Elfogadhatatlan, további elszegényedéshez vezető külföldi diktátumnak nevezte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) javaslatait Kaisz Szaíd tunéziai elnök a sajtónak nyilatkozva. Szerinte más megoldásokat kell találni, mert az észak-afrikai ország szociális biztonságát és annak fenntartását komolyan kell venni.

China-Arab Countries Summit in Saudi Arabia
Fotó: AFP

Tunisz tavaly októberben kapott elvi ígéretet a Nemzetközi Valutaalaptól arra, hogy 1,9 milliárd dollár folyósításával enyhítenék az arab országot sújtó gazdasági válságot, mert a GDP-arányos államadósság már eléri a 80 százalékot. A nem sokkal később elindított tárgyalások azonban zsákutcába jutottak, mert az IMF szerint Tunézia nem mutatott kellő hajlandóságot a több mint száz eladósodott állami vállalatát érintő reformcsomag bevezetésére,

és az alapvető közszükségleti cikkek állami támogatását sem akarja megszüntetni.

Kaisz Szaíd a tunéziai függetlenség atyjaként számontartott korábbi államfő, Habib Burgiba halálának 23. évfordulóján tartott megemlékezésen a szociális biztonságot emlegetve arra utalt, hogy Burgiba elnöksége idején, 1983-ban egy ízben megszüntették a gabonatermékek állami támogatását. Ennek hatására olyan mértékben nőtt a kenyér, a búzadara és a tésztafélék ára, hogy ez óriási elégedetlenséget váltott ki, ami zavargásokba torkollott, és a gyorsan bevezetett szükségállapot ellenére is több tíz ember meghalt.

A tunéziai költségvetés megalkotása súlyos problémákba ütközhet idén, mert noha az államadósság döntő hányada belföldi, az év végéig több külföldi hiteltörlesztés válik esedékessé, s a hitelminősítő intézetek szerint veszélybe kerülhet az ország fizetőképessége. A tunéziai külügyminisztérium túlzónak nevezte március végén az vezető diplomatájának nyilatkozatát, amelyben Josep Borrell az észak-afrikai ország esetleges gazdasági és társadalmi összeomlásával és annak Európára nézve is súlyos következményeivel kapcsolatos aggodalmának adott hangot.

Üssük-e, ne üssük-e a feltörekvőket – még mindig vacillálnak a piacokon

Jelentős devizaadóság mellett hatalmas potenciál rejlik a fejlődő piacokban – ki erre, ki arra fogad ezek jövőjét tekintve. A gyengülő helyi devizák és a globális bizonytalanság csökkenti a befektetési vágyat, elijeszti a nemzetközi tőkét, és akár az összeomlás szélére is sodorhat egyes gazdaságokat.