Ukrajna szomszédországainak, az EU felvételi irodája előtt hosszabb ideje toporgó-morgolódó balkániaknak, de még a francia és a német agrárszféra érintettjeinek sincs fogalmuk arról, hogy fél év, egy év vagy hosszabb idő múlva milyen irányt vesz a gazdasági alapokat lerakó és mindinkább az európai integráció politikai fejlesztése irányába elmozduló
És ez
válságot szül, mert időzített bombaként ketyeg a mezőgazdaság problémacsomagja.
Európa-szerte az agrártiltakozások részben az ukrajnai gyorsított EU-felvétel, a tisztázatlan agrárbüdzsé, a szigorú EU-normáknak nem megfelelő, de politikai okokból a közösség belső piacaira nagyrészt szabadon, ellenőrizetlenül beáramló ukrán mezőgazdasági termékek, az uniós piacokat elöntő ukrán gabona miatt vannak. A gazdák úgy vélhetik, az EU rajtuk akarja kigazdálkodni a nyakába szakadó nagyobb Ukrajna-támogatási pluszköltségeket.
Az EU büdzséjének a harmada megy el agrárcélokra, az egyes szektorokban a túltermelést szabályzó kompenzációs rendszerekre, az újabb tagállamokban a felzárkózás támogatására.
Az EU legnagyobb agrártermelője 29 millió hektáros gazdálkodói felülettel Franciaország. A második Spanyolország (24,2 millió hektár), a harmadik Németország (16,6 millió hektár). Lengyelország (14,5 millió hektár), Románia (13,4 millió hektár) a két Ukrajnával határos, nagy agrárállam, együtt Olaszországgal (12,9 millió hektár), a középmezőnyt, Magyarország (5,3 millió hektár), Bulgária (5 millió hektár), Litvánia (2,9 millió hektár), Szlovákia (1,9 millió hektár) az alsóházat képezi.
Szélesebb merítéssel: politikailag megalapozottnak tekinti a nyugati világ vezetőinek egy része Ukrajna EU-tagságát, ám nincs átgondolva annak gazdasági-pénzügyi alapja. Oroszellenesség ide, ukránbarátság oda: az ukrán határ nyugati oldala az ukrán–lengyel–belorusz háromszögtől a romániai Duna-delta északi szakaszáiig forrong. Berlin, Párizs, Brüsszel a tiltakozó farmerek traktorbűzét szenvedi.
Eközben nemcsak Brüsszel, hanem az adott államok kormányai sem tudnak igazán mit kezdeni a tiltakozó parasztokkal, gazdálkodókkal, az Ukrajnában és másutt hatalmas földvagyonokat felhalmozó – de facto agrároligarcha besorolású – nyugati nagyvállalkozókkal, beruházási alapokkal.
Ellentmondásos, vélhetően politikai szempontok által manipulált adatok keringenek a médiatérben Ukrajna mezőgazdaságáról,
a művelhető terület nagyságáról, állapotáról, a tulajdonviszonyokról, a harcok okozta károkról. Amelyik termőföldön keresztülmegy egy 60-70 tonnás lánctalpas tank vagy egy 35 tonnás páncélozott, gumikerekes vagy lánctalpas harcjármű, ott a legfelső, 15-20 centiméter vastag humuszréteg súlyosan károsodhat. A háború előtt Ukrajna teljes mezőgazdasági területét 41 millió hektárra becsülték – jelenleg legalább 27 millió hektáron termesztenek növényeket.
Az ukrán földek adásvételét 2021-ben megnyitó folyamat 2024 januárjában felgyorsult: a 10 ezer hektárnál nagyobb birtokok is gazdát cserélhetnek, ha az új tulajdonosok valamennyien ukrán állampolgárok. Az esetleges EU-csatlakozás idejére valószínűleg Ukrajna válik az EU legnagyobb agrárgazdálkodó államává, és gyökeresen forgatja fel az egész jelenlegi közös mezőgazdasági politikát (KAP), a támogatási, felzárkóztatási rendszert. És Ukrajna, Európa egyik legszegényebb országa vélhetően elveszti a keleti iparterületei (Donbasz) nagy részét, így az agrárszektor nemzetgazdasági súlya nőni fog.
Folyik a harc Ukrajna és a nagy keleti szomszédvár, Oroszország között nemcsak a csatatéren, hanem a globális agrárpiacokon is. Oroszország, a Putyin-vezetés igen számottevő anyagi, politikai (és szükség esetén a fejlődő világban, Afrikában akár katonai) támogatást nyújt az oroszországi agrárszférának.
Nyugat-Európa kormányai többszörös irányból igyekeznek kivédeni a kihívásokat. Az EU-gazdálkodás „kizöldítése” komoly korlátozásokat vezetne be a mezőgazdaságban. Bonnban, az 1700 alkalmazottal működő Német Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Hivatal (BLE – Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernaehrung) megfogalmazása szerint az ökológiai szempontú földművelés, az állatokkal való humánus bánásmódot megvalósító állattenyésztés, a biológiai sokféleség és a fenntarthatósági szempontok határozzák meg a német agrárszféra jövőbeni útját. Ukrajnáról, az EU-ról nincs szó.
Pedig az EU összköltségvetésének egyharmadáról, a közös agrárpolitikáról beszélünk, amelynek keretében elosztják a tagországoknak járó támogatásokat. Ami különös:
az EU 13 eddigi, Oroszországot sújtó szankciócsomagjában nincs olyan rész, amely az orosz mezőgazdaságot vagy Oroszországból származó, az EU-ba irányuló agrárimportot korlátozná
– kivéve a tengeri eredetű élelmiszereket.
Egyébként az oroszországi nyersanyagimportot erősen korlátozzák, például tilos az acél- és öntöttvas, a cement és az aszfalt, a réz- és alumíniumeszközök, drótok, fóliák, csövek, a papírcikkek, faáruk, műgumi, műanyagok, az italpárlatok, cigaretta, arany és a (csiszolt) gyémántok EU-ba való behozatala. A lobbitevékenység eredményeképpen továbbra is megengedett az oroszországi műtrágya behozatala – mert importja EU-érdek. Ami az Oroszország–EU-kereskedelem egészét illeti: az ukrajnai támadás kezdetétől (2022. február 24-től) a tavalyi év végéig tartó időszakban Oroszország mint exportpiac része az EU-összkivitelben 3,8-ről 1,4 százalékra esett, az Oroszországból származó EU-import 9,5-ről 1,9 százalékra zuhant.
