Több év hanyatlás után újra hatalmasra nőtt a kereslet a szénre, azonban a bányászcégek vezetői és a befektetők szerint a nyugati bankok nem hajlandók támogatni az iparágat. Az orosz olajat helyettesíteni kell, de az energiahordozók legfeketébb báránya szembemegy az eddigi klímavédelmi lépésekkel.
A kereslet a fosszilis tüzelőanyagok iránt olyan magasra nőtt, hogy a bányászok szerint a fémiparban használt kokszolható szenet kell eladniuk az energiavállalatoknak, miután az általában alacsonyabb értékű fűtőszén júliusban már drágább lett.
A viszonyítási alapként használt ausztrál Newcastle fűtőszén 2020 elején 50 dollár körül állt tonnánként.
2022 elejére már 150-re emelkedett az ár, szeptemberben pedig elérte a rekordmagas 400 dollárt,
mivel sok ország az orosz gáz helyett alternatívákat keresett a tél beállta előtt.
Egy ilyen piaci robbanás idején a vállalkozások általában terjeszkedni kezdenek, azonban a szénbányászat különleges helyzetben van.
A legtöbb nyugati bank nem hajlandó befektetni vagy kölcsönt adni, mivel a részvényeseik megkövetelik a klímaváltozás elleni fellépést.
A korábbi partnerek köre pedig minden évben egyre kisebb.
2020-ban a szénipar legnagyobb nyugati pénzkölcsönzője a Deutsche Bank volt 538 millió dollárral, valamint a Citigroup 300 millióval. 2021-re ez lecsökkent 255, illetve 218 millió dollárra, a jövőbeli támogatások pedig sokkal szigorúbb klímavédelmi szabályokhoz vannak kötve. Azok a cégek, amelyek nem tudják teljesíteni az elvárásokat, kiesnek a már eddig is szűk banki portfólióból.
Sok vállalkozás számára az alapvető pénzügyi szolgáltatások is elérhetetlenné váltak. A bányavállalatok ezért kénytelenek máshonnan finanszírozást szerezni a pezsgő piaci helyzetben, a tőzsdék, a kereskedőházak, a befektetési alapok és a kockázati tőke mind vonzó alternatívának tűnnek.
A szénipar 2022 végére 2,2 milliárd dollárt tudott szerezni a tőzsdéken, a tavalyi 1,3 milliárdot követően.
Bár ezek a pénzek sokat segítenek a vállalatok fenntartásában, nem helyettesítik a bankszektor korábbi kölcsöneit, amelyek pár év alatt megszűntek a bányatársaságok számára.
Emellett az is nagy probléma, hogy a részvényesek sokkal inkább a rövid távú célokra akarnak fókuszálni. Korábban a bányatársaságok a megtermelt hasznot terjeszkedésre fordították – fejlesztésekkel és új üzemek nyitásával, valamint a versenytársak felvásárlása révén. Az utóbbi években azonban az értékteremtés és az osztalékfizetés a fő cél.
A magas osztalékok és a részvények visszavásárlása miatt a befektetők akár két év alatt visszakaphatják a teljes tőkéjüket. Ez vonzóvá teheti a szénipart, amely egyébként is igyekszik a bankok nélkül talpon maradni, és kedvező feltételeket biztosíthat a jövőbeli részvényeseknek.
Annak ellenére, hogy a nyugati országok vezetőire nagy nyomás nehezedik, a széniparba az idén várhatóan a tavalyinál 10 százalékkal több, 116 milliárd dollár áramlik, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint Kína a legnagyobb beruházó.
Kínával az élen a befektetések elérhetik a 2015-ös szintet, amikor a világ kormányai aláírták a párizsi éghajlatvédelmi egyezményt.
