amíg a gázárak nem indultak emelkedésnek, napi 50 ezer dollár körül alakult a díj. Tavaly év végén aztán, amikor az európai hiány jelei először mutatkoztak, ez
felszaladt 200 ezer dollárra, persze együtt a gázárral, hisz csak így érte meg ez a gázkereskedőknek.
A következő időszakban hullámzott a piac, azonban a háború kezdete után az amerikai és az európai gázárak között már 5-6-szoros különbség is kialakult, így egy hajónyi szállítmányon hirtelen 200 millió dolláros arbitrázs profit, mondhatni extraprofit keletkezett. Ebből bőven ki lehetett fizetni a megdráguló fuvarköltséget, és miután ekkor már egyre inkább az orosz gáz pótlását próbálta Európa megoldani, hirtelen megnőtt a szállítási igény is, az árakat tartósan napi 200 ezer dollárra emelve.
A elmúlt hónapokban a helyzet még feszültebbé vált, miután az orosz szállítások már csak 20 százalékát teszik ki az egy évvel korábbinak, ennek pótlásában pedig továbbra is döntő a cseppfolyósított gáz szerepe. A kereslet olyannyira megnőtt a hajók iránt a Zerohedge szerint, hogy már 300 ezer dolláros napi árak is előfordulnak, sőt, a piacon tevékenykedő közvetítők szerint a téli szezonban akár
egymillió dolláros napi fuvardíj is előfordulhat.
A 200 milliós arbitrázs profit persze ezt is elbírja, viszont ilyen körülmények között megnő a hajók iránti kereslet. A gyártás persze időigényes, azonban ha felfut a gyártás, a piac a helyreálló verseny következtében normalizálódhat.
