Egyre fenyegetőbb árnyékot vet az amerikai jegybank (Fed) inflációellenes törekvéseire a százdolláros olajár réme. Eddig az üzemanyagár hatását kizárták a jegybankárok a kamatemelési periódus utáni puha landolást akadályozó tényezők közül, ám a Wall Street most attól tart, mégis komolyan számolni kell a Fed által alábecsült hatással. Bár nyár elején még úgy tűnt, hogy az olajpiac elsodorja az egyoldalúan termelést csökkentő Szaúd-Arábiát, a szaúdi–orosz tandem végül mégis csak célt ért.
Az Egyesült Államokban a normál benzin gallonja átlagosan 3,88 dollár volt a múlt héten, ami 25 százalékos növekedés az év eleje óta. Az augusztusi emelkedés több mint egy éve a leggyorsabb ütemben emelte a fogyasztói árakat. A közgazdászok attól tartanak, hogy az emelkedő költségek arra kényszerítik az amerikaiakat, hogy csökkentsék az éttermekre és utazásra fordított kiadásaikat.
Emiatt megtorpanhat a növekedés, és stagfláció alakulhat ki.
A magasabb energiaköltségek a munkaerőpiacot is szűkíthetik, mert az alacsony fizetéssel rendelkezők kétszer is meggondolják a munkába járást. Bár a lehetséges hatások hosszasan zongorázhatók, valójában a várható következmények mégsem annyira egyértelműek, ami jókora bizonytalanságot teremt a tőzsdei befektetők körében.
Elemzők abban reménykednek,
hogy az amerikai vállalkozások és fogyasztók manapság kevésbé érzékenyek az olajársokkokra, mint évtizedekkel korábban, mert időközben csökkent az üzemanyagköltségek aránya az összes kiadásból. Emellett a benzin ma inflációval korrigálva is olcsóbb, mint a korábbi vészhelyzetekben volt. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a volatilis energiaárakat a közgazdászok hajlamosak kiszűrni, amikor kicsontozzák az inflációt.
Minden azon múlik, mennyire tartósak a magas energiaárak
– hangsúlyozta a múlt heti kamatdöntést követően Jerome Powell, a Fed elnöke, aki jelentősnek minősítette az energiaköltségek emelkedését, mondván, ez befolyásolhatja a fogyasztói kiadásokat és a fogyasztói hangulatot.
A The Wall Street Journal kiemelte, hogy a százdolláros olajár lehetséges hatásainak kezelése
messze meghaladja az amerikai monetáris politika erejét.
Az olajpiacon irányadó Brent nyersolaj már elérte a hordónkénti 95 dollárt, múlt pénteken 93,27 dolláron zárt, míg az amerikai WTI 90,03 dolláron. A Wall Streeten még a medvepiaci beállítottságú elemzők is azt mondják, hogy az olajár még ebben az évben elérheti vagy meghaladhatja a százdolláros lélektani határt. Ugyanakkor kevesen számítanak arra, hogy az árak ennél sokkal magasabbra ugranának, amit az Egyesült Államok rekord-olajtermelésével magyaráznak.
Kulcskérdés, hogy miként reagálnak az amerikai fogyasztók, akik tavaly egy ideig az inflációval is szembementek, ám ha csökkentik a kiadásaikat a magas üzemanyagárak miatt, akkor keményen befékezhetik az amerikai gazdaságot.
