Kína megtalálta a legolcsóbb olajat, rögtön elkezdte felvásárolni: már csak nevet rajta, hogy Amerika elvette tőle a venezuelait

Pezsgőt bonthatnak a kínai finomítók: India látszólag elfordult az orosz olajtól, így most Peking lett Moszkva legnagyobb vásárlója, az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása pedig látszólag sikertelen volt az ázsiai nagyhatalom ellátásának a megszakításában: a latin-amerikai kőolaj helyét most az olcsó iráni termékek veszik át.

Az amerikai lépések néhány hét alatt felborították az ázsiai olajpiac megszokott ritmusát: miután Washington gyakorlatilag átvette a venezuelai olajértékesítés feletti kontrollt, a kínai finomítók kénytelenek voltak új, megbízható és főleg olcsó forrást keresni.

A szerepcsere mögött nem ideológia, hanem számvetés áll: a független finomítók – különösen a keleti Shandong tartományban – mindig azt veszik, amivel a legjobban kijön a matek, és jelenleg az iráni Heavy és a Pars típus adja a legjobb képletet.

A váltást a Reuters szerint felgyorsította, hogy a venezuelai szállítmányok december közepe óta látványosan elapadtak. Az amerikai blokád alá vont, korábban szankcionált hajókat Kína felé már nem engedik ugyanazzal a mozgástérrel, és a piacra rátett kéz következménye néhány héten belül megjelent a statisztikákban is: az Ázsiába érkező, venezuelai eredetű készletek a hónap eleji szintről nagyjából a felére zsugorodtak.

Kína tavaly még átlagosan napi közel négyszázezer hordó venezuelai kőolajat vett, ami ugyan csak töredéke a teljes importnak, de fontos mozaikdarab volt a finomítói mixben. Amikor ez a kocka kiesett, nem maradt idő a lamentálásra.

Irán gyorsan Kína új kedvence lett

Az ár mindent vitt. Az iráni Heavy hordónként körülbelül tizenkét dollárral olcsóbb a Brentnél, s bár az orosz Urals is hasonló sávban mozgott, a finomítói technológia és a logisztika sok helyen az iráni fajták felé billentette a mérleget. Közben a Venezuela helyett felkínált amerikai-közvetítésű tételek – olyan nagy kereskedők, mint a Vitol és a Trafigura csatornáin keresztül – már csak öt dolláros diszkonttal érkeztek, szemben a korábbi, jóval bőkezűbb engedményekkel.

Ennyiért a független kínai finomítók nem szívesen vállalnak politikai és pénzügyi kockázatot, amikor ugyanazon a piacon mélyebb árengedményt kapnak Iránból.

A gyors átállásnak megvan az ára: az iráni lebegő készletek is érezhetően fogynak, ami előrevetíti, hogy néhány héten belül keményebb tárgyalások jöhetnek a következő szállítmányokról, és a diszkontok is keskenyedhetnek. A finomítók egy része ezért párhuzamosan más forrásokat is figyel – az orosz olaj például ismét nagyobb mennyiségben parkol az ázsiai vizeken, részben India és Törökország gyengébb kereslete miatt –, de a feldolgozói beállítások, a kéntartalom és a logisztikai láncok miatt nem minden alternatíva illeszkedik ugyanúgy a rendszereikhez.