Újabb gigaügylet a zeneiparban: a KISS az Abba nyomdokaiba lép
Gene Simmons, a KISS frontembere az egyik legravaszabb marketinges, aki valaha is arcfestéket viselt, és ráadásul basszusgitárt is nyalogatott. A KISS társalapítója és zenésztársai úttörő szerepet játszottak az eredeti fandom (KISS Army) kialakításában, feltalálták a spekulatív NFT-t (öt perc alatt önmegsemmisítő fotók a zenekarról smink nélkül), és nemrég megállapodtak az együttes katalógusának, illetve márkájának eladásáról egy állítólag 300 millió dolláros (110,98 milliárd forint) üzletben.
Ez az a fajta árcédula, amely már erősen felkelti az érdeklődést, különösen azt követően, hogy a zenei katalógusokba milliárdokat fektető Hipgnosis Songs Fund meglehetősen gyengén muzsikált az utóbbi időszakban, nem váltotta be ígéretét, amely szerint a zenei jogdíjakból aranyat csinál.
A felvásárló Pophouse Entertainment azonban
- a KISS nevét,
- arculatát és
- képmását is megvette,
nem csak a dalokat, és ezzel megnyitotta az utat a zenekarra jellemző festett arcok digitális alkalmazása felé, az arcfestő szűrőktől kezdve a digitális avatarokig. A mesterségesintelligencia-biznisz is új erőforrásokkal gazdagodhat, miután a Pophouse a tulajdonosa és kitalálója a virtuális ABBA-show-nak, a 2 millió dollár (739,86 millió forint) bevételt termelő ABBA Voyage-nak. A KISS ugyan nem az ABBA, de vannak elkötelezett rajongói, és legendás szereplője a show-biznisznek.
A nagyobb kérdés az, hogy ez mit jelent a szélesebb értelemben vett zeneipar számára, amely a streaming utáni életet keresi.
A Spotify mintegy 15 éve van jelen; kezdetben a lemezkiadókat a kalózkodástól védő digitális megmentő szerepét vitte, ma már milliárdosok által irányított gigacég, amely a hangoskönyvek és podcastok felé terjeszkedik, mivel a zeneipar növekedése lassul, a közösségi média által támasztott verseny viszont fokozódik.
KISS: az ár a jövőt mutatja
A KISS-jogokért fizetett ár azt mutatja, hogy a szektor szereplői immár nem a tényleges zenehallgatásra, sokkal inkább a merchandising piacra, valamint a digitális szórakoztatásra fogadnak. Ez a szegmens a MIDiA Research tanácsadó cég becslése szerint jelenleg 3,5 milliárd dollárt ér.
Az optimista megközelítés szerint a rajongók szemszögéből nézve van valami bátorító abban, hogy más formátumokkal is foglalkozhatunk, nem csak egy Spotify lejátszási listával, amely ugyan a zenei univerzumot a fülünkbe teszi, de hiányzik az érzelmi kapcsolat a művészhez – jegyzi meg a Bloomberg kolumnistája.
Az új irányzat nem csak a hologramokról vagy a fotószűrőkről szól:
James Blake producer és dalszerző nemrég indította el a Vault nevű előfizetési platformot, amelyet egyfajta „backstage pass”-ként jellemez, azon rajongók számára készült, akik többet szeretnének kedvenc előadóiktól, mint amit a streamingből kapnak. A Spotify állítólag maga is „szuperrajongói klubokon” gondolkodik. Lehet persze szkeptikusnak lenni ezzel az iránnyal kapcsolatban, az viszont tény, hogy a K-Pop gurui és az olyan kaliberű multik, mint az Universal Music is a rajongók költekezésére építi üzleti terve növekedési részét.
Elvis-rendőrség
Másfelől nézve viszont aggasztó, hogy a technológia és a mesterséges intelligencia egyre jobban képes megragadni azt, ami a művészeket emberivé teszi – egészen a hangig, a játékstílusig és a zeneszerzésig –, így a művészek összességében egyre sebezhetőbbnek tűnnek.
Az 1990-es években a Graceland-birtokon működő „Elvis-rendőrség” az illetéktelen kávésbögrék és Presley-imitátorok felkutatásával kereste a kenyerét; ma már a deepfake-ekkel, hangklónokkal és hologramokkal küzdenek.
Nem kétséges, hogy a Pophouse-nak megvan a képessége arra, hogy megvédje a KISS-t a mesterséges intelligencia világában, de egy nemrégiben több száz művész, köztük Billie Eilish és Nicki Minaj által aláírt levél arra utal, hogy a fiatalabb sztárok egyre jobban aggódnak amiatt, hogy zenéjüket és imázsukat beleegyezésük nélkül használja fel a mesterséges intelligencia.
A Mol nem engedi el a MÁV kezét – a nyári szezon ismét hatalmas forgalmat hozhat
