Kína a világ utolsó nagy vasérclelőhelyét is megszerezte – lerakva ezzel egy ország fejlődésének alapjait
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságKína alig pár év alatt képes volt elérni azt, amire mások évtizedek alatt képtelenek voltak, így idén útra kelt a világ utolsó, korábban kiaknázatlan magas minőségű vasérclelőhelyéről az első szállítmány az ázsiai országba.
Évtizedek óta ismert a Simandou lelőhely, de csak most vált valósággá
A Guineában található Simandou lelőhelyen ugyanis megindult a termelés, ami évtizedes álma a bányaiparnak. Nem volt egyszerű feladat, hiszen a nyugat-afrikai országban rendszerváltások, politikai instabilitás és számos más tényező is nehezítette a munkálatok megkezdését, ráadásul egy 600 kilométeres vasútvonalat és egy kikötőt is fel kellett húzni, hogy a projekt valósággá válhasson.
A húszmilliárd dolláros beruházás jelentőségét jelzi, hogy annak költsége csaknem eléri Guinea teljes éves GDP-jét,
ám a bánya megnyitása Kína számára is fontos, miután Peking szeretné lazítani kitettségét Ausztrália és Brazília felé, ahonnan vasérc importjának több mint 70 százaléka érkezik. A kínai erőfeszítések ellenére a bányában továbbra is maradt részesedése az azt eredetileg 1997-ben felfedező Rio Tintónak is, ám a vasút és a kikötő felhúzása lehetetlen lett volna kínai beruházások nélkül – derül ki a Nikkei írásából.
A bánya nyitásához vasutat és kikötőt kellett építeni
A beruházás költségeinek oroszlánrészét a bánya megnyitásához szükséges infrastruktúra létrehozása tette ki, miután a vasút több mint kilencmilliárd dollárba, a kikötő pedig négymilliárd dollárba került, amit számos résztvevő együttműködése fedezett. A bánya déli, 1-es és 2-es blokkját egy Rio Tinto vezette konzorcium, a SimFer kapta jelentős kínai részesedéssel, míg az északi , 3-as és 4-es blokk a WCS birtokába került, ami a szingapúri Winning International hajózási vállalat és Weiqiao szövetsége, melybe bekerült később a kyani Baouwu is. Guinea mind a két területen 15 százalékot kapott, ahogy a vasútban és a kikötőben is.
Azonban 35 év után az infrastruktúra az államra száll, ám a bányatársaságok megőrzik használati jogaikat is.
Bár a bánya létesítésére vonatkozó jogokat már 2002-ben megadták, a fordulópontot a WCS 2019-es bevonása hozta el, mely közeli kapcsolatokat ápol kínai infrastrukturális tőkével. A kínai Szun Hszisun alapította Winning először Indonéziából szállított bauxitot Kínába, ám a délkelet-ázsiai ország korlátozásai után új lelőhelyek után kényszerült nézni.
A Winning hozta el a győzelmet Guineának
A Winning ekkor talált rá Guineára, ahol a szállítás mellett a termelésben és az infrastruktúra fejlesztésében is szerzett tapasztalatokat és zökkenőmentes ellátási láncot épített ki az afrikai országból Kína felé. Ráadásul a haszon maximalizálása érdekében jó ötletnek tűnt, hogy a hajók ne csak bauxitot szállítsanak, de a másik irányba is meg legyenek rakva cementtel, építési felszereléssel és acéllal, így az újabb bányászati projektek is sikeresebbek lehettek.
A Szun és a Winning vezette Boke Winning Consortium sikerét jelzi, hogy
tavaly a csoport már 130 millió tonna bauxitot exportált, ami a globális kínálat közel 30 százaléka.
A Simandou-projekt egy másik motorja Mamady Doumbouya ezredes volt, aki 2021. szeptember 5-én szerezte meg a hatalmat egy vértelen puccs keretében. Az új rendszer egyik fő prioritása pedig a Simandou feltámasztása lett, de nem puszta bányaként, hanem az infrastruktúra fejlesztése érdekében is. Ezért fontos szerepet kapott a teher- és személyszállítás összehangolása a vasútvonalon, valamint az északi és déli blokkok elérésének párhuzamos fejlesztése, a biodiveritás megőrzése, a lakosság áttelepítése és sok minden más is.
Végül egy kifejezetten bonyolult megállapodás született, melyen több mint egytucatnyi kínai, szingapúri, guineai és brit ügyvédi iroda dolgozott együtt, hogy összehangolja a sokszor ellentétes érdekeket és megindulhatott végre a munka, mely a Kínában megszokott építési sebességgel zajlott. A fejlesztés sebességét látva Simon Trott, a Rio Tinto vezérigazgatója elmondta, teljesen átértékelték Kínával kapcsolatos feltevéseiket.
Guinea fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a projekt, de segíti-e a továbblépést?
Doumbaya a december 28-ra kitűzött elnökválasztás kampányában is központi helyet szán Siamndounak, ám kérdéses, hogy a termelési kapacitását csak 2028-ra elérő bánya képes-e átalakítani Guinea gazdaságát, melyet pont az hátráltat, hogy az ország túlságosan a nyersanyagok kitermelésére támaszkodik. Ezért a megállapodás értelmében az első export után két éven belül a SimFernek és a WCS-nek acél- vagy pelletgyárat is kell építenie, ám az iparosítást számos tényező akadályozhatja.
Az országban ugyanis nincs konzisztens áramellátás, gyenge a helyi kereslet és a sztrájkok is gyakoriak.
A projekt költségei és a hosszú szállítási útvonal miatt pedig Simandou csak relatíve magas vasércárak mellett tudja kitermelni a kezdeti bődületes költségeket, ráadásul az évi 120 millió tonnás kapacitás Kínába szállítása még egy sor új óriás teherszállító hajót is igényel. Azonban az S&P Global biztatóan látja a helyzetet, így Guinea hitelbesorolását B+/B-re módosította, ami a legjobb az ország függetlensége óta, míg a növekedés 2026 és 2028 között évi 9,5 százalék lehet.
