Támogatjuk – közölte tömören Friedrich Merz, a német kereszténydemokraták vezetője, Ursula Von der Leyen második EU-bizottsági elnökségével kapcsolatban. A rövid válasz mögött azonban a nagypolitikai helyezkedés magasiskolája húzódik meg. Az unió vezetésének kérdése szorosan összefonódik a NATO-főtitkári poszt, valamint a Világbank irányításának további alakulásával. A régi mondás juthat eszünkbe: ugyanazok a verebek röppennek fel, csak más villanydrótra ülnek át.
Fotó: AFP
A német kereszténydemokraták, a CDU támogatásán aligha múlik Von der Leyen második ciklusa, ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, bár kétségkívül az első lépés az újrázáshoz az, hogy az elnököt a saját pártcsaládja támogassa. A legnagyobb német ellenzéki párt vezetője közölte azt is, hogy az ügyben felvette a kapcsolatot Olaf Scholz német kancellárral. Ez egységes német támogatás alap ahhoz, hogy Von der Leyen duplázhasson.
Tanács vagy parlament?
Maga Von der Leyen azonban egyelőre nem nyilvánította ki szándékát, hogy indulni kíván. A bizottság elnökének mandátuma 2024-ben, az európai parlamenti választások után jár le. „Számomra nagyon fontos, hogy egységet és erőt mutassunk ezekben a válságos időkben az Európai Unióban, s az intézmények a lehető legnagyobb egységben működjenek. Így nem gondolom, hogy az időpont a legkedvezőbb arra, hogy a következő mandátummal kapcsolatos kérdésekre válaszoljak” – jelentette ki.
A CDU-s tanácskozáson felvetődött az úgynevezett Spitzenkandidaten-rendszer használhatósága is. Ennek keretében az európai politikai pártcsaládok megválasztanak egy vezető jelöltet – az európai parlamenti választásokon –, s közülük kerülne ki a bizottság elnöke.
Nagy kérdés, hogy 2024-ben alkalmazzák-e ezt a metódust, hiszen 2019-ben Von der Leyen egyik pártcsaládnak sem volt a vezető jelöltje.
A helyzet meglehetősen ellentmondásos, hiszen Merz szerint a német kormánykoalíció már megállapodott arról, hogy a következő elnököt a Spitzenkandidaten modellben választják meg. Von der Leyen ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy minderről majd menet közben születik döntés. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi elnök nem feltétlenül bízik abban, hogy megkapja az Európai Parlament pártcsaládjainak támogatását; nyitva tartja magának a kiskaput, hogy a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács döntsön a bizottság elnök posztjáról.
Von der Leyen valószínűleg pontosan tisztában van azzal, hogy ha ki akarja magának brusztolni a második ciklust, nem számíthat pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) támogatására – így kénytelen lesz megkerülni. Az EPP meglehetősen ellentmondásosan viszonyul hozzá, azt róják fel neki, hogy
túl sok engedményt adott a szocialistáknak és a zöldeknek.
Jó példa erre az EU zöldcsomagja, amely azt célozza meg, hogy 2050-re Európa legyen az első klímasemleges kontinens. A pakkot a hírek szerint egyébként az EU alelnöke, a baloldali Frans Timmermans nyomta át, s így az európai konzervatívok erős szemöldökráncolással fogadták. Röviden: az EPP nem érzi úgy, hogy Von der Leyen az ő embere lenne, míg a baloldal paradox módon igen, ám ez korántsem jelenti azt, hogy meg is választanák Spitzenkandidatennek. Von der Leyen pontosan érzi, hogy légüres térbe került, ezért is van szüksége – ha valóban újrázni akar – a parlament megkerülésére és a kormány- és államfők támogatására.
Ellenszenv
Az EPP ellenszenve olyan erős iránta, hogy elnökük, Manfred Weber már ellenjelöltet is javasolt; a jelenleg az Európai Parlament elnöki pozícióját betöltő máltai politikust, Roberta Metsolát. Ezzel el is érkeztünk az EU egyik legfeszítőbb, strukturális problémájához. A parlament arra hivatkozva, hogy ők választott testület, folyamatosan szeretné növelni befolyását a bizottság felett, amely ilyenkor általában az Európai Tanács, az ET (állam- és kormányfők) védőernyője alá menekül. Az ET viszont teljesen érthető módon nem szeretné, ha a parlament befolyása megnőne, fennt kívánja tartani magának az utolsó szó, a végső döntés jogát.
Von der Leyent ugyanakkor sokan nem szeretik Brüsszelben habitusa és vezetési stílusa miatt.
Távolságtartónak és tartózkodónak írják le, aki a bizottság főhadiszállásán, a Berlyamontban, egy 13. emeleti irodája fölötti kis szobában lakik. Döntései meghozatalakor bizalmasaira, egy szűk tanácsadói körre támaszkodik, amelybe nagyon nehéz betörni. Politikai érzéke, manőverező képessége azonban kiváló, így nem véletlen, hogy ciklusa során nagyon erős zöldpolitikát folytatott. Tisztában van ugyanis azzal, hogy a következő választásokon a hagyományos pártok valószínűleg veszítenek befolyásukból, kevesebb konzervatív, liberális és szociáldemokrata képviselő lesz. Holott jelenleg ezek biztosították 2019-ben csekélyke többségét.
Így a zöldek és a német szocdemek szavazatai kulcsfontosságúak lehetnek számára.
A B terv
Persze Von der Leyen nem lenne Von der Leyen, ha nem lenne B terve – láthatóan semmi kedve hazamenni és nagymamát játszani. Neve felvetődött a főtitkárjelöltjei között is. Jens Stoltenbergnek, a katonai szervezet norvég főtitkárának ugyanis elege lett, nem hosszabbít többször, szeptemberben lelép. A NATO persze maradásra bírná, hiszen a jelenlegi háborús helyzetben kockázatokkal jár egy váltás, elkezdődnének a háttérkavarások, a politikai alkuk – ami a gyengeség, a megosztottság jele lenne. A hírek szerint
be is kínálták neki, hogy ha 2024 áprilisáig marad, megkaphatja a Világbank elnöki pozícióját,
ugyanis ekkor jár le az amerikai David Malpass mandátuma. Ráadásul jövő tavasszal lesz a NATO megalapításának 75. évfordulója – szép búcsú lehetne ez Stoltenbergnek. A tervvel azonban két probléma is van: Stoltenberg – legalábbis a kiszivárgott hírek szerint – egyelőre nem akar maradni. Ez Von der Leyen számításait is keresztülhúzza, hiszen az ő mandátuma jövőre jár le, s ha Stoltenberg nem marad, a NATO-nak szeptemberben új vezetőt kell választania. A másik probléma pedig az, hogy borítékolható, hogy a hat évig német védelmi miniszterként tevékenykedő Von der Leyent a katonai szervezet számos tagja – köztük Magyarország és Lengyelország – nem fogja támogatni.
