Súlyos veszély les a magyar gazdaságra, és nem csak rá: Németországnak össze kell szednie magát

Döbbenetes uniós erőd kiépítését illusztrálja a német Rheinmetall terjeszkedése a keleti végeken, amint lapunk térképen is bemutatta. Egyben azt is, hogy Európa betege, Németország ahhoz láncolja gazdasági kilábalását, ami jelentős részben bajainak okozója: a háborúhoz, vagy legalább a hidegháborús európai rend megszilárdulásához. A tavasszal Berlinben elfogadott gigantikus költési program kibontakozása, ha el nem akad, sok évig tarthat, a legfrissebb német és közép-európai adatok azonban aláhúzzák: messze nem elég felpörgetni a hadiipart. A német gazdaságot egészében kell rendbe tenni, különös tekintettel a régiónk számára is létfontosságú autóiparra. Elaknásított mezők, amelyek Magyarországra is sokkal nagyobb veszélyt rónak, mint az, hogy érkezik-e minden EU-pénz. 

Ami Európa egészét illeti, az elemzések szerint rövid távon a kilábalás reményét a fogyasztás felpörgetése jelenti, az elmúlt hetek kimutatásaiból azonban inkább az derül ki, hogy van, ahol ez biztosan nem megoldás, és ebbe a körbe tartozik a továbbra is visszaesőben lévő Németország és gazdasági uszálya.

A Világgazdaság térképén böngészgetni, miként nőnek ki gombaként Ukrajna körül a fegyvergyárak, érdekesebbnek tűnhet, mint a statisztikai hivatalok publikációi. Ezúttal azonban izgalmas rátekinteni egy összefüggésre, amit a második negyedéves friss német, magyar és régiós GDP-publikációk mutattak meg.

Mekkora erővel befolyásolja a német ipar régiónk legnagyobb gazdaságainak teljesítményét, országonként eltérő mértékben, ezt részletesen elemeztük már, emlékeztetőül:  

A német gazdaság és Közép-Európa: a fogyasztás nő, és mégis mit látunk?

Az életszínvonal – azaz részben a fogyasztás – kilábalását az energiaválság sokkja után elvárják Európa lakói, de hogy tartóssá válik-e, az a gazdaságok teljesítményétől függ. 

A német gazdaság azonban az elmúlt hetekben napvilágot látó adatok tanúsága szerint akkor sem teljesít, ha virágzásnak indult a fegyverbiznisz. Egy meghökkentő párhuzamra bukkanunk, ha összehasonlítjuk, a németeknél és Magyarországon mi húzta előre és mi fogta vissza a gazdaságot a második negyedévben, és érdemes lesz rátekinteni a régió egészére is. A fogyasztás biztosan mindenütt nőtt, de...

Ne a kezemet nézd, hanem a boltomat

Ha egy gazdaságban pörögnek a beruházások, az általában jót jelent a jövőt tekintve: gyorsabban mozognak a kezek, új termelőkapacitások jönnek létre, növekszik a GDP. A magyar beruházások a második negyedévben viszont 7 százalékkal visszaestek éves összehasonlításban, és ezzel 0,3 százalékponttal vetették vissza a GDP-t.

Ha azonban összevetjük a magyar számokat a némettel, azonnal kiderül, hogy ez biztosan nem jelent megoldást, mivel a probléma egész máshol van.

A régiónk iparára alapvető befolyást gyakorló németeknél – akiknél nem vontak meg uniós pénzeket, se politikai, se egyéb feltételek miatt –, 

• szintén visszaestek a beruházások, a gépek és felszerelések területén például 3,9 százalékkal.
•  A beruházáscsökkenés körülbelül ugyanannyival, vagy még többel vetette vissza a német GDP-t, mint a magyart. 
• Tovább is fordulhatunk: a régiónkból még nem mindenhonnan vannak meg az adatok, de például a cseheknél – akikre szintén nagy befolyást gyakorol a német gazdaság – ugyancsak visszaestek a beruházások, és körülbelül ugyanannyival vetették vissza a GDP-t, mint a németeknél és a magyaroknál. 
• A szlovákok: ugyanez, fokozott mértékben (náluk még csak első negyedéves adatokat ismerünk).

Vagyis itt nincs látnivaló. Hacsak nem pillantunk át a lengyelekhez, ahol feltehetően nőttek a beruházások, de ez nagy kitérő lenne: dióhéjban, náluk a belső fogyasztás mindig többet számít, mint máshol, beleértve a nyugat-európai országokat is. És a románokra, ahol  mesterségesen pörgették fel a fogyasztást, és a lakosság ennek a frissen kezdődő megszorítások útján fizeti majd meg az árát.

A fogyasztás régiószerte és Németországban is sokkal nagyobb súlyú a GDP változásában jelenleg, mint a beruházások. És növekszik. Csakhogy van még egy jelentős tétel – és az igazi probléma itt jelentkezik. Érzékelteti egy friss adat is: a grafikonon láthatjuk, a német autógyárak még a belföldi piacukat sem tudják megtartani, az autóregisztrációk most sem mutatnának éves növekedést, ha egy éve nem lett volna zuhanás.

Ne csak a boltomat nézd, a külkereskedelmemet is

A teljes fogyasztás a németeknél (a háztartásoké és az államé) 1,5 százalékkal nőtt éves összehasonlításban a második negyedévben, ami kétszeresen is túlkompenzálja pozitív irányban a beruházáscsökkenés hatását. A magyaroknál még az övéknél is kétszer gyorsabb a javulás, ha alacsonyabb szintről is: 3,7 százalék.

Itt a bökkenő. Ha nem volna még egy nagy tétel, ami a GDP-t befolyásolja, zsebben volna a gazdasági növekedés. Csakhogy van, és a német és a magyar adatok ebben is egymásra hajaznak.

Fogyasztani, ugye, nemcsak belföldi árut fogyasztunk, hanem külföldit is. És ahol az exporttöbblet szokta hajtani a gazdaságot – mint a németeknél, a magyaroknál és másoknál, de a románoknál nem –, 

Nos, a németeknél és a magyaroknál olyan sokat nőtt, hogy a GDP-ben kiütötte a növekvő fogyasztás jótékony hatását a külkereskedelmi pozíció romlása.

A 3,3 százalékos német és 4 százalékos magyar importnövekedés akár még üdvözlendő is lehetne – hiszen alapjában öröm, ha többet vásárolhat külföldről a háztartás, beruházásra a vállalat. Ha közben nem esett volna vissza az export. Ez az a jelenlegi visszafogó és jövőbeli veszélyfaktor, amelynek menedzselése alapvetően berlini és brüsszeli, nem pedig budapesti kezekben van. 

A versenyképességi problémáit egyelőre lerázni nem tudó európai óriásgazdaság exportja 2,4 százalékkal esett vissza. A magyar árukivitel 1,3 százalékkal, ezzel a külkereskedelmi mérleg változása 3,4 százalékkal lassította a gazdaságot, azaz szinte teljesen kioltotta a fogyasztásjavulás hatását. A magyar és a közép-európai export pedig szorosan a német helyzettől függ. A szemek Berlinen.