Az új német valóság: elvesztik a kínai piacot, de Közép-Európa még megmarad

A vártnál jóval kisebb lett a keddi adatok szerint a német külkereskedelmi többlet, és ahogy haladunk előre az időben, egyre világosabb jelei mutatkoznak: a legendás német ipar problémákkal szembesül a világpiacon. Apró vigasz, hogy egy számukra jelentős régióban, Közép-Európában még tartják magukat. Nem ideiglenes bajról van szó, ez „az új normális” – kommentálta a gyenge német kiviteli számokat Carsten Brzeski, az ING globális makrofőközgazdásza.

Nem az jelzi a problémát, hogy a májusi német külkereskedelmi többlet az elemzők által várt 17,5 milliárd eurónál jóval kisebb, 14,4 milliárd lett az áprilisi 16,5 milliárd után. Az ördög a részletekben rejlik – hiába zuhant ennél sokkal mélyebbre is a többlet a pandémia érkezését és az ukrajnai háború kitörését követő, energiaválsággal súlyosbított időszakban.

A probléma többrétű. Egyrészt a kínai járványkorlátozások megszüntetésétől azt remélték, hogy ellensúlyozza a nyugati kereslet megbillenését. Másrészt ha a német külkereskedelmi többlet alakulását mutató hosszabb távú grafikonra pillantunk, a többlet az eurózóna-válság környékének szintjeire látszik visszaesni a tipikus 20 milliárd euró körüli havi szintekről, és előretekintve sem jók a jelek.

Ha azt tekintjük, milyen viszonylatokban romlott a német külkereskedelmi helyzet, azt találjuk, hogy Európában a német ipar egyértelműen vesztese a nyugati államokat sújtó válságnak, amelyet a magas miatt végrehajtott jegybanki szigorítás és a keleti pozíciókban folyó kényszerű visszavonulás jellemez.

A Destatis adatai szerint az egyenleg ugyan jobb, mint a háború kitörése utáni hónapokban, de ezt nem az magára találása okozza, hanem a behozatal két számjegyű éves csökkenése áprilisban és májusban, miközben a kivitel 1,7, illetve 4 százalékkal zsugorodott. Májusban az áprilisinál is 0,1 százalékkal kisebb volt a német kivitel, miközben az 1,7 százalékkal nőtt.

Ha megnézzük, a partnereket tekintve hol állnak jobban és hol rosszul a németek, az első lista igen rövid. 

Az euróövezet visszavág Berlinnek

Legnagyobb exportpiacán, az Egyesült Államokban áprilisnál 3,6 százalékkal kevesebb, 12,7 milliárd eurónyi árut tudott eladni májusban Németország, miközben az import 5,7 százalékkal csökkent, 7,6 milliárd euróra – tehát a többlet nőtt, de a forgalom szépen csökkent. A kisebb piacot jelentő Egyesült Királysággal szemben viszont rontottak az egyenlegben: az exportjuk 5,8 százalékkal, 6,4 milliárd euróra nőtt, de a behozatal 15,3 százalékkal megugrott, 3,3 milliárd euróra.

A többi európai uniós országgal szemben sem fényesek a német adatok, az euróövezeti áruexport 1,6 százalékkal, 49,2 milliárd euróra csökkent, miközben azok 4,5 százalékkal több, 41 milliárd eurónyi árut adtak el a németeknek. A nem eurózónabeli uniós országokba – ez jórészt Közép-Európát takarja – viszonylag jó a németek helyzete: az exportjuk csak 1,3 százalékkal csökkent, 21,1 milliárd euróra, miközben az import mindössze 1,5 százalékkal nőtt, 20,5 milliárd euróra. Látható, ha az utóbbi csoportban nem is akkora a romlás, többlet is alig van. 

A méretes probléma: Kína

A bizonnyal hosszú távú és tartósnak ígérkező probléma a keleti gigász, Kína, a legnagyobb német importpartner – az orosz külkereskedelmi forgalom drasztikus visszaesése ellenére eleve sokkal kisebb volt volumenben.

Kínába 1,6 százalékkal többet, 8,6 milliárd euró értékű árut exportáltak májusban, a behozatal azonban 2,7 százalékkal növekedett, 13,3 milliárdra. Az év első felében a német exportnak már csak a 6 százaléka irányult Kínába, a pandémia előtt ez még majdnem 8 százalék volt – mutatott rá az ING-s Brzeski, miközben a német importfüggés a keleti óriástól nagy, hiszen az energiaátmenet jelenleg nem lehetséges kínai nyersanyagok és napelemek nélkül.

Hidegháború, EU-költségvetés, infláció

Mindezek fényében a német iparosok között különösen ijesztőnek tűnhetnek a globális gazdasági hidegháború szaporodó hírei, mint például az a hétfői, amely szerint Peking két, a csipgyártáshoz kulcsfontosságú nyersanyag, a gallium és a germánium terén vezet be augusztus 1-jétől exportkorlátozásokat. Röviddel e bejelentés után érkezett hír arról, hogy az EU és Japán a félvezetőgyártás mezején szorosabb együttműködésről egyezett meg.

Amennyiben teljesülne Brüsszelnek az a kívánsága, hogy a nagy nettó EU-befizető Németország növelje a hozzájárulását Ukrajna, a migráció és az uniós bürokrácia többletfinanszírozása érdekében, az a német kormány költségvetési mozgásterét szűkítené, hogy az átalakulást és a láthatóan bajokkal küzdő ipart támogassa új programokkal. 

A német ipart rövid távon az is szorongatja, hogy miközben a kínai kereslet a vártnál lassabban tér magához a pandémia után, és a nyugati partnerek is a felé tartanak a Federal Reserve és az Európai Központi Bank kamatemeléseinek következményeként, a német belső kereslet is tovább tántorog: a háztartások a költéseik visszafogásával reagáltak a magas inflációra, amelynek a mielőbbi leszorítása így Berlinnek is elsőrendű érdeke.

A német Ifo kutatóintézet múlt heti jelentése az exportőrök körében is a hangulat jelentős rosszabbodásáról számolt be. 

– idézte a Reuters Klaus Wohlrabét, az Ifo felmérési vezetőjét.

Az egyik vigasz a német export számára Közép-Európa marad, amely a kivitel 11 százalékát szívja fel jelenleg – jegyezte meg. Hozzátette: a mai exportszámok nem hoztak megkönnyebbülést, hanem újra azt illusztrálják, hogy a német kivitel küszködése nem kivétel, hanem ez az új normális.