Félelem és reszketés vár a multikra Oroszországban
Modern államosítás? Esetleg kisajátítás, vagy netán teljes bekebelezés az orosz vezetés részéről? Vagy csupán a Kreml saját jó barátainak csinál helyet a versenyszférában, azaz „politikai tiszteket” ültet a külföldi multicégek helyi leányvállalatainak csúcsára? – nagyjából ezek a kérdések foglalkoztatják a nyugati cégek oroszországi menedzsmentjét napjainkban. Sok a bizonytalanság, ami viszont biztos, hogy a Kreml keményen sarcolja az ott maradt multikat, illetve igyekszik megnehezíteni a távozásukat is – nem állnak sorba a helyi vevők a leányvállalatokért.
Bizonyára ismerősen cseng a név: Ramzan Kadirov. Most azonban nem a Moszkva-baráttá váló egykori csecsen hadúrról van szó, aki mind a mai napig bátor kijelentéseivel és kegyetlenségével tűnik ki a katonai vezetők sorából, hanem az egykori grozniji polgármesterről,
Jakub Zakrijevről, akinek üstökösként ívelt fel a karrierrje a versenyszférában, és aki történetesen a rettegett csecsen katona unokatestvére.
Ennek a rokoni szálnak persze nyilvánvalóan semmi köze sincs ahhoz, hogy az egykori regionális mezőgazdasági minisztert ültette a Kreml a Danone joghurtgyártó vezetői székébe. Az egykori politikus bizonyára kiemelkedően ért a tejiparhoz, és a nagy cégek menedzseléséhez is. A Bloomberg egyik informátora arról számolt be, hogy Zakrijev már azelőtt Moszkvában volt, és találkozott a Danone alkalmazottaival, hogy az orosz hatóságok lefoglalták volna a francia tejipari csoport eszközeit.
Remegő multik
A Danone példája egy a sok közül, és
az Oroszországban maradt nemzetközi cégek kivétel nélkül attól tartanak, hogy őket is „oroszosítják”.
Nem kisebb nevekről van szó, mint a Pepsi, a Nestlé vagy éppen a Reckitt Benckiser tisztítószergyártó. Ezek a társaságok akár el is veszthetik az ottani gyáraikat, annak ellenére, hogy tömegeknek adtak munkát évtizedeken keresztül.
Valóban nincsenek biztonságban a nyugati cégek oroszországban
– mondta Alexandra Prokopenko, a berlini Carnegie Russia Eurasia Center tudósa. A helyzet hasonlít a 90-es évekhez, amikor a már meglévő eszközöket újra elosztották – tette hozzá.
A lefoglalásra részben megvan az oroszok joglapja is.
Putyin elnök ugyanis áprilisban aláírt egy rendeletet, amely az orosz állam számára lehetővé teszi, hogy átmenetileg átvegye a barátságtalan államok cégeinek vagyonát.
Ugyanakkor a Danone és a Carlsberg múlt heti lefoglalása meglepte európai tulajdonosaikat, akik ottani leánycégük értékesítését tervezték, oroszoknak.
Prigozsin tehet mindenről
A zsoldosvezér lázadási kísérlete rávilágított arra, hogy Puyinnak meg kell erősítenie hatalmi bázisát, több „köszönetet” kell mondania feltétel nélküli támogatóinak.
„Az orosz elnök hamarosan felosztja az országban található gazdasági javakat, aminek a nyertesei a támogatói, »harcostársai« lesznek” – véli William Pomeranz, a Wilson Center Kennan Intézetének igazgatója.
De miért pont a joghurt és a sör?
Felmerül a kérdés, hogy mi billentette a mérleget a Danone és a Carlsberg felé, miért éppen ezek a társaságok kerültek a Kreml célkeresztjébe. Tény, hogy mindkét cég évtizedek óta jelen van az orosz piacon, olyannyira, hogy a Danone tulajdonában lévő Prosztokvasino az első számú orosz tejipari márka. A Carlsberg Baltika sörfőzdéje szintén piacvezető. Érdekesség, hogy
a söripari társaság ebben a hónapban kinevezett vezetője, Tajmuraz Bollojev egy klubban dzsúdózik Putyinnal.
Igaz, van igazgatási tapasztalata: 2004-ig egyszer már ült a Carlsberg orosz leányvállalatának vezetői székében.
Megfigyelők szerint a Pepsi van talán a legnagyobb veszélyben, az italgyártó lehet a következő „áldozat”. A kólájáról ismert élelmiszeripari cég ugyanis piacvezető Oroszországban, helyi cégeket is felvásárolt az elmúlt évtizedben. Érdemes résen lenniük a Durex óvszerekről ismert Reckitt Benckiser Group vezetőinek is, ugyanis nemrég kinyilvánították, hogy elhagynák Oroszországot. Könnyen elképzelhető, hogy a Kreml a menedzsment „leváltásával” egyszerűen megoldja ezt a problémás helyzetet.
A létszámcsökkentés vagy az üzleti tevékenység mérséklése is könnyen felkeltheti a Kreml figyelmét.
A külföldi cégek mozgástere tehát beszűkült: Oroszországból nem tudnak eljönni, helyi cégek nem vásárolják meg érdekeltségeiket, a termelés csökkentése veszélyes lépés, miközben a menedzsment feje fölött folyamatosan ott lebeg az „oroszosítás” veszélye, ami teljes kisajátítást jelent, mindenfajta anyagi ellenszolgáltatás nélkül.
A Kreml megközelítése megváltozott
– foglalja össze a szándékokat Prokopenko. Míg korábban a külfödiek, ha sokat fizettek, kimehettek, az orosz vezetés ma már inkább ingyen bekebelezi a cégeket. Bár a jövő sötét, David Pinsky, a Covington & Burling ügyvédi iroda partnere szerint
a megoldás egyelőre az lehet, ha az érintett multicégek orosz leányvállalataikat Putyinnal jó kapcsolatot ápoló gazdaságokon keresztül tartják fenn.
Azt azonban nem tudni, hogy ez a „védőháló” mennyire erős, könnyen elképzelhető, hogy a háború elhúzódásával ezek a kötelékek nem nyújtanak hosszabb távon is biztos menedéket a társaságok számára.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
