Tajvan a szilíciumpajzs elvesztésétől tart
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA TSMC belekeveredett az Egyesült Államok és a Kína közötti technológia hidegháborúba, miután a Fehér Ház eltökélt célja, hogy a csúcstechnológiához szükséges gyártókapacitásokat amerikai földön hozzák létre, azonban a terv legnagobb kerékkötője nem is Peking, hanem Tajpej lehet.
Nancy Pelosi tajvani látogatása során az amerikai politikus együtt ebédelt Caj Jing-ven tajvani elnökkel, és a találkozón ott volt Morris Chang, a TSMC alapítója, Mark Liu, a vállalat jelenlegi vezérigazgatója, valamint több tajvani tisztségviselő – derül ki az FT elemzéséből.
Egy névtelenségét kérő forrás szerint Chang és Liu élesen bírálta az amerikaiakat, és durva, olykor nyers hangnemen közölték a Pelosival: Washington erőfeszítései a csipgyártás hazai újjáépítésére kudarcra vannak ítélve.
Ugyan a hangnem meglepte az amerikaiakat, Tajvan geopolitikai helyzete és a TSMC üzleti modellje miatt érthető. A most 91 éves Morris Chang 35 évvel ezelőtt alapította a vállalatot, amihez Tajpejtől kapott anyagi támogatást, a technológiát pedig a holland Philipstől vásárolta meg. A TSMC üzleti modellje, hogy más vállalatok által tervezett csipeket gyárt magas színvonalon.
Így például az iPhone-ban lévő félvezetőket az Apple tervezi, de a TSMC készíti. A tajvani vállalat partnerei között ott található töbek között az Nvidia és az AMD is. A TSMC sikere arra épül, hogy minden piacon kiszolgálja az ügyfeleket, mindezt egy költséghatékony, szinte teljes egészében tajvani gyárcsoportból teszi.
Tajvanon van a globális csipgyártó kapacitás 20 százaléka, viszont a legfejlettebb – az 5 nanométeres vagy annál kisebb – félvezetők esetén a gyártókapacitás 92 százaléka található a szigeten.
Tajpej szerint a globális félvezetőgyártás Tajvanon belüli koncentrációja biztosítja, hogy az Egyesült Államok a segítségére siet, ha Kína háborút indítana a sziget ellen. Ezt szilíciumpajzsként emlegetik az iparág szereplői. De Tajvan eltökéltsége, hogy az ipar minél nagyobb részét a szigeten tartsa, ütközik az USA stratégiai céljaival és Kínától való félelmével.
A távol-keleti cég Arizonában épít üzemet, azonban ez méretében és technológiai szintjében is elmarad a tajvani gyáraktól. A TSMC szerint a feszültségek jelenleg nem befolyásolják a vállalat működését, mivel a termelés Tajvanon is fenntartható. Viszont több globális cég aggódik amiatt, hogy a tajvani gyáraktól függenek, és ez kikényszerítheti a változást.
Például az Nvidia termékei egy részét a Samsunggal állíttatja elő, viszont nagy kérdés, hogy a TSMC többi ügyfele követi-e az Nvidia lépését.
A gyártási partnerek cseréje nehéz, kockázatos és drága, így a vállalatok egyelőre kivárnak. Döntő tényező lesz, hogy a TSMC riválisai mennyire zökkenőmentesen tudják növelni a kapacitást az Egyesült Államokban. Például az Intel és a Samsung sokkal nagyobb amerikai gyárakat tervez, mint a TSMC. Ugyanakkor elemzők szerint Joe Biden eddigi erőfeszítései nem elegek, mivel jóval több pénzre lenne szükség a csipgyártás újjáépítésére.
Amerikai elemzők szerint a csip-előállítás monopóliuma sebezhetővé teszi Tajvant. Ezt azzal magyarázzák, hogy Kína a jóval erősebb flottájával blokád alá veheti a szigetet, amely olaj és gáz hiányában kénytelen lenne megadni magát, így Peking kikényszeríthetné az egyesülési tárgyalásokat. Más országok pedig visszariadnának Tajvan támogatásától, mert attól tartanának, hogy az eszkaláció a félvezetőellátásuk végleges megszakításához vezethetne.
A tajvani konfliktus
A huszadik század első felében Tajvan a Japán Birodalom része volt, majd a második világháború után visszakerült Kínához. A világégés után kiújult a polgárháború a Mao Ce-tung vezette kommunisták és a Csang Kaj-sek irányítása alatt lévő nacionalisták között, az utóbbiak vereségük után, 1949-ben Tajvanra vonultak vissza. A szárazföldi Kínában létrejött a Kínai Népköztársaság, míg Tajvanon a Kuomintang-erők a Kínai Köztársaságot kiáltották ki.
Mindkét fél szerint ők képviselik az igazi Kínát. Az ENSZ-ben 1971-ig Tajpej képviselte Kínát, majd a Kínai Népköztársaság vette át a helyét.
A saját kormányzatot fenntartó, 24 millió lakosú Tajvant Kína a saját részének tekinti, és a világon mindössze 14 ország ismeri el függetlennek. Peking szorgosan dolgozik azon, hogy ez a szám tovább csökkenjen. Mivel Peking szakadár tartománynak tartja a szigetet, rendkívül hevesen reagál arra, ha magas rangú amerikai tisztviselő érkezik Tajvanra.
Washington egyértelművé tette: megvédi Tajpejt, de a sziget függetlenségét nem támogatja, és továbbra is Pekinget tartja az igazi Kínának.
A jelentőségét három tényező adja: a Kína és a sziget között húzódó Tajvani-szoros a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala, valamint a sziget birtoklásával a kínai haditengerészet kijuthatna a Csendes-óceánra. A harmadik pedig a már ismertetett csipipar.
Washington sem esett a feje lágyára: továbbra is gyárthat Kínában a TSMCAz idén kevesebbet költ beruházásokra a világ legnagyobb csipgyártója, a tajvani TSMC. A vállalatnak jó hír, hogy az amerikai kormány biztosította a céget: egy évig engedélyek beszerzése nélkül is elláthatja kínai telephelyeit a szükséges berendezésekkel. |
