Műgyűjteményt örököltünk? Ezt bizony fejtörés lesz eladni, de van megoldás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz eredetileg grafikákra szakosodott, ma már festményekkel, numizmatikai anyaggal, kerámiákkal, szobrokkal is foglalkozó Arte Galéria és Aukciósház harminc éve fontos szereplője a hazai műkereskedelemnek, nevéhez az utóbbi években fontos hagyatékok piacra visszavezetése is kötődik. Ilyen emlékezetes anyag volt az Ortutay-hagyaték, Radnóti Fanni tárgyai, az anno Fajó János vezette Józsefvárosi Galéria valamennyi plakátja, a képcsarnoki Fényes Adolf Galéria vezetőjének grafikai hagyatéka. Most már két éve folyamatosan László Gyula régész, történész, képzőművész és a Vermes–Basilides műgyűjtő házaspár hagyatékát szerkesztik árverési kollekciókba.

László Gyula hagyatéki anyagából már öt aukciót rendeztek, és tavasszal is több tétel kerül ki a piacra a gyűjteményéből. Egy ilyen árverés nemcsak László Gyula személye miatt érdekes, hanem mert kortársai, barátai és erdélyi kötődése miatt olyan jelentős művek kerültek az Arte árveréseire, melyek figyelemre méltók a tágabb műtárgypiacon is, leütési áruk a milliós kategóriába tartozik. Ilyen volt Nagy István (leütési ár: 3 millió forint), Barcsay Jenő, Egry József (1,7 millió forint), Fülöp Antal Andor (1,7 millió forint) Incze János (1,2 millió forint) és Nagy Albert (8 millió forint) alkotása.
A Vermes-kollekció pedig a Basilides Sándor-műveken túl jelentős számú Tóth Menyhért-művel rendelkezett a művész és a műgyűjtő legendás barátságának köszönhetően. És bár ma nem annyira divatos a festő neve, mint pár éve, művei jó árakon keltek el, 400–900 ezer forint között.

Tavasszal az Arte három egymást követő héten tematikus aukciót tervez, érem-, néprajzi és egy magángyűjteményi árveréssel készülnek a műkereskedelmi szezonra. A következő aukciójukon február 26-án Varga Imre, Ferenczy Béni, Beck Ö. Fülöp, Pátzay Pál művészeti érmei egy közelmúltban elhunyt orvos hagyatékából érkeztek. Március 5-én Hérics Nándor képzőművész gyűjteményéből kerül tíz klasszikus (Kernstok, Barcsay, Dési Huber) és húsz közelmúlt kortárs mester tétele kalapács alá. A modern anyagban túlsúlyban szerepelnek Szikora Tamás művei, akivel különleges barátság kötötte össze Héricset. A néprajzi árverés anyaga, a kancsók, bokályok, butellák a Felvidékről és Erdélyből származnak.

Marsó Diana szerint ebben a szegmensben – a grafikák, kisplasztikák, érmek világában – nem éri meg sok száz tételes nagyaukciót rendezni, inkább kéthetente rendeznek élő kamaraárverést az Arte budapesti Károlyi-kert melletti helyiségében. Mindössze harminc tételt visznek alkalmanként kalapács alá.
Az Arte galéria a saját vevőkörét önálló internetes platformján hívja meg árveréseire, és ott ad nekik lehetőséget a licitálásra is, ha nem tudnak jelen lenni az élő árveréseiken. A leütési árak pedig folyamatosan láthatók maradnak weboldalukon, hogy további bizalmat építsenek és támpontot nyújtsanak a galériában forgalmazott művek becsértékének megítéléshez.
A barátságos és bensőséges helyzetet a törzsvevők kedvelik, mert kéthetente találnak új, izgalmas darabokat, a kollekció gyorsan áttekinthető, maga az aukció pedig fél óra alatt lezajlik, és mindig akad olyan húzótétel, amely a nagy aukciósházak kínálatában is megállná a helyét. A tételeket úgy árazzák, hogy átlagosan 90-95 százalékuk elkel.

Marsó Diana szerint az árazás az eladás kulcsa, amiben őt a sok évtizedes tapasztalata segíti: „Nem dolgozunk nagyon alacsony árszinten, de ez nem is cél. A hagyatékok esetében nem kérdés, hogy eladásra törekszünk, de nálunk a beadók is gyorsan akarnak pénzhez jutni, ezért nem nehéz őket meggyőzni, hogy jó tételek esetében bátran lehet a becsérték ötven százaléka alatt indítani, a galéria törzsközönsége vevő lesz rá. Olyan árat kell meghatározni, amely a műtárgyhoz is méltó, és legalább egy vevőnk legyen, aki meg is tudja fizetni. Mert ha egy meg tudja fizetni, akkor valószínűleg lesz még egy, aki szintén.”


