Brüsszelben az ukrajnai háború, Oroszország aknamunkája, Kína szaglászása okán eluralkodott a kémhisztéria. Ez persze Moszkvában és Kijevben sem ismeretlen. Moszkvában gyarapszik a „külföldi ügynököknek” nevezett ellenzékiek listája. Az SZBU ukrán szolgálat emberei Kárpátalján átfésülik a pravoszláv egyház moszkvai patriarchátusához hű maradt templomokat, férfi- és női kolostorokat, oroszbarát propagandaanyagokat koboznak el, és gyanús személyeket vesznek őrizetbe.
Az általános kémhisztériát még az is fokozza, hogy nagyon homályosak a fogalmak a tekintetben, hogy mi is számít kémkedésnek. „Brüsszelben nemcsak EU- és NATO-intézmények működnek, hanem még vagy száz nemzetközi szervezet és háromszáz diplomáciai misszió. Ezekben összesen 26 ezer diplomata státusú egyén dolgozik. És ahogy a Politico által idézett belga külügyminisztérium képviselője sommásan fogalmaz: mindannyian potenciális kémek.
Az illetékes belga szervezetek szerint egyes brüsszeli nagykövetségeken az ott dolgozók 10-20 százaléka kémkedik.
(Valamikor, a „régi szép hidegháborús időkben” a nyugatiak abból indultak ki, hogy a keleti államok követségén minden második ember hírszerző, elhárító.)
A legkellemesebb álca
Azaz ma is hemzsegnek a potenciális hivatásos fülelők, a különféle, innen-onnan szponzorált kisebb-nagyobb, információgyűjtéssel, lobbizással és más dolgokkal foglalkozó NGO-k, más szervezetek alkalmazottai, a különféle think-tankok elemzői, egyetemi professzorok. És természetesen ott mozognak az újságírók is, a fő gyanúsítottak, akik mindenbe beleüthetik az orrukat, szabadon kérdezhetnek. Amint az amerikai portál sejtetni engedi, a moszkvai és a pekingi ügynökök csak egy parányi szegmenst képeznek a nyugati szövetségesek egymást lehallgató-kikémlelő-figyelő világában. Vajon mit kezdene egy oroszországi vagy kínai kém egy a Berlaymont-palota (az EU főhadiszállása) folyosóján elcsípett mondatfoszlánnyal? Ami egy EU-tagállam fülelője számára viszont létfontosságú információkat hordozhat az esetleges másnapi, eurómilliárdokról döntő ülésekről, az álláspontokról.
A legkellemesebb, legbiztonságosabb álca a spionoknak a diplomáciai státusz. Ezek gyakorlatilag érinthetetlenek – kiváltképpen, ha baráti államról, szervezetről van szó. De a kémkedés „gyalogosainak”, a semmiféle védettséggel nem rendelkezőknek, újságíróknak, lobbistáknak sincs okuk igazán az aggodalomra.
Átlagos esetben, ha lelepleződnek, felkeresi őket két, legtöbbször belga papírokat villantó úriember, és megkéri a diszkrét, gyors távozásra. Az esetek döntő többségében semmiféle hír nem szivárog ki.
Az érintett hallgat, összepakol, örül, hogy észrevétlenül elhúzhatja az irháját, a hatóságok meg úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna.
Ritka a nyilvánosság
Egy-egy ügy azért valamilyen okból nyilvánosságot kap. Ilyen az egyik brüsszeli „nagyágyú”, Fraser Cameron esete is. Mr. Cameron az EU–Ázsia – és amíg működött – az EU–Oroszország Központ igazgatója, az Európai Politikai Központ (EPC) főtanácsadója, a berlini Hertie Államigazgatási Főiskola (magánegyetem) docense, akit nyilvánosan megneveztek, egyes vélemények szerint másoknak is szóló figyelmeztetésként azért, mert a kínaiakkal került kapcsolatba. A holland nyelvű De Standaard úgy tudja, hogy a brit és a belga szolgálatok közös vizsgálatot indítottak Brüsszelben akkreditált, gyanúba keveredett kínai újságírókkal kapcsolatban, és így jutottak el Cameronig. A tudós 1999-től 2001-ig a washingtoni EU-képviseleten politikai tanácsosként működött, majd az EPC-hez csatlakozott, ahol egészen 2006-ig tevékenykedett. A BBC és a brit kormány tanácsadója, emellett magasan képzett brit hírszerző, az MI6 leszerelt tisztje, aki 1975-től mintegy 1991-ig brit diplomáciai szolgálatban is állt – írta róla a The Brussels Times.
Sokan ismerik Budapesten is, ahol jó másfél évtizede néhányszor megfordult, a többi között az euroatlanti szervezetekkel foglalkozó újságíróknak tartott háttér-tájékoztatókat.
Cameront egyes befolyásos médiumok meggyanúsították, hogy sok ezer euróért információkat adott át a kínaiaknak. Ő maga visszautasította a vádakat, mondván, rutin háttér-tájékoztatókat tartott kínaiaknak, amelyekért alapítványa „szerény” adományokat kapott a brüsszeli kínai nagykövetségtől.
A tavalyelőtt a Cameron ellen kezdett vizsgálatot Brüsszelben lezárták, vádemelésről, kiutasításról nem tudni.
Gyenge a kémelhárítás
Probléma az is, hogy az EU-nak nincs egységes, központi, például az amerikai FBI/CIA-hoz hasonló, szövetségi, országok feletti erős hírszerző-kémelhárító szervezete. Noha minden komolyabb EU-intézménynek megvannak a saját védelmét biztosító szervezetei, ezek széttagoltan működnek. Szakértők szerint az EU kémelhárítási együttműködését is koordináló Europol e téren nem eléggé hatékony. Az Egyesült Államokban, Kanadában máig érvényes a rendszer, hogy minden beutazónak nyilatkoznia kell, dolgozik-e idegen érdekek, kormányok megbízása alapján. Belgiumban (Európában) ilyen nincs.
A brüsszeli kormány állambiztonsági szervezete ma körülbelül ötszáz fős, feleakkora, mint a hasonló méretű EU-államokban szokásosnak.
Most, hogy a probléma kiéleződött, 2024-ig ezerre tervezik növelni a létszámot. Nem tudni, ebből hányan fognak kémelhárítással foglalkozni.
