A popsztár vagyonáról szóló eddigi legrészletesebb beszámolóból kiderül, hogy egyike azon kevés iparági szereplőknek, akik szinte teljes egészében a zenéjükből szereztek tíz számjegyű vagyont.
Taylor Swift Eras-turnéja annyi pénzt termel, mint néhány kisebb ország GDP-je. A turnéból készült film arat a mozikasszákban. Kilenc évvel ezelőtti albumának új kiadása, az 1989 várhatóan az év egyik legkelendőbb lemeze lesz. Swift szinte mindenütt jelen van a popkultúrában, ráadásul közel két évtizedes karrierjének egyik legjobb évében még ritkább státuszba lépett: milliárdos lett, a Bloomberg elemzése szerint túllépte az egymilliárd dolláros álomhatárt.
A sikerben nagy szerepe van a streaminggel kapcsolatos hozzáálásának, első hat albumának újbóli felvételének. Mindez olyan időszakban következett be, amikor nehéz idők járnak a zeneiparra. Több millió fős, lelkes és elkötelezett rajongói kört épített ki – a koncertlátogatók körében általános szokássá vált a barátságot jelképező karkötők csereberéje.
Közgazdásznak is remek
A Swift Inc. multinacionális konglomerátummá vált, amely a világ legodaadóbb vásárlóközönségével, legkarizmatikusabb vezérigazgatójával és jelentős gazdasági hatalommal rendelkezik. Az énekesnő idei 53 amerikai koncertje 4,3 milliárd dollárral növelte az ország bruttó hazai termékét – a Bloomberg Economics becslése szerint.
Amellett, hogy Taylor Swift egy generációs tehetség, nagyszerű közgazdász is
– mondta Carolyn Sloane, a Chicagói Egyetem munkaügyi közgazdásza.
Az Eras-turné, amely a jövő hónapban egy kilenc előadásból álló dél-amerikai turnéval folytatódik, jó példa arra a megfontolt tervezésre, amely Swift karrierjét jellemzi. A világjárvány idején dalok özönét adta ki, a gigantikus koncertkörutat pedig akkor kezdte el, amikor a világ élőzenére kiéhezett része már készen állt a költekezésre. Így az Eras a Bloomberg becslései szerint
több mint 700 millió dolláros jegyeladást hozott az eddigi fellépéseken.
Az átlagos jegy ára 254 dollár volt, bár sokan ennél jóval többet fizettek a másodlagos piacon.
Gazdasági jelentőségét jól szemlélteti, hogy a Federal Reserve Bank of Philadelphia által szokásosan készített, az amerikai gazdasági helyzetet elemző kiadvány (Beige Book) júniusi számában Swiftet is megemlítették, mint aki fellendítette a város gazdasági növekedését. Jerome Powell, a Fed elnöke pedig jelezte, hogy az olyan kulturális jelenségek, mint az Eras-koncertek, Beyoncé Renaissance World Tourja és a Barbie-film, a döntéshozók figyelmét is felkeltik, amikor a további kamatemelésekről vitáznak, és a belföldi kereslet élénkülését mérik.
A híradások már most szuperlatívuszokban számolnak be a sztárról és gazdasági hatásairól, viszont fontos figyelembe venni, hogy a turnéból még csaknem 90 állomás hátravan.
Fotó: AFP
Közösségi zene
A 33 éves Swift egyik legnagyobb ereje a közösségépítésben rejlik. Közvetlen és nyílt viszonyt alakított ki több millió rajongójával – főleg a közösségi médián keresztül. A korábbi gigasztárok, mint például Madonna vagy Michael Jackson számára még nem állt rendelkezésre ez a lehetőség.
A közösségen belül egy teljes, komplett ökoszisztéma alakult ki,
a sztárhoz köthető tárgyak megvásárlása, csereberéje szinte minden korábbi ilyen kezdeményezésnél szélesebb körű. Bakelitlemezek, karkötők és gyöngyök, flitterek, repülőjegyek, a nemrég újra felvett dalok több milliárd streamjéből befolyó bevételek – ezek egyaránt részét képezik a modellnek. A Swift és az NFL, az amerikaifoci-liga egyik legnagyobb sztárja, Travis Kelce között kialakult románc kapcsán a meccsek nézettsége az egekbe szökött, s volt rá példa, hogy Kelce mezeinek eladása 400 százalékkal ugrott meg – beszálltak a vásárlásokba a Swift-rajongók.
Fotó: AFP
Swift teljesen tudatosan vált tinédzser pop-country sztárocskából világszámmá, ráadásul úgy, hogy képes volt megőrizni gitároslány imázsát. Ez megőrizte közvetlenségét, úgymond „emberarcát”, nem darálta be a marketinggépezet, mint előtte oly sok jobb sorsra érdemes sztárt. Az énekesnő legszűkebb csapatához tartozik
édesapja, Scott, aki hosszú évekig dolgozott a Merrill Lynchnél,
a Wall Street egyik legnagyobb befektetési bankjánál. A The Swift Group nevű befektetési tanácsadó cég a család szülővárosában, a pennsylvaniai Wyomissingben működik. Az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) adatai szerint a papa összesen tíz, a lányával kapcsolatban álló céghez köthető, beleértve a merchandising és a jogkezelő vállalkozásokat, valamint a turnébuszát, két magánrepülőgépét és az ingatlanjait kezelő vállalkozásokat.
