Az Egyesült Államoknak hatalmas erőfeszítésébe került, hogy az orosz olajársapkát életre tudja hívni, a jelenlegi forma elérése pedig minden bizonnyal nehezebbnek bizonyult Washington számára, mint azt előzetesen várták.
Az ársapkáról szóló megállapodás aláírása előtt 72 órával ugyanis azzal a problémával kellett szembesüljenek az amerikaiak, hogy Lengyelország még nem írta alá a közös előterjesztést. Mint utólag kiderült, nem véletlenül.
A lengyel kormány ugyanis szinte az utolsó pillanatban bejelentette, hogy a korábban közösen megállapított 60 dolláros hordónkénti olajárat nem tartja elfogadhatónak, hanem 30 dollárban szeretné maximálni.
Ebben az elképzelésükben támogatta őket Zelenszkij ukrán elnök is. A G7 és a részt vevő hatalmak azonban ezt kizártnak tartották, attól félve, hogy az ennyire alacsonyra belőtt ár a globális ellátásbiztonságot is veszélyeztetné. Ez a helyzet nagyon jól példázza a teljes Oroszország elleni szankciós folyamatot kísérő hercehurcát is: mégis, hogyan lehet egy hatalmas gazdasági szereplőt úgy megbüntetni, hogy közben nem döntik recesszióba a teljes világgazdaságot?
A lengyel vétóbejelentést követően ismét felizzottak a diplomáciai vonalak az Egyesült Államok és Lengyelország közt, és viszonylag gyorsan sikerült is meggyőzni a Morawiecki-kormányt álláspontja megváltoztatásáról december 2-án, így az eredeti terveknek megfelelően tudott tovább haladni a folyamat.
Az ársapkás-szankciós elképzelés roppantul impozáns alapokon nyugodott már az első percektől: kihasználni az EU-tagállamoknak a tengeri olajszállítás biztosításában és finanszírozásában betöltött, szinte egyeduralkodó szerepét arra, hogy a nyugati hatalmak korlátok közé szorítsák az orosz gáz- és olajkereskedelmet.
Az Egyesült Államok és szövetségesei megállapodtak abban, hogy hordónként 60 dollárban maximálják az orosz olaj árát úgy, hogy megtiltják minden területükön működő biztosító- és szolgáltatócég számára, hogy bármilyen üzleti kapcsolatot létesítsenek az orosz cégekkel, kivéve, ha 60 dollár alatt szállítják az olajat.
Az ötlet újszerű és rafinált, ám félelmet is kelt egyes szakértőkben.
Ki tudja garantálni, hogy a nyugati hatalmak ezek után nem kezdik el ezt a formulát a világpiac befolyásolására felhasználni?
A globalizált árcsökkentő fellépés ugyanis jelenleg a „jó cél érdekében” zajlik, humanitárius és ellátásilánc-biztosítási feladatokat is betöltve, és az orosz gazdaság visszafogását tűzve ki célul. Ám ezek után már készen áll majd a recept, amellyel a nyugati országok együttes erővel szinte bármikor képesek lehetnek bizonyos termékek árát saját kényük-kedvük szerint lenyomni, alaposan belenyúlva ezzel a szabadpiaci folyamatok alakulásába.
Simon Jonhson, az IMF egykori vezető közgazdásza ezzel kapcsolatban azt mondta: ha már egyszer elkészül a kapcsoló, amelyet megnyomva elindul egy ilyen globális árcsökkentő folyamat, kegyetlen lesz a nyomás azokon, akik kartávolságra vannak tőle, hogy használják.
Az ársapka bevezetése nem az első ötlet volt az orosz gazdaság megzabolázására, felmerült korábban egy sokkal drasztikusabb elgondolás is, amely a teljes orosz olajimport és olajszállítás leállítását jelentette volna az EU-n belül és a tagállamok felségterületén egyaránt, beleértve a tengereket is. Ez az elképzelés roppantul aggasztotta Washingont, ám az EU-s vezetőket ez nem hatotta meg, és az embargót viszonylag sokáig tartották elképzelhetőnek. Sőt, előzetesen ennek a bevezetéséről állapodtak meg december 5-i határidővel, és csak utólag sikerült meggyőzni őket az ársapkás elképzelés hozzáadásáról az eredeti elgondolásokhoz.
Az ársapka gyakorlati haszna korántsem biztos: Putyin orosz elnök ugyanis már közölte, hogy minden bizonnyal megtiltja minden orosz cég számára, hogy olyan cégekkel kereskedjen, amelyek az ársapka hatálya alá esnek, így a teljes G7-térség kvázi kizárásra kerülhet. Más partnereivel pedig zavartalanul folytatja a kereskedést: India például áron alul kapja tőlük az olajat.
A jelenlegi állás szerint tehát a G7-tagok leállítják importjukat Oroszországból, és pénzügyi szolgáltatásokat is csak olyan vállalatok számára nyújtanak, amelyek beleegyeznek a 60 dolláros hordónkénti olajárba, az orosz fél viszont nem kereskedik olyanokkal, akik ársapkáznak, ez a helyzet pedig biztosan tartogat még érdekes fejleményeket.
Az ársapka szintjét eleinte 65-70 dolláros hordónkénti áron képzelték el, de mivel tartottak tőle, hogy a sapka adott esetben akár még magasabb is lehet, mint a lejjebb vitték a december eleji egyeztetésre. Emellett abban is megállapodtak, hogy kéthavonta mindenképpen felülvizsgálják a plafon szintjét és a hatékonyságát is.
A sapka december 5-én életbe lépett, teljes megegyezés azonban még nem született, mivel nincs teljes egyetértés az EU-s tagállamok között a szankciós csomagot érintő minden alpontban.
A sapka kérdése a gáznál is felvetődött, ám ennek lehetséges következményeit a magyar kormány aggasztónak tartja, ugyanis az ország energiabiztonságát erősen veszélyeztetné ha a földgázt is beemelnék a szankciós csomagok valamelyikébe. A kormány ezért megállapodott Katarral egy lehetséges jövőbeli földgázváráslásról, illetve Szijjártó Péter külügyminiszter folyamatos tárgyalásokat folytat a csomag Magyarországot érintő elemeiről.
A magyar kormány álláspontja szerint az ársapka „rossz felesleges és veszélyes ötlet”, mivel durva mesterséges beavatkozás lenne a földgázpiacba. A tárgyalások tehát folytatódnak.
