Ezer sebből vérzik az klímapolitikája, aminek fő és immár nagyon is valószínű veszélye, hogy nem sikerül tartani a 2030-as célokat, ez esetben pedig a hosszú távúakat sem lehet, ami igen sötét jövőképet fest. Ráadásul jó drágán.
Fotó: Uwe Anspach / AFP
Az Európai Számvevőszék már a múlt heti, az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok gyártásról szóló jelentésében, illetve a riportot részletező sajtótájékoztatón is kitért arra, hogy lemaradásban van az Európai Unió az akkugyártás, illetve a közvetett klímacélok tekintetében.
Legfrissebb vizsgálatának az éghajlat- és energiapolitika volt a témája, és ez is súlyos kritikát kapott.
Ki mit számolt el?
Jól hangzik, hogy a 2020-ra kitűzött célokat sikerült elérni, de a számvevők hozzátették, hogy ez főleg annak tudható be, hogy a koronavírus-járvány nyomán esett vissza jelentősen az általános károsanyag-kibocsátás. Enélkül, a normál trendeket figyelve valószínűleg, már a 2020-as célokat sem tudta volna tartani a unió 27 tagállama, amelyek igen rugalmasan értelmezik a célértékeket és azok teljesítését.
A friss jelentés szerint nem átlátható, ki, hogyan és mit számol el, miként üzleteltek a kibocsátási jogosultságokkal vagy a megújulóenergia-részarányok vásárlásával más tagállamoktól.
Az sem ismert, a célok elérése milyen tényleges költségekkel járt az EU-s, valamint a nemzeti költségvetések és a magánszektor számára, emiatt nehéz megállapítani, az unió költséghatékonyan valósítja-e meg átfogó céljait. Mindez a 2030-ra kitűzött célokra gondolva nehézséget jelent a tanulságok levonásakor is.
Ebből fakad a félelem, hogy nem lehet elérni, hogy az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása.
Mi a helyzet az orosz energiafüggőséggel?
Az EU által okozott valamennyi üvegházhatású gáz kibocsátását számításba kell venni, beleértve a kereskedelemből, a nemzetközi légi közlekedésből és a hajózásból származót is. Ez azért is fontos, mert az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy vezető szerepet töltsön be a klímasemlegességre való átállásban
– nyilatkozta Joëlle Elvinger, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag.
Megjegyezte: nagyobb átláthatóságra van szükség a szervezet és a tagállamaik éghajlat- és energiapolitikai teljesítménye tekintetében.
Az unió hangoztatja, hogy a többi iparosodott országhoz képest jól áll a kibocsátások terén, csakhogy más a számítási módszere, mégpedig nyilván kedvezőbb – ha a a nemzetközi légi közlekedés és a hajózás által okozott kibocsátásokat is figyelembe vennék, akkor egy tizeddel rosszabb lenne az EU-s összérték.
Fotó: Shutterstock / Illusztráció
Ezekhez jönnek az anyagi aggodalmak.
Az Európai Számvevőszék szerint az eddigi finanszírozási igényeket sem elégítették ki teljesen, a következő időszak ambiciózusabb klímacéljai pedig még költségesebbek lesznek, ami dupla veszély.
Ráadásul a középtávoli tervek a jelentés szerint nem vesznek kellően figyelembe egyes adottságokat, például az Oroszországtól való energiafüggőséget, továbbá a tagállamok nem is hajtják végre hiánytalanul a bevezetett szakpolitikákat.
Mik a hazai vélemények?
Mindenesetre a tagállamoknak június 30-ig kell beadniuk a 2021–2030-as időszakra vonatkozó nemzeti energia- és klímaterveik aktualizált változatát.
Az EU a 2021–2027-es költségvetésének legalább a 30 százalékát, évi körülbelül 87 milliárd eurót (32,2 ezermilliárd forint) kíván éghajlat-politikai fellépésekre fordítani,
bár ez még mindig kevesebb mint 10 százaléka a 2030-as célok eléréséhez szükséges összes beruházásnak. A többi a várakozások szerint nemzeti és magánfinanszírozásból származik majd.
Fotó: Shutterstock
A témában pesszimista a Másfélfok hazai klímakutató intézet, és aggodalmas véleményt fogalmazott meg a Levegő Munkacsoport is, amely szerint itthon arra tervezik felhasználni a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásait, hogy a Mol fejlesztéseit, három új gázerőmű építését támogassák, továbbá egyéb cégek olyan beruházásait, amelyeknek a környezeti haszna kétséges.
A nettó befizető tagállamok polgárai már most is egyre nagyobb értetlenséggel követik, hogy mire használják a pénzüket. A kinyilvánított célokkal ellentétes támogatások még inkább növelhetik az aggályaikat
– mondta Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke. A szervezet levelet is küldött az Európai Bizottságnak, mert véleménye szerint a fosszilis energiák támogatásával az EU a saját hitelességét is veszélyezteti.
