A globális gazdaság nyugati és a keleti blokkokra történő teljes szétválasztása 5700 milliárd dollárt, vagyis az éves globális GDP nagyjából 5 százalékát emésztené fel – derül ki a Világgazdasági Fórum és az amerikai Oliver Wyman vezetési tanácsadó cég közös kutatásából.
Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett „decouplingból” eredő károk meghaladnák mind a 2008-as globális pénzügyi válság, mind a néhány évvel ezelőtti világjárvány által okozott veszteségeket.
A jelentés szerint ráadásul a csapás a fejlődő gazdaságokat sújtaná a leginkább, ők szenvednék el a legnagyobb visszaesést, ha választaniuk kellene, hogy kizárólag a nyugati vagy a keleti „blokkokkal” kereskedjenek.
GDP-je akár 10 százalékkal is csökkenhet – figyelmeztetnek a szerzők.
Ez viszont arra késztetheti a kisebb feltörekvő és fejlődő gazdaságokat (EMDE), hogy a hagyományos nemzetközi kereteken kívül keressenek finanszírozást, ami tovább fokozza a széttagoltságot.
A széttöredezettebb globális pénzügyi környezet ezért általában költségesebbé teszi az üzleti tevékenységet. A geoökonómiai széttöredezettséggel szemben érzékenyebb ágazatokban a vállalatok a hatékony „just-in-time” termelési stratégiáktól a rugalmasabb, de költségesebb „just-in-case-módszer” felé mozdulhatnak el ellátási láncaik biztosítása érdekében.
A geopolitikai tényezők befolyásolják a magánszektor döntéshozatalát is azáltal, hogy növelik a politikai bizonytalanságot és megnehezítik a hosszú távú stratégiai tervezést. A jobban kitett régiók vállalati hitelminősítése is minden bizonnyal megsínyli a megrázkódtatást. Más vállalatok pedig képtelenek lesznek piacra jutni bizonyos országokban a pénzügyi szankciók vagy az exportellenőrzés erősödése miatt.
A veszteség javarészt tehát a kereskedelem, a tőkeáramlás és a gazdasági hatékonyság csökkenésén keresztül jelentkezne.
A negatív hatások dacára nehéz lesz megfékezni a gazdasági széttöredezettség felé mutató trendet, hiszen – amint a jelentés megállapította – a kormányok egyre inkább a pénzügyi rendszeren keresztül igyekeznek geopolitikai céljaikat előmozdítani,
a különféle szankciók, támogatások és iparpolitikák alkalmazása 2017 óta 370 százalékkal nőtt.
Matthew Blake, a Világgazdasági Fórum pénzügyi és monetáris rendszerekkel foglalkozó központjának vezetője szerint a potenciális költségek egészen egyszerűen „elképesztőek”.
Ha azonban csak az érzékeny – a nemzetbiztonsághoz és a versenyképességhez kapcsolódó – területeken korlátoznák a tőkeáramlást és a kereskedelmet, akkor a globális GDP-re gyakorolt hatás csupán mintegy 600 milliárd dollárra rúgna és a globális infláció is kilencszer alacsonyabb lenne, mint a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén.
Döntő jelentőségűvé vált, hogy a vezetők megvédjék a globális pénzügyi rendszert
– tette hozzá Blake.
Az anyag egy sor olyan védekező intézkedésre is felhívja a figyelmet, amelyek segítenének megőrizni a pénzügyi közvetítést még széttöredezettség esetén is. Ezek közé tartozik például a nemzetközi intézmények és a párhuzamos pénzügyi piaci infrastruktúrák megerősítése.
A pénzügyi szektor közvetítő tevékenysége ugyanis – amely általában a geopolitikai feszültségek vagy akár háborúk közepette is működik – hatékony eszközt kínál az egyes országok és vállalatok összefogásához, hogy együttesen kezeljék a közös kihívásokat, például az energetikai és digitális átmenetet, a népesség elöregedését, vagy az infrastrukturális beruházásokat, mindez ugyanis kollektív fellépést igényel
– emeli ki a jelentés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.