Száz éve nem volt ilyen, valami visszafordíthatatlan történik az energiaszektorban

Olyan elemi hatása van a mesterséges intelligenciának (MI) az energiaszektorra, és olyan geopolitikai változások történtek az elmúlt három évben, amelyek miatt a nagyvállalatoknak újra kell gondolniuk eddig, kényelmes, éves ciklus szerinti működésüket. A Shell új energiabiztonsági elemzése e két tényező – tehát az MI és az alapjaiban megváltozott körülmények – erőteljes  egymásra hatásának fényében három forgatókönyvet fel a lehetséges vállalati stratégiák számára. Ezek abban térnek el egymástól, hogy a vállalatoknál mekkora fókusz kerül az energiabiztonságra, az üzleti sikerre és a klímacélok elérésére.

Minden a régi, vagy energiaátmenet, vagy alkalmazkodás 

„Nem panaszkodjanak az elemzők, bizonytalanságban most nincs hiány” – vezette be e három forgatókönyv ismertetését Varró László, a Shell International globális üzleti környezetért felelős alelnöke a napokban tartott Green Talks konferencián, amelyet a Magyar Megújuló Energia Szövetség szervezett. Mint elmondta, az energiatársaságok előtt kibontakozó három pálya a szigetvilág (archipelagos), a horizont (horizon) és az áradás (surge) nevet kapta.

• A szigetvilág forgatókönyvben a vállalatok a XX. századi módon reagálnak az MI elmúlt 1-5 évben történt robbanására és a digitalizáció térnyerésére a merőben geopolitikai környezetben. Ez azt jelenti, hogy nincs a cégek között kooperáció, a biztonságot a hagyományos energiarendszerekben látják, üzleti működésük éves ritmusban, a megszokott módon történik. Ezzel nincs is baj, amíg nem történik érdemi változás. Amikor azonban a világ megváltozik, Keynest követve magunknak is változnunk kell.  
• A horizont forgatókönyv szerint az biztonságra való törekvés és a klímapolitikai erősíthetik egymást, az energiaszektor pedig önmagát tekinti kockázatnak. A cél ezért az energiaátmenet kormányzat által irányított, innovációk által támogatott mielőbbi lebonyolítása. Ez az Európai Unióban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének a világa, az USA-ban pedig John Kerry korábbi külügyminiszteré. A horizont normatív megközelítése azt vizsgálja, mit kell tennie a világnak ahhoz, hogy 2050-re nulla nettó kibocsátást érjen el, és a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozza az évszázad végére.

A harmadik pálya, az áradás Elon Muské. Ebben nem klímacélok az elsődlegesek, hanem a gazdasági kulcspozíciók megszerzése az innováció gyorsulása révén. Az ilyen világban őrült politika és gyors technológiai változás, értékteremtés van.

Utoljára száz éve volt hasonló súlyú fordulat

„Az volt az alapvetésünk, hogy ami most az MI kapcsán történik, az olyan, mint amilyen a villany megjelelése volt az 1920-as években. Egy új technológia épül be a mindennapi életbe. Az MI is ugyanúgy forradalmasítja a nagyvállalatok termelékenységét, ahogyan megváltoztatta 100 éve a villany  a falu életét. A világ megváltozott” – közölte Varró László. A gazdasági folyamatok megkezdődött változása magasabb energiafogyasztással jár. Például miközben lényeges ma a szerverparkok energiafogyasztása, főleg az USA-ban, az igazán nagy áramigény majd az lesz, amikor 300 millió ázsiai család vásárol mosógépet, légkondicionálót, hűtőgépet. Az energiaszektornak tehát szakítania kell a business as usual működéssel, amely 70 éven át bevált, mert a világ energiaszektora viszonylag stabil volt.

A digitális innovációnak a villamosenergia-szektorban van nagy szerepe. Általa hatékonyabban integrálhatók a moduláris technológiák, vagy az erőteljesen bővülő nap- és a szélenergia-termelés. 

