Az utóbbi hetekben úgy tűnik, hogy a saját szempontjukból sikert könyvelhetnek el az olajtermelő országok. Oroszország és Szúd-Arábia ugyanis bejelentette, hogy az év végéig meghosszabbítja a kitermeléscsökkentést, azaz tartósan szűkíti a piaci kínálatot. Az okok nyilvánvalók: 

ha fel tudják verni a fekete arany árát, több pénz folyik be a költségvetésükbe.

Oroszország esetében azt is valószínűsíteni lehet, hogy a globális olajár mesterséges emelésével válaszol a nyugati országok szankcióira. A tét azonban nagy, a puska akár fordítva is elsülhet, ugyanis a magas olajáraknak előbb-utóbb fogyasztáscsökkentő hatásuk is van, ami a kereslet mérséklődését hozza, ez pedig már kedvezőtlen lenne a kitermelő országok költségvetése számára.

Rövid távon a kiskereskedelmi, azaz a kutaknál érvényes árak is emelkednek, éppen azt az inflációt gerjesztve, amely csupán néhány hónapja kezdett szelídülni, levegővételhez juttatva a világ jegybankjait. 

Emellett a gazdasági aktivitás is csökkenhet, ami szintén örömhír lehet a nyugati világgal szemben álló Oroszországnak.

Business,,People,,Crisis,,Finances,And,Economics,Concept,-,Businessman,With
business, people, crisis, finances and economics concept - businessman with Oil Graph showing falling oil prices in the market and refinery background.
Fotó: Shutterstock

 

Már készülnek a száz dollárra

A piacon ismét előkerült a százdolláros olajár témája, azaz 

egyelőre nem látni, hogy mi állítaná meg a mostani emelkedő trendet. 

Nemcsak az északi tengeri Brent és az amerikai West Texas Intermediate (WTI) benchmark, hanem a közel-keleti, és az azeri olaj is töretlenül drágul. Még az orosz olaj is egyre drágábban érkezik, átlépve az unió által szabott 60 dolláros hordónkénti árkorlátot – már ahol egyáltalán átveszik az Uralt.

A Brent árfolyama 5 napos
 

Közben a fogyasztás rekordra nőtt, annak ellenére, hogy a kínai gazdaság nem pörgött fel érdemben, és az európai ipar sem remekel. Összességében a finomítók csúcsra járatva ontják az olajat, a készletek csökkennek, a piacon a vevők kerülnek túlsúlyba, és még rendkívüli hírek is srófolják fel az olaj árát. Felröppent ugyanis, hogy akár globális gázolajhiány is jöhet – egy túlfeszített piacon nyilván hisztérikus reakciót vált ki egy alapvetően eltúlzott kedvezőtlen forgatókönyv emlegetése.

Vannak persze, akik próbálják hűteni a piacot. Amrita Sen, az Energy Aspects kutatási vezetője a Bloombergnek azt mondta, hogy a fundamentumok igen erősek, a mostani hegymenet csak rövid távon jellemezheti a piacot. 

Átlépheti az olaj ára a száz dollárt, de nem marad majd meg ezen a szinten

– hangsúlyozta.
Emellett a százdolláros ár irányába hatnak a régóta fennálló geopolitikai konfliktusok is Líbiában és Nigériában.

Silhouette,Of,Working,Oil,Pumps,On,Sunset,Backgroundsilhouette of working oil pumps on sunset background

 

Átmeneti drágulás

Rövid időre valóban száz dollár fölé drágulhat az olaj, de középtávon lejjebb megy a kurzus, ugyanis a OPEC+-szövetségen kívüli beszállítók szerepe erősödni fog

– vélik a Citigroup elemzői. Szerintük az Egyesült Államok, Guyana és Brazília egyre több olajjal látja majd el a piacot, és kompenzálják majd az OPEC szűkös kínálatát. 
A Citigroup szakértőinek következtetése logikus. A Biden-kormányzat már a kőolaj-exportálókat is folyamatosan a termelés növelésére szólította fel, eddig sikertelenül. Ugyanakkor kellemetlen helyzet jön létre a közelgő amerikai elnökválasztási kampány során, ha a csúcson lévő benzinár tovább emelkedik, és az amerikai fogyasztók nagyságrenddel drágábban tudnak tankolni, nem is beszélve az inflációs hatásokról. Rövid távon azonban globálisan borítékolni lehet az üzemanyagok árának továbi emelkedését, így hazánkban sem valószínű, hogy a pénteki áremelés lenne az utolsó a mostani sorban.  

Oroszország: ellentmondásos helyzet

Míg a kitermelés csökkentéséről döntött az orosz vezetés, addig egyelőre nem csökken az orosz tengeri nyersolajszállítmányok mennyisége, sőt, a volumen háromhavi csúcsot ért el  – valószínűsíthetően a készleteket csökkentik. 
A Bloomberg tankerkövetési adatai szerint a szeptember 17-ig tartó négy hétben 

az országos szállítások átlaga napi 3,34 millió hordóra emelkedett. 

Ez napi 465 ezer hordós ugrás az augusztus 20-ig tartó időszakhoz képest. Furcsa helyzet, de rövid távon némi növekedésre lehetett számítani. Ugyanis Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes a múlt hónap elején azt jelentette be, hogy ugyan az év végéig meghosszabbítják a termeléscsökkentést, de a mértékét 300 ezer hordóra vágják le az augusztusi 500 ezer hordóról.