Jelentősen megnehezült az olajfinomítókat üzemeltető társaságok élete, ugyanis a bankok messze elkerülik a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó cégek finanszírozását. A helyzetet jól mutatja, hogy az olajtársaságok arra kényszerülnek, hogy folyamatosan prezentálják a pénzintézetek számára cégük „zöldülését”, azaz demonstrálniuk kell a megújulókkal kapcsolatos lépéseiket.
Alwyn Bowden, a malajziai Pengerang Energy Complex vezérigazgatója szerint bár az ágazat még mindig nyereséges, a finanszírozás megszerzése egyre nehezebb. Magyarán
sok hitelező azonnal feláll a tárgyalóasztaltól, ha meghallja a szitokszóvá vált kifejezést: „finomító”.
Kereslet van, késztermék nincs
Mindez persze a legrosszabbkor történik: a világ igyekszik elmozdulni a kibocsátásmentesség irányába, de az olajfogyasztás idén mégis rekordon van, azaz a kettősség igen furcsa – tette hozzá.
A helyzet eredményeképpen a piac kifeszített, a finomítók csúcsra járnak, hogy kielégítsék a keresletet, az üzemanyaghiány réme azonban beépült a mindennapokba, ami az árak ingadozását, hisztérikus piaci reakciókat szül.
A kereslet tartós növekedése, és a kapacitások relatíve alacsony szintje, illetve a fejlesztések megnehezülése a nehézkes finanszírozás miatt egyaránt gerjesztik a feszültséget. Beszédes, hogy amikor tavaly megugrottak az üzemanyagárak, akkor a szaúdi olajminiszter nem a nyersolaj hiányáról, hanem finomítási válságról beszélt. Bowden szerint mára eljutottunk oda, hogy minden tulajdonosnak be kell mutatnia, mit tesz az adott társaság a nettó nulla kibocsátási célok eléréséért.
Egy finomító esetében a működés során keletkező hulladéktermékek is üzemanyagként fel kell használni, és egyes munkafázisokat villamosítani kell
– ezek a finanszírozó bankok legfőbb elvárásai.
Bizonyos mértékben érthető a bankok hozzáállása is: arra számítanak, hogy egyre kevésbé lesz szükség a finomítók termékeire, így nem is akarnak hitelt adni nekik, nem is beszélve arról, hogy
nehezen vállalható manapság, ha egy társaság hozzájárul a fosszilis tüzelőanyagok használatához
– mondta Roger Charles, a DBS Bank Ltd. fenntarthatósági ügyvezető igazgatója. Ugyanakkor az is tény, hogy sok példa van a „greenwashingra”, azaz arra, amikor emberek bizonyos társadalmi nyomások, elvárások miatt elkötelezik magukat valami iránt, amit valójában nem is ismernek – jelentette ki Mayank Vishnoi, a ChemOne Group pénzügyi igazgatója.
Tény, hogy az olajcégek milliárdokat költenek a zöldebb működésre, és jelenleg elengedhetetlen szükség van a termékeikre. Ha a nyersolaj finomítása nehézkesebbé válik, vagy éppen megdrágul az olajcégek beruházásainak finanszírozása, vagy az olajkereslet jelentősen megnő, az a emelkedéséhez vezet. A kőolajexportőrök érdeke a magas ár, ugyanakkor egy szinten túl a drága olaj már a keresletet is visszafogja. Ez pedig a globális gazdaságnövekedés szempontjából is kedvezőtlen, és az exportőrök számára is rossz hír. Az elmúlt napokban, - az izraeli konfliktus ellenére – inkább csökkent az olaj ára, a Brent jegyzése az elmúlt napokban rendszeresen benézett 90 dollár alá, csütörtökön kora délután 89,30 dollár körül alakult a kurzus.
Megújulókkal kompenzálta az alacsonyabb olajárakat a francia energiaóriásHarmadával zsugorodott a tavalyi csúcsról a TotalEnergies profitja a harmadik negyedévben, az előző három hónap teljesítményét és az elemzői várakozást azonban így is sikerült felülmúlni az erősödő megújuló energiaszegmensnek köszönhetően. Jelentősen visszaesett a TotalEnergies nyeresége a harmadik negyedévben az energiaárak normalizálódásával párhuzamosan, a francia olaj- és gázipari vállalatnak profit soron azonban még így is sikerült felülteljesítenie az elemzői várakozásokat. |
