Vége a kelet-nyugati közös fegyverzetfejlesztésnek – a Jak-130 repülőgépek kalandos története, magyar szálakkal

Fülsiketítő dörgéssel húz el a fejünk felett, mintegy 500-600 méter magasan a görög légierő egyik, teljes fegyverzetben, fedélzeti levegő-levegő rakétákkal, a szárnyak törő végein egy-egy legújabb AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakétával repülő F-16-os többcélú vadászbombázója. Mellette, kissé lemaradva, ugyancsak a hellén légierő felségjelével egy M-346-os többcélú, olasz gyártmányú Aermacchi sugárhajtású kiképző-könnyű csapásmérő gép, a kelet-nyugati közös fegyverzetfejlesztés egyik ritka példája szeli a kék eget két tartalék üzemanyagtartállyal a szárnyai alatt. 

Kalamatában, a görög Peloponnészosz-félsziget „három ujj” délnyugati nagy öblében húzódik szerényen a görög légierő 120. Kiképző Ezredének bázisa. A szomszédos nemzetközi polgári repülőtérrel közös kifutópályát használnak. A keleti részen a civilek, a nyugati részen a katonák vannak. 

A közös fegyverzetfejlesztés kezdete

Az M-346-os elődjét korábban az orosz Jakovlev gyárral közösen Yak/AEM-130 néven ismerték. Az 1992-ben kialakított Aermacchi–Jakovlev együttműködés az amerikai–orosz kapcsolatok hűvösödésével 2000-ben megszakadt. 

Ezt követően az AEM önállóan fejlesztette tovább a már csaknem teljesen kész gépet, amelynek első példánya 2004-ben már a levegőbe emelkedett. Aztán 2017-ben az Aermacchi beleolvadt a Leonardo nevű olasz hadiipari konglomerátumba. Térségünkben a lengyelek használják az M-346-ost, ami külsejében nagyon hasonlít az ugyancsak önállóan továbbfejlesztett orosz Jak-130-asra, amelynek Mitten a NATO elnevezése. 

A Jak-130-ast (főkonstruktőr K. F. Popovics) a nyizsnij-novgorodi Szokol gyár állította elő, majd a gyártást 2011-ben átvette az Irkutszki Repülőgépgyár. Becslések szerint legalább kétszáz darabot gyártottak le belőle. Az első Jak-130-as orosz források szerint 1996 áprilisában emelkedett a levegőbe, jó nyolc évvel megelőzve az utódgépként emlegetett M-346-ost. 

Visszaesett az orosz fegyverexport

Ez a Jak-130-as volt az első orosz harci gép, amelyet már teljes egészében a Szovjetunió 1991-gyel lezárult összeomlása után terveztek, gyártottak. És valószínűleg egyike a legsikeresebb exportmodelleknek. Megjegyzendő, hogy Oroszország hadiipari exportja, ezen belül is a harci repülőgépek kivitele az Ukrajna elleni támadással erősen visszaesett. Ennek lehetséges okai: 

• a megnövekedett háborús szükségletek felszívták az exportalapokat, 
• a lehetséges vásárlókra, nagyjából a „harmadik világ” államaira a Nyugat az ukrán szankciók keretében erős nyomást gyakorolt, hogy ne vásároljanak oroszországi fegyvereket,
• új versenyzők (például Dél-Korea) jelentek meg a szállítók piacán, növelve a versenyt. 

Oroszországon kívül a Jak-130-ast még hat állam légiereje használja, Algéria, Mjanma (Burma), Belorusszia, Laosz, Banglades és Irán. 

Az eladók állítása szerint ez az első teljes értékű, a negyedik és az ötödik generációs gépek vezetésére felkészítő repülő, amely átprogramozható elektronikájánál fogva a NATO által használt gépek, például az F-16, F-35A vezetésére is megtaníthatja a pilótajelölteket. Orosz források szerint a kialakult piaci versenyben az olasz M-346-os hátrányos helyzetű a Jak-130-assal szemben, mert sok amerikai alkatrész van benne. És ez ma, a lokális és globális kereskedelmi háborúk idején visszarettentheti a vásárlók egy részét. 

Kína még az oroszoknál is olcsóbban gyárt – ukrán közreműködéssel

Kína a Jakovlev-gyár közreműködésével ugyancsak beszállt egy Jak-130-ason alapuló oktató-tanuló-könnyű csapásmérő gép kifejlesztésébe. A Jak-130-as kínai változata, a JL-10-es (Hongdu L-15-ös) gép kidolgozásához a délkelet-ukrajnai, zaporizzsjai Progressz (Ivcsenko) tervezőműhely – amely a Motor Szics nagyvállalat része – is hozzájárult. Ők tervezték-gyártották az AI-222-(25) sugárhajtóművet, amelyből két darab hajtja meg a könnyű, de háromtonnányi fegyverzetet, külső felszerelést szállítani képes légi járművet. A kínai gép hamarabb készült el még az orosznál is, ráadásul 

Az ukrán Motor Szics is bekapcsolódott az olasz–orosz fejlesztési munkákba, és a növekvő feszültség Moszkva és Kijev között szerepet játszhatott a Yak/AEM-346-os projekt kudarcában. A Jakovlev gyár önállóan folytatta az immáron Jak-130-as néven ismert harci gép fejlesztését. Amit legalább egy incidens tarkított, 2024 szeptemberében az ukrán légierő közleménye szerint egy belorusz felségjelű Jak-130-as a kijevi és a zsitomíri oblaszty határtérségében megsértette Ukrajna légterét.  

Magyar szálak

Bizonyos magyarországi vonatkozásai is vannak vagy lehetnek a sztorinak. Oroszország éppen az akkor még cseh kézben lévő, az L-39-es (illetve utódgépei) gyárától, a Brno melletti Aero Vodochodytól, pontosabban a befolyásától igyekezett megszabadulni a Jak-130-as fejlesztésével. Csehország kormánya a régióban az egyik leginkább Oroszország-kritikus pozíciót foglalja el. Ráadásul az orosz Légi és Űrhaderőben (VKSz) a kiképzőgépek zömét az L-39-esek alkotják. Az Aero Vodochody gyár néhány éve magyar többségi tulajdonba került. A gyár tevékenysége új lendületet kapott, és Vietnám is vásárlóként jelentkezett az L-39-es új generációs változatára, az L-39NG-re.