A lítium az új évezred egyik stratégiai féme lett, az akkumulátorgyártás nélkülözhetetlen elemeként egyre nagyobb figyelem övezi. Nem is csoda, hogy valamennyi termelője és felhasználója hosszú távon be akarja biztosítani belőle saját ellátását. Eközben a kínálati oldalon is felgyorsultak az események, a kitermelési technológiák terén forradalom készülődik.
Fotó: AFP
Erre a folyamatra is ráirányította a nemzetközi figyelmet Gabriel Boric chilei elnök, aki múlt csütörtökön televíziós beszédében jelentette be, hogy állami kézbe veszik a lítiumbányászattal kapcsolatos tevékenységeket, és a jelenlegi koncessziók kifutásával már csak állami résztulajdonban lévő helyi bányatársaságok juthatnak szóhoz ezen a piacon. Amelynek a mérete hatalmas, s ahol igazolt készleteit tekintve Chile a legnagyobb szereplő.
A közel másfél éve populista programjával az elnökválasztást megnyerő baloldali Gabriel Boric leszögezte, hogy
Chilét nem lehet kizsákmányolni a jövőben, természeti erőforrásaival fenntartható módon kell gazdálkodni,
bármennyire is nem tetszik ez az országban megtelepedett és busás nyereséggel dolgozó külföldi, zömmel amerikai és kínai hátterű vállalatoknak. A fenntarthatóság jegyében a környezetkárosítással is fel kell hagyni, ami a jelenlegi ülepítős-párologtatós technológia visszaszorítását jelenti.
A lítium-karbonátot jelenleg jellemzően gigantikus medencékben történő párologtatási-ülepítési technológiával nyerik, amely egyrészt kevéssé hatékony, másrészt tájcsúfító hatásával, a holdbéli táj látványával a chileiek nem tudnak megbékülni. A reményt az új, közvetlen lítiumkitermelés technológiája (DLE) jelenti.
Fotó: John Moore / Getty Images
Ez egyrészt sokkal környezetkímélőbb, másrészt helyigénye az ülepítő medencékhez képest minimális. A DLE technológia keretében a felszínre hozott, lítiumsókban gazdag fluidumot különleges membránszűrőkön vezetik át, közvetlenül nyerik ki belőle az akkumulátorgyártás szempontjából értékes anyagot, és a maradék vizet visszasajtolják a mély rétegekbe.
Leegyszerűsítve a DLE-technológia a geotermikus energia fűtés-áramtermelési felhasználásához hasonló, azzal a különbséggel, hogy az utóbbinál a forró vízgőzből hőt nyernek, míg előbbinél a lítium leválasztása a fő cél. A visszasajtolással zárt körű lesz a folyamat. A hatásfok a többi leválasztó módszernél jóval magasabb, így
aki ezt kereskedelmi méretekben sikerrel alkalmazni tudja, az hatalmas versenyelőnyhöz jut az akkumulátoriparban.
A globális hatás, az olcsóbbá váló lítium révén az olcsóbban váló elektromos autózás, a belső égésű motorok gyorsabb kiszorítása klímavédelmi okokból is üdvözlendő lenne. Boric hitet tett az egyelőre gyerekcipőben járó új technológia mellett, amivel – lévén országa lítiumbirodalomnak számít – fel is gyorsíthatja annak fejlesztését.
Az ötlet nem a semmiből jött, a szomszédos Bolíviában és Argentínában már tesztelik, és olyan nagyvállalatok is szórják rá a dollármilliókat, mint a General Motors (GM) vagy a Rio Tinto, de a Lake Resources, a Vulcan Energy Resources, a Renault és a Stellantis is támogat DLE-projekteket.
Fotó: Shutterstock
Természetesen a DLE-technológiának is vannak hátulütői – és még több ellenzője.
Több változatát magas víz- és energiaigényével támadják, a General Motors módszerével például egy tonna lítium-karbonát előállításához 10 köbméter tiszta vízre van szükség. Ezek csökkentése is kulcskérdés az elterjedése szempontjából. Ám ha Chile sikerre tudna vinni egy vagy több DLE-technológiát is, azzal évtizedekre előre garantálná az ország meghatározó szerepét a globális lítium- és elektromosáram-iparban.