Fotó: AFP
A jogdíj mindenekfelett
Az elkötelezett rajongótábora is hozzájárult ahhoz, hogy a sztár felborította az iparági trendeket. Azon ritka művészek közé tartozik, akik jelentős mennyiségű fizikai zenét adnak el, bakelitalbumokat, CD-ket. Üzleti szempontból ez roppant jövedelmező, ugyanis sokkal nagyobb rajtuk a haszonkulcs, mint egy streamelt dal után járó jogdíj.
Swift öt évvel ezelőtt szakított a karrierjét elindító nashville-i lemezkiadóval, nagyon nem tetszett neki, hogy első hat albuma mesterszalagjogait kétszer is eladták, legutóbb egy, a Disney család pénzéből alapított befektetési cégnek. Így elkezdte újra felvenni ezeket az albumokat, ismét magához ragadva a jogok feletti ellenőrzést, és felhígítva a korábbi felvételek értékét. Mindezek eredményeképpen
több mint egy évtizedes dalok kerültek vissza a Billboard listák élére, a streamingalgoritmusok pedig a Taylor verziója megjelölésű zenéket favorizálják.
Legkelendőbb albuma, az 1989 október 27-re időzített megjelenésű újrafeldolgozása várhatóan öt korábban kiadatlan dalt is tartalmaz majd.
A zeneiparban az elmúlt években egyre jobban felértékelődtek a jogok, a zenei katalógusok ugyanis egyre népszerűbbek a befektetők körében, mint a klasszikus befektetési eszközök alternatívái. Az elmúlt időszakban olyan kaliberű zenészek adták el a katalógusaikhoz köthető különböző jogokat, mint Bruce Springsteen (550 millió dollár) vagy Justin Bieber (200 millió dollár). A vevők többnyire magántőkealapok voltak, közülük az egyik legismertebb a Hipgnosis.
Az egymilliárdos katalógus
A Spotify által a zenészeknek fizetett összegek a streamenkénti alapon egészen minimálisnak tűnnek, viszont ha a sok kicsi sokra megy elvet nézzük, már egészen tisztességes összegek jönnek ki. Becslések szerint egy dal streamje után a Spotify átlagosan 0,0038 centet fizet. A Goldman Sachs befektetési bank elemzése szerint
az egy streamre jutó bevétel 2017 óta 20 százalékkal csökkent, viszont ezzel párhuzamosan a zenei streamek fogyasztása 2,5-szeresére ugrott,
vagyis a művészek lényegesen jobb pénzügyi helyzetben vannak – legalábbis a 2000-es évek elejének zenei kalózkodással fémjelzett időszakához képest mindenképp. Swift gazdasági erejére jellemző, hogy otthagyta a legnagyobb zenei streamingszolgáltatót, mert az szerinte tisztességtelen jogdíjakat fizetett a művészeknek. Később aztán lényegesen jobb feltételekkel ismét csatlakozott a Spotify-hoz.
Az igazi – legalább egymilliárd dolláros – kérdés, hogy vajon mennyit érhet Swift katalógusa. Rendkívül nagy és elkötelezett rajongótáborral rendelkezik, rengeteg slágere van, népszerűsége valószínűleg kiállja az idő próbáját.
Így óvatos becslések szerint sem túlzás azt állítani, hogy katalógusának értéke eléri az egymilliárd dollárt.
Persze, ha eladná, nem kapná meg a teljes összeget, abból részesednének a társszerzők, valamint korábbi lemezkiadója, a Universal Music Group is – nem is beszélve az ügynökökről, a tanácsadókról és az ügyvédekről.
A zenei jogok fontosságát volt kitől megtanulnia az ágazatban, többgenerációnyi tévedésből tanulhatott. A Beatles fő dalszerzői, John Lennon és Paul McCartney karrierjük elején elvesztették a zenéjük kiadói jogait. Amikor évekkel később árverésre kerültek a jogok, McCartney-t Michael Jackson licitálta túl. Prince a Warner Musickal folytatott szerződési vitája miatt változtatta meg a nevét egy szimbólumra.
Fotó: AFP
A legjövedelmezőbb vállalkozás azonban mégicsak a turnézás egy művész számára. A bruttó jegyeladásokból való részesedésük sokkal nagyobb, mint a streamekből vagy a fizikai hanghordozók eladásából, a merchandise-bevételek pedig bónuszt jelentenek. Jellemző, hogy a turnékon már bizonyított sztárok kedvezőbb árat tudnak kialkudni a helyszínekkel. Jimmy Buffett például a koncertjei jegyárbevételének 105 százalékát söpörte be, ugyanis
a helyszínek tulajdonosai pontosan tudták, hogy az alkoholeladásokból hatalmasat kaszálnak majd.
Swift üzleti modellje azonban még ennél is tovább ment; a filmstúdiókat megkerülve, személyesen finanszírozta az Eras című filmet, amely a nyitó hétvégén 92,8 millió dollárt kasszírozott. A turné jövőre Ázsiában, Ausztráliában és Európában folytatódik, a Swift-modell így valóban globálissá válhat.
