BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A jegybankárok kénytelenek kimászni az elefántcsonttoronyból, és szembesülni a politikai realitásokkal

Saját hitelességüket rombolják a német jegybankárok, amikor nyíltan politizálnak.

Sabine Mauderer, a Bundesbank igazgatótanácsának tagja nyugtalanul lépkedett ide-oda, miközben a felszólalásra várt. A színpadról figyelte a Frankfurt főterét megtöltő, az AfD ellen tüntetők tömegét. Az ilyen gyűlések az idén váltak gyakorivá, miután a radikális párt támogatottsága jelentősen növekedett. Az viszont, hogy egy jegybankár felszólaljon egy ilyen rendezvényen, még mindig szokatlan és kockázatos.

Extreme,Macro,Photography,Of,A,50,Us,Dollar,Banknote.,Ultra
Fotó: Holger Kleine

A központi bankok függetlenségüket szentnek és sérthetetlennek tartják, politikától való függetlenségüket az adott ország jegybanktörvénye többnyire garantálja. Az Európai Központi Bank (EKB) rendszeresen hangsúlyozza is, hogy függetlenség nélkül nem tudná sikeresen végezni a munkáját: kordában tartani az inflációt. A monetáris döntéshozók azonban az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatják politikai nézeteiket, saját maguk kezdik ki ezt a törvényben garantált függetlenséget. 

Jegybankárok és tüntetések

Az 53 éves Mauderer például a német belpolitikai viták egyik leghevesebbjébe lépett be. „Antidemokratikus csoportok megosztják társadalmunkat – mondta a Frankfurtban összegyűlt tömegnek. – Rontják Németország hírnevét a világban.”

A Bundesbank alapszabálya – az EKB alapszabályához hasonlóan – arra szolgál, hogy megvédje a központi bankárokat a demokratikusan választott tisztségviselők beavatkozásától, és nem fordítva. Ezeknek a technokratáknak a politikába való beavatkozása tabu, amely elsősorban a konvencióból fakad, és ez az utóbbi időben erősen kezd megkopni.

Deutsche Bundesbank presents its 2023 annual report
Joachim Nagel és Sabine Mauderer - jegybankárként aktívan beszálltak a politikába.
Fotó: DPa Picture-Alliance via AFP

Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke és Isabel Schnabel, az EKB Igazgatóságának tagja is csatlakozott az olyan tüntetésekhez, mint amelyen Mauderer is felszólalt. A kontinens legfőbb monetáris őre, Christine Lagarde olyan témában szólalt meg, amely elriasztja óvatosabb kollégáit; többször is kirohanást intézett a Donald Trump újraválasztása által az európai stabilitásra jelentett veszély ellen.

A központi bankok apolitikusnak állítják be ezeket a lépéseket: „Sabine Mauderer és Joachim Nagel idegengyűlölet és kirekesztés elleni elkötelezettsége összhangban van a német Bundesbank függetlenségével – mondta a német jegybank szóvivője a Bloomberg kérdésére válaszolva. – Egy nagy szövetségi ügynökség képviselőiként kötelességüknek tekintik, hogy megvédjék hazánk demokratikus alapértékeit.” A demokratikus alapelvek védelme nem is kérdés, a kérdés csak az, hogy mit nevezünk demokratikus alapvelveknek. 

A német jegybankárok AfD elleni kirohanásai meglehetősen ellentmondásosnak tűnnek, amikor a párt támogatottsága erőteljesen növekszik, mára a második legnépszerűbb párttá vált Németországban. Márpedig 

azt, hogy a választók preferenciái milyen irányba tartanak, igencsak kérdőjeles antidemokratikusnak bélyegezni.

A német példához hasonlóan jár el az Európai Központi Bank is. 

Az EKB igazgatóságának tagjai az Európai Unió egyik intézményének képviselőiként támogatják és kiállnak az olyan uniós értékek mellett, mint a kölcsönös tisztelet, a méltóság és a megkülönböztetésmentesség

– mondta a jegybank szóvivője. Szép szavak, viszont érdemes mögéjük nézni.

„Ez az önfenntartásról szól” – mondja Leah Downey a Cambridge-i Egyetemről, akinek a monetáris politika politizálása a szakterülete. 

A központi banki tevékenység során állandóan technokráciának álcázott politikai döntéseket kell hozni. Most, hogy a populisták kezdik fenyegetni ezt a technokrata kiváltságot, a döntéshozók nyílt politizálásra kényszerülnek

– mondja.

Kevésbé óvatos pillanataiban Lagarde maga is őszintén beszélt a tétről. Az Egyesült Államok lehetséges következő elnökének elmarasztalása kapcsán a CNN-nek azt mondta, hogy a Trump-kérdésben politikailag korrektnek lenni azzal a kockázattal jár, hogy „nem látjuk a valóságot, és nem készülünk fel rá”. Az EKB elnöke közölte, hogy tart a leendő elnökjelölt által beharangozott büntetővámrendszertől. Trump bejelentette, hogy megválasztása esetén a teljes amerikai importra 10 százalékos vámot vet ki.