Már látszik, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének nyertesei az anyagtudományok, az új nukleáris technológiák, vagy a szén-dioxidnak a levegőből való kivonása. A villamosenergia-szektor – de az egész gazdaság – gyorsuló ütemben nő, a többletkapacitások nagyobb hányada megújuló energiaforrást hasznosít. Varró László szerint a napenergiával kapcsolatban optimistábbak lehetünk, mint a széllel. A tendencia ugyanis az, hogy miközben jelenleg a bolygón éppen azon a szélességi körön a legnagyobb az energiafogyasztás, amelyen Budapest is található, a népesség a trópusokon nő jobban, és a gazdaság is ott erősödik ütemesebben. Lekerül Kairó szélességi körére a fogyasztás súlypontja. E változás pedig egybeesik azzal a különbséggel, hogy éppen ott süt jobban a nap, ahol nagyobb is a szükség a naperőművek áramára.

Ha baj van, a gáz a válasz

Helyet cserélt a piacon az olaj és a földgáz fontossága is. Az áramszektor szeme a fontosabbá vált földgázon van, mert bármi is történik az áramellátással, a válasz a földgáz bevetése. A gáz e híd szerepe azonban nem marad meg, mert a Shell várakozásai szerint 2040 körül már gyorsulva nő a technológiai szektor lesz a meghatározó, és a termelési csúcs utáni csökkenés gyorsabb lesz az eddig feltételezettnél.

Az olajpiac egyelőre élvezi a nagy utazási kedvet és a nagy szállítási igényeket. Kínában azonban már havi egymillió elektromos autót gyártanak, a kínai CATL pedig arra használja a mesterséges intelligenciát, hogy megtalálja azt az egyelőre csak elméletben létező molekulát, amellyel elkészíthető a tökéletes akkumulátor. A Shell modellezése szerint az olaj iránti igényt növelő és csökkentő tényezők hatása nagyjából kiegyenlíti egymást. 

Nincs olyan forgatókönyv, amelyben a világ olajigénye olyan gyorsan csökkenne, amilyen gyorsan az olajlelőhelyek kimerülnek. Vagyis a világ olajiparának negyedévente egy Shellt kell pótolnia.  

Mindez mit jelent a klíma szempontjából? A technológia változása már ott tart, hogy nincs visszatérés. A legrosszabb lehetőség pedig rosszabb a reményeknél, mert már most túl sok szén-dioxid van a levegőben. A másfél fokos felmelegedés elkerüléséhez mostantól a világ szén-dioxid-kibocsátásának minden egyes évben többel kellene csökkennie, mint amennyivel a legambiciózusabb szakpolitikák alapján várhatóan történni fog.

Shell-elemzők: fel kell pörgetni a szén-dioxid-leválasztást

Miközben a szigetvilág forgatókönyvben még mindig a fő probléma a belföldi (tehát adott országnak energiabiztonságot jelentő) széntermelés, látni kell, hogy ebből származik a világ szén-dioxid-kibocsátásának több mint 30 százaléka.  

A túllövés tehát nem elkerülhető, valamilyen szintű alkalmazkodásra minden társadalomban szükség lesz. A szén-dioxid légkörből való kivonása és lekötése (CCS technológia bevetése) megkerülhetetlen. Jelenleg évi 50 millió tonnányi leválasztó és tárolókapacitás működik világszerte – mondta Varró László egy kérdésre válaszolva –, tehát ez már nem elméleti technológia. A Shell kapacitása e téren évi 1 millió tonna, amelyből körülbelül 800 ezer tonna Kanadában működik. Persze, egy létesítmény működtetése szén-dioxid-leválasztással mindig drágább lesz, mint anélkül. Tehát a leválasztás csak akkor életképes, ha a tevékenységnek van értéke. Ezt az értéket Európában a kvótakereskedelem, Kanadában a szén-dioxid-adó teremti meg.