Azzal, hogy mostantól magas szinten is támogatják az új technológiát, felgyorsítják az innovációt és a kereskedelmi hasznosítást egyaránt
– mondja Teague Egan, a magántulajdonban lévő EnergyX vezérigazgatója, amely egy DLE-tesztüzemet épít Észak-Chilében, és fejlesztési projektet visz a GM-mel közösen. Chile két legnagyobb lítiumtermelő cége, a részben hazai, részben kínai tulajdonban lévő SQM és az amerikai Albemarle azonban – ma még – a medencés technológiára esküszik, noha az irdatlan mennyiségű víz elpárologtatásával, gyakorlatilag elherdálásával jár, hiszen azt nem pótolják vissza a sóoldatot rétegekbe.
Mindkét óriásvállalat érdeklődik ugyan a DLE iránt, de alkalmazását élesben nem támogatta – ez nyilván megváltozik az államosítással. Az Albemarle különböző DLE-technológiákat tanulmányoz, de vezetői szerint a DLE valószínűleg akkor működik a legjobban, ha egy adott lítiumlelőhelyre tervezik és méretezik, ez viszont többletköltségekkel jár.
Versenytársuk, a Livent viszont Argentínában már egyszerre használja a hagyományos és az új technológiát. Bill Gates volt Microsoft-vezér Lilac Solutions nevű cége is érdekelt argentínai DLE-projektekben. A DLE-fejlesztő cégek melegen üdvözlik Boric törekvéseit, hiszen hatalmas piac nyílik meg előttük, és számíthatnak az állami támogatására is.
Köztük van az International Battery Metals vezérigazgatója, John Burba, aki úttörő szerepet játszott a DLE-technológia fejlesztésében. Mobil DLE-üzemeket építő cégének is juthat megrendelés, de Burba nem is ezért, hanem vízgazdálkodási szempontból nevezte korszakalkotónak Boric fellépését:
Végre valaki felismerte, hogy a földtani struktúrák tönkretétele folyik, és képes tenni ez ellen
– mondta a Reutersnek. A DLE-szkeptikusok társaságát a Gautam Adani indiai multimilliárdos, Ázsia korábbi leggazdagabb üzletemberének vállalatbirodalmát bedöntő Hindenburg Research is gyarapítja, amely februárban heves támadást intézett az általa kamunak tartott DLE-technológia és az azon dolgozó tőzsdei céggel ellen, de semmivel sem tudta alátámasztani a módszer alkalmatlanságát. A megtámadott cégek pár hónap után visszaszerezték a megijedt befektetők bizalmát.
Chile keleti szomszédjánál azonban épp a bizalom a hiánycikk, az ország egyik válságból a másikba sodródik, holott prosperálhatna is
– és itt nem a világbajnok labdarúgó-válogatottat kell érteni. Az ország ugyanis szintén lítium-nagyhatalomnak számít, de csak az ásványvagyon nagysága alapján. A kitermelés jóval a chilei alatt jár, az új bányászati projektek elindításában azonban jobban állnak. Amíg Chilét az SQM–Albemarle-duó uralja, addig Argentína nyitott, és szívesen fogadja a befektetőket, bárhonnan is jöjjenek.
Fotó: Fahroni
Ők pedig most már felbátorodtak, jönnek is egymás után, nem törődve a kockázattal. Az észak-argentínai hegyvidéki sósivatagok kincsének kinyerésére vállalkozó befektetők dollárt hoztak az országba, és sorra nyerik el a bányászati koncessziókat, az államnak csak tartania kell a markát, semmilyen rizikót nem vállal.
Jelenleg két termelő (az amerikai Liventé és az ausztrál Allkemé) és hat készülő projekt van az országban, tizenöt pedig előkészületben. A lítium-aranyháromszöghöz tartozó Bolívia ugyanakkor mindenkiben kizsákmányolót lát, olyan fokú a bizalmatlansága, hogy csak a kínaiakra épít.
A Reuters által megkérdezett iparági szakértők szerint ha az argentínai projektek termőre fordulnak, az ország jelenlegi, évi 40 ezer tonnás lítiumkínálata akár két év alatt megháromszorozódhat, s ezzel megelőzheti Kínát és felzárkózhat Chiléhez, amely jelenleg évi 180 ezer tonna lítium-karbonátot termel.
