Műgyűjteményt örököltünk? Ezt bizony fejtörés lesz eladni, de van megoldás

Az eredetileg grafikákra szakosodott, ma már festményekkel, numizmatikai anyaggal, kerámiákkal, szobrokkal is foglalkozó Arte Galéria és Aukciósház harminc éve fontos szereplője a hazai műkereskedelemnek, nevéhez az utóbbi években fontos hagyatékok piacra visszavezetése is kötődik. Ilyen emlékezetes anyag volt az Ortutay-hagyaték, Radnóti Fanni tárgyai, az anno Fajó János vezette Józsefvárosi Galéria valamennyi plakátja, a képcsarnoki Fényes Adolf Galéria vezetőjének grafikai hagyatéka. Most már két éve folyamatosan László Gyula régész, történész, képzőművész és a Vermes–Basilides műgyűjtő házaspár hagyatékát szerkesztik árverési kollekciókba.

László Gyula hagyatéki anyagából már öt aukciót rendeztek, és tavasszal is több tétel kerül ki a piacra a gyűjteményéből. Egy ilyen árverés nemcsak László Gyula személye miatt érdekes, hanem mert kortársai, barátai és erdélyi kötődése miatt olyan jelentős művek kerültek az Arte árveréseire, melyek figyelemre méltók a tágabb műtárgypiacon is, leütési áruk a milliós kategóriába tartozik. Ilyen volt Nagy István (leütési ár: 3 millió forint), Barcsay Jenő, Egry József (1,7 millió forint), Fülöp Antal Andor (1,7 millió forint) Incze János (1,2 millió forint) és Nagy Albert (8 millió forint) alkotása.

A Vermes-kollekció pedig a Basilides Sándor-műveken túl jelentős számú Tóth Menyhért-művel rendelkezett a művész és a műgyűjtő legendás barátságának köszönhetően. És bár ma nem annyira divatos a festő neve, mint pár éve, művei jó árakon keltek el, 400–900 ezer forint között.

Tavasszal az Arte három egymást követő héten tematikus aukciót tervez, érem-, néprajzi és egy magángyűjteményi árveréssel készülnek a műkereskedelmi szezonra. A következő aukciójukon február 26-án Varga Imre, Ferenczy Béni, Beck Ö. Fülöp, Pátzay Pál művészeti érmei egy közelmúltban elhunyt orvos hagyatékából érkeztek. Március 5-én Hérics Nándor képzőművész gyűjteményéből kerül tíz klasszikus (Kernstok, Barcsay, Dési Huber) és húsz közelmúlt kortárs mester tétele kalapács alá. A modern anyagban túlsúlyban szerepelnek Szikora Tamás művei, akivel különleges barátság kötötte össze Héricset. A néprajzi árverés anyaga, a kancsók, bokályok, butellák a Felvidékről és Erdélyből származnak.

Marsó Diana szerint ebben a szegmensben – a grafikák, kisplasztikák, érmek világában – nem éri meg sok száz tételes nagyaukciót rendezni, inkább kéthetente rendeznek élő kamaraárverést az Arte budapesti Károlyi-kert melletti helyiségében. Mindössze harminc tételt visznek alkalmanként kalapács alá. 

Az Arte galéria a saját vevőkörét önálló internetes platformján hívja meg árveréseire, és ott ad nekik lehetőséget a licitálásra is, ha nem tudnak jelen lenni az élő árveréseiken. A leütési árak pedig folyamatosan láthatók maradnak weboldalukon, hogy további bizalmat építsenek és támpontot nyújtsanak a galériában forgalmazott művek becsértékének megítéléshez. 

A barátságos és bensőséges helyzetet a törzsvevők kedvelik, mert kéthetente találnak új, izgalmas darabokat, a kollekció gyorsan áttekinthető, maga az aukció pedig fél óra alatt lezajlik, és mindig akad olyan húzótétel, amely a nagy aukciósházak kínálatában is megállná a helyét. A tételeket úgy árazzák, hogy átlagosan 90-95 százalékuk elkel. 

Marsó Diana szerint az árazás az eladás kulcsa, amiben őt a sok évtizedes tapasztalata segíti: „Nem dolgozunk nagyon alacsony árszinten, de ez nem is cél. A hagyatékok esetében nem kérdés, hogy eladásra törekszünk, de nálunk a beadók is gyorsan akarnak pénzhez jutni, ezért nem nehéz őket meggyőzni, hogy jó tételek esetében bátran lehet a becsérték ötven százaléka alatt indítani, a galéria törzsközönsége vevő lesz rá. Olyan árat kell meghatározni, amely a műtárgyhoz is méltó, és legalább egy vevőnk legyen, aki meg is tudja fizetni. Mert ha egy meg tudja fizetni, akkor valószínűleg lesz még egy, aki szintén.”