No-AFD-Germany-Hamburg
Tüntetés az AfD ellen – mi számít demokratikus értéknek?
Fotó: Middle East Images via AFP

Az elvben politikafüggetlen jegybankárok politikai állásfoglalásának van egy nagyon erős kockázata, mégpedig az, hogy a politika visszalő. Kedden az AfD azzal vádolta a Bundesbankot, hogy a német adófizetőknek milliárdokba került a kötvényvásárlási program rossz kezelése. Hogy ez pontosan hogy néz ki a gyakorlatban, az bonyolult kérdés, viszont a szavazók számára mégis vonzó üzenet lehet.

A központi banki függetlenség erodálódása nem új keletű a történelemben.

Milton Friedman és mások már az 1960-as években felvetették a monetáris politika kormányzati céloktól való függetlenségét, ez azonban csak harminc évvel később vált általános normává a fejlett világban. 

A politika és a végső menedék

Volker Wieland, a frankfurti Goethe Egyetem monetárisgazdaságtan-professzora, a német gazdasági tanács korábbi tagja szerint nem meglepő, hogy a politikusok és a központi bankárok mostanában nem értenek egyet. Vannak olyan időszakok, amikor a monetáris politika és a fiskális politika céljai összhangban vannak – mondja –, például a világjárvány idején. 

A közelmúltban a magas infláció részben az expanzív fiskális politika következménye volt, így monetáris szigorításra volt szükség az árstabilitáshoz való visszatéréshez. Ugyanakkor a fiskális politika továbbra is vonakodik hátralépni a költekezéstől.

A monetáris és a fiskális hatáskörök szétválasztása a nagy pénzügyi válság, az azt követő államadósság-válság és a Covid–19-járvány idején elmosódott. A jegybankok egyfajta végső menedékként szolgáltak, öntötték a pénzt a piacokra, és nem csak a bankokat támogatták, de az állampapír-vásárlási programokon keresztül a kormányzatokat is – holott korábban szigorúan tilos volt az úgynevezett monetáris finanszírozás, vagyis az a módszer, hogy a jegybank finanszírozza az államháztartás hiányát. Lagarde alatt az EKB az éghajlatváltozás elleni küzdelembe is beleugrott, ami meglehetősen ellentmondásos volt – legalábbis kezdetben.

Kalakult egyfajta szürkezóna a politika és a jegybanki tevékenység között, amely egyre szélesebb, zavarosabb és egyre nehezebb navigálni benne

– mondta David Marsh, az Official Monetary and Financial Institutions Forum elnöke. Ezért – tette hozzá – „a központi bankároknak nagyon alaposan meg kellene gondolniuk, hogy mit mondanak”.

Az egyik ok, amiért kevés szabály akadályozza a központi bankárokat abban, hogy a politikáról nyilatkozzanak, az az, hogy a demokratikusan megválasztott tisztviselők nagyobb szabadságot élveznek abban, hogy figyelmen kívül hagyják őket. Az EKB magatartási kódexe nem a politikusok miatt, hanem az intézmények hírnevét fenyegető kockázat miatt írja elő a függetlenséget a tagjainak.

Christine Lagarde, az EKB elnöke – kevesebb politikára és nagyobb árstabilitásra lenne szükség.
Fotó: AFP

Függetlenül attól, hogy a monetáris politikai döntéshozók politikai kategóriába sorolják-e cselekedeteiket, vagy nem, meg kell küzdeniük azzal a ténnyel, hogy mások is így tesznek. A politikusok pedig különösen bátrak lehetnek – pozíciójuknál fogva –, hogy a monetáris politikába beleszóljanak, ha azt látják, hogy az nem megfelelően végzi feladatát, például nem éri el a számára megszabott inflációs célt. 

Kevesebb politikára és nagyobb árstabilitásra van szükségünk. Minden mást a politikusokra kellene hagyni

– szólt be Christine Lagarde-nak a hét elején Engin Eroglu, az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselője. 

A jegybankárok politikai nyilatkozatainak a tengerentúlon is van hagyománya. Az egyik legemlékezetesebb ilyen eset volt, amikor William Dudley, a New York-i Federal Reserve Bank korábbi elnöke 2019-ben a Bloombergen közölt véleménycikkében egyenesen azt írta le, hogy a Fednek nem lenne szabad megengednie, hogy Donald Trumpból elnök legyen. Lawrence Summers volt pénzügyminiszter, az amerikai közgazdasági gondolkodás egyik meghatározó alakja határozottan el is ítélte ezért: 

Talán az elmúlt évtizedek legkevésbé felelős nyilatkozata egy volt pénzügyi tisztviselőtől.

G7 summit in Canada
Christine Lagarde és Donald Trump – az amerikaiakat nem érdekli „egy markonyi ember Európában”.
Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP

Lagarde legutóbbi Trump-ellenes tirádái nem váltottak ki hasonló felháborodást. Talán azért, mert ahogy az a volt elnök egyik kampánybeszédében elhangzott:

az amerikaiakat nem érdekli „egy maroknyi ember Európában”.

Talán azért, mert az emberek megszokták, hogy nem finomkodik a szavaival. És részben talán azért is, mert a központi bankokat a közvélemény sem tekinti már a politikától távol álló intézménynek. 

Úgy tűnik, a központi bankok függetlenségének fénykora elmúlt

– mondta Michael Gavin, az Ottawai Egyetem kutatója, aki a Torontói Egyetem munkatársával, Mark Mangerrel együtt dokumentálta a monetáris döntéshozókra nehezedő populista nyomás erősödését. 

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.