Az Amerikából kiinduló, de rohamos gyorsasággal a teljes világra áthúzódó bankpánik közepes és hosszú távú következményeit egyelőre még csak emészti a piac, ennek egyik legfőbb oka az, hogy a világgazdasági szempontból is kiemelten fontos amerikai kamatdöntés még nem történt meg a félelemek elhatalmasodása óta – a Fed azonban szerdán dönt, és akárhogy is dönt, azt a teljes világ meg fogja érezni.
Az amerikai kamatszint ugyanis azon túl, hogy meghatározza a kölcsönhöz jutás költségeit, a dollár erejére is jelentős hatást gyakorol – annak megkerülhetetlen világpiaci szerepén keresztül pedig áttételesen a teljes világgazdaságra hatással van. A Fed döntését egyelőre a szokásosnál jóval nagyobb bizonytalansággal próbálja árazni a piac: jelenleg a 25 bázispontos emelés tűnik a legvalószínűbbnek, de nemrég még az 50 bázispontos verzió volt a befektetők kedvence.
A kamatemelési szünet forgatókönyvét jelenleg 14 százalék alatti eséllyel árazza a piac, de a bankpánik kezdetén járt ez a sansz 70 százalék környékén is.
Az amerikai pénzügyi rendszer jövőjét övező ilyen fokú bizonytalanság és véleményváltoztatás ritka: ez pedig a fejlődő piacok megítélésében is élesen visszaköszön. A befektetők között ugyanis egyelőre nincs konszenzus arról, Amerika merre halad tovább, így abban sem tudnak megegyezni, jó ötlet-e a fejlődő piacokra tenni.
Ezek a gazdaságok ugyanis hatalmas mértékben függenek Amerikától , sok esetben mint kereskedelmi partner, de ennél sokkal alapvetőbb szinten annak fizetőeszköze, a nemzetközi alapegysége, a dollár miatt. A Fed esetleges kamatemelése ugyanis erősíteni fogja a dollárt, ami gyengíti más országok devizájának az árfolyamát, arról nem is beszélve, hogy a dollárban fennálló devizaadósságok törlesztését is drasztikusan képes drágítani – ez pedig sok fejlődő gazdaság számára egyet jelenthet a fizetésképtelenséggel.
A nemfizetés kockázatait egyre erőteljesebben árazza is már a piac.
A gyengülő helyi devizák és a globális bizonytalanság csökkenti a befektetési vágyat, elijeszti a nemzetközi tőkét, és akár az összeomlás szélére is sodorhat egyes gazdaságokat. Tunézia államkötvényeinek CDS-felára, azaz a csődbiztosítási prémiumnak hívott eszközének értéke soha nem látott magasságba szökött a napokban, több mint 40 százalékot növekedett február vége óta.
Egyiptom dollárkötvényei esetén ugyanez a felár történelmi csúcsokat ostromol, Bolívia államkötvényei bóvli besorolásba csúsztak, míg Pakisztán jövő áprilisban lejáró 1 milliárd dolláros állampapír állományához 59 százalékos diszkonttal lehet hozzájutni.
A Wall Street legnagyobb bikái azonban most kezdenek igazán bevásárolni.
Álláspontjuk szerint ugyanis a mostani zuhanás, ami letarolta a fejlődő piacok egy részét, legalábbis részben annak köszönhető, hogy a globális befektetői köröket teljes mértékben átjárta a pánik a bankcsődök következtében felélénkülő amerikai recessziós félelmek nyomán, ami a kockázatosabbnak vélt (így a fejlődő piaci) eszközök (alapok és kötvények) esetében hisztérikus tőkekivonásban nyilvánul meg.
A piacon most egy májusban tetőző amerikai kamatpályával számolnak, ami ugyan átmeneti dollárerősödést hozhat, de már negyedéves közelségbe hozza az amerikai valuta támaszának meggyengülését, jó eséllyel pozitív hatást fejtve ki a fejlődő piacokra.
A 3,5 ezermilliárd dollárt kezelő State Street Corporation stratégája, Daniel Gerard szerint a félelmek alábbhagyásával párhuzamosan ismét megnő majd a fejlődő piaci részvények szerepe a befektetési portfóliókban, amelyek jelenleg alulsúlyozottak. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy
a fejlődő piacokat már a bankpánik előtt is érte csapás az idén, például a teljes Indiát megrengető Adani-botrány,
amely sok nagybefektetőt már akkor hasonló kitettségeinek csökkenésére sarkalt, tovább vágva az egyébként is alulárazott részvények értékét.
A részvénypiaci optimizmus ugyanakkor a kötvénypiacra már nem terjed ki: a JPMorgan elemzői szerint már „bezárult az a taktikai időablak”, amelyen belül érdemes volt kötvényeket venni, így ők is a részvénypiaci befektetéseket preferálják. A világ legnagyobb vagyonkezelője, a UBS véleménye az, hogy
a növekedési kilátások sokkal jobbak jelenleg a fejlődő piacokon, mint a fejletteken, így ők a feltörekvő országok részvényeiből, és dollárkötvényeikből egyaránt felülsúlyozott
pozíciókat tartanak fenn, míg az amerikai részvénypiaccal kapcsolatosan inkább alulsúlyoznak. A Morgan Stanley még ennél is konkrétabb stratégiát követ: a fejlődő piacok közül is Ázsiát tekintik a legjobb terepnek a felfelé mutató potenciált tekintve. Álláspontjuk mögött számos érvet felsorakoztatnak: ilyen az ázsiai térségre jellemző erős belföldi kereslet fennállása, a bőségesen rendelkezésre álló likviditás, a viszonylag stabil GDP-arányos államadósságok, illetve a nyugati társaihoz képest enyhe monetáris politika – ezek pedig együttesen szerintük elfojtják a lefelé mutató kockázatokat.
A Morgan Stanley elemzői ugyan számolnak szigorítással az ázsiai pénzügyi rendszerekben is, véleményük szerint az amerikai és európai jegybankok szintjére ez közel sem fog felérni.
Az MSCI fejlődő piacok teljesítményét követő indexének alakulásán három fő szakaszt látunk élesen elkülönülni: októberig ezek a piacok is alaposan megérezték a globális gazdasági vesszőfutást, majd a kínai újranyitással onnantól kezdve elindult egy éles felívelés – ami egészen január 24-ig, az Adani-botrány kirobbanásáig ki is tartott, azóta pedig még nem volt képes talpra állni a mutató.
A fejlődő piacok jövőjét tekintve a Fed szerdán esedékes kamatdöntése után már minden bizonnyal tisztább képet láthatunk majd – a bankpánik elhatalmasodásának azonban lehet még ehhez egy-két keresetlen szava.
