Trump-hatás az északi fronton: Svédország újra számol az euróval
Svédországban két évtized után ismét komolyan felmerült az euró bevezetése. Bár a vita még a kezdeti fázisban jár, a politikai és gazdasági elitben egyre több jel utal arra, hogy a korábban tabunak számító kérdés új megvilágításba került. A 2003-as népszavazáson a svédek elutasították a közös valutát, akkor az érvkészlet középpontjában a korona szerepe állt: a rugalmas árfolyam segítheti a gazdaság alkalmazkodását sokkok esetén. Most azonban a geopolitikai kockázatok – Oroszország, Kína és a Donald Trump nevével fémjelzett amerikai külpolitika – egy teljesen új dimenziót adtak a vitának.
A változó környezetben az euró már nem csupán pénzügyi kérdésként jelenik meg, hanem stratégiai döntésként is: Svédország mennyire akar a kontinens „magjához” tartozni.
Új világrend, régi vita: mi változott 2003 óta?
A korona megtartása 2003-ban a szuverenitás és a gazdaságpolitikai rugalmasság szimbóluma volt. A svéd modell egyik alappillére, hogy az ország saját jegybankkal, önálló kamatpolitikával és lebegő árfolyammal reagálhat a külső sokkokra. Azóta azonban a kockázati térkép átrajzolódott.
Az orosz–ukrán háború, a nagyhatalmi blokkosodás és a nemzetközi rend repedezése miatt a monetáris együttműködés kérdése egyre inkább biztonságpolitikai színezetet kap.
A Trump-korszakban megjelenő „America First” logika – beleértve olyan, Európában sokkoló üzeneteket, mint Grönland megszerzésének felvetése – arra emlékeztette a kisebb országokat, hogy a hagyományos szövetségi garanciák már nem feltétlenül tekinthetők automatikusnak.
NATO-tag Svédország, de fél lábbal még kívül
A vita egyik fontos érve, hogy Svédország mára teljes jogú NATO-tag lett, védelmét az EU-partnerekkel együtt erősíti, ám monetáris értelemben továbbra is a periférián áll.
Cecilia Rönn liberális parlamenti képviselő szerint Svédország „fél lábbal kívül” maradt: a katonai és politikai integráció erősödik, de a valutaunióból való kimaradás lazább kötődést jelent, mint amennyit a megváltozott környezet indokolna.
Az euró támogatói úgy érvelnek: a közös pénz nemcsak a kereskedelemről szól, hanem politikai beágyazottságot is ad, és szavazati jogot biztosít a pán-európai monetáris döntéshozatalban.
A kormány óvatosan nyit: vizsgálat jöhet az euró előnyeiről és kockázatairól
A svéd politikai establishment első látványos jelzése a múlt hónap végén érkezett. Egy parlamenti ülésen – amelyet Rönn kezdeményezett – Elisabeth Svantesson pénzügyminiszter bejelentette: támogatja egy vizsgálat elindítását az euró bevezetésének előnyeiről és hátrányairól.
A vizsgálat azonban a tervek szerint csak a szeptemberi választások után indulna el. Svantesson úgy fogalmazott: „a világ változik, az EU változik”, ezért Svédországnak is „mernie kell elemezni” a lehetőségeket a háztartások és a vállalatok érdekében.
Ez a nyelvezet svéd viszonylatban lényeges elmozdulás: a kormány nem köteleződött el, de hivatalosan megnyitotta a kaput a közös valuta felé vezető diskurzus előtt.
Calmfors fordulata: a 2003-as „óvatos” közgazdász most már pozitívabb
A vita újraéledésében kulcsszerepe van Lars Calmfors közgazdásznak, aki 2003-ban vezette azt a kormánybizottságot, amely az euró bevezetését vizsgálta. Akkor a bizottság óvatos volt, és a halasztás mellett érvelt. Most azonban Calmfors látványosan másképp beszél. Szerinte a geopolitikai szempontok „teljesen eltérnek a korábbiaktól”, és emiatt felértékelődött az EU „magjához” tartozás.
Érvelése szerint a közös valuta a kontinensen belüli együttműködést erősítheti egy olyan időszakban, amikor a külső környezet – Oroszország, Kína és az Egyesült Államok kiszámíthatatlansága – a korábbinál sokkal nagyobb bizonytalanságot okoz.
Nem csak geopolitika: a kereskedelem és a tőkebeáramlás is az euró felé tolhatja Svédországot
Calmfors hangsúlyozza: az euróövezet tagjainál a kereskedelem és a külföldi befektetések pozitív hatása nagyobb lett, mint amire a 2000-es évek elején számított. A közös pénz
- csökkenti az árfolyamkockázatot,
- egyszerűsíti az árazást és a hosszú távú szerződéseket,
- valamint erősíti a pénzügyi stabilitást.
Ezek klasszikus érvek, de most újra hangsúlyosabbak lettek, részben a korona ingadozásai miatt.
A közgazdász arra is rámutat, hogy
a svéd gazdasági ciklus mára jobban együtt mozog az eurózónáéval, ezért az önálló monetáris politika előnye kisebb lehet, mint korábban.
Ezzel párhuzamosan Svédország alacsonyabb államadósságszintje lehetővé teszi, hogy a kormány szükség esetén erőteljesebb költségvetési élénkítést alkalmazzon – ami részben kiválthatja a saját kamatpolitika szerepét.
A vállalatok egy része már döntött: a korona túl kicsi és túl hektikus
A svéd üzleti világban régóta visszatérő panasz a korona volatilitása. A kisebb, kevésbé likvid valuták árfolyammozgásai felerősíthetik a piaci turbulenciát, különösen válsághelyzetekben. Christer Gardell, a Cevian Capital befektetője – aki több nagy svéd ipari vállalatban is jelentős szereplő volt – korábban „pocsék kis valutának” nevezte a koronát, és továbbra is támogatja az euró bevezetését. Szerinte a korona kis mérete és ingadozása versenyhátrányt jelent a svéd ipar számára, amely megszűnne a csatlakozással.
Finn nyomás: „együtt nagyobbat szólhatnánk”
Svédországot nemcsak belső, hanem regionális ösztönzés is éri. Finnország – amely már az eurózóna tagja – nyíltan bátorítja Svédországot és Dániát a csatlakozásra.
Olli Rehn, a finn jegybank elnöke egy októberi beszédben úgy fogalmazott: a nordikus országok külön-külön kis szereplők, együtt viszont „a súlyuknál nagyobb” befolyással bírhatnának az eurórendszerben és az EU-ban.
Finnország esetében a biztonságpolitikai megfontolás már a kezdetektől jelen volt. Az Oroszországgal közös, 1300 kilométeres határ miatt Helsinki úgy értékelte: az euró erősíti a francia és német kapcsolatrendszert, és ez megérheti a gazdasági kockázatokat.
Svédország számára az EU az első számú piac – az USA jóval kisebb
A svéd gazdaság külkereskedelmi szerkezete erősen Európa-központú. Az ország árukereskedelmének több mint 60 százaléka az EU-hoz kötődik, míg az Egyesült Államok részesedése mindössze 6,4 százalék. Ez az arány önmagában nem dönti el a valuta kérdését, de alátámasztja az eurózónához való erősebb kötődés gazdasági racionalitását.
A Business Sweden is óvatos: hosszú távon mégis mérlegelni kell
A svéd állam által támogatott Business Sweden – amely a kereskedelem és befektetések ösztönzéséért felel – nem foglal egyértelműen állást, de a szervezet vezető közgazdásza, Lena Sellgren szerint a globális környezet romlása miatt hosszabb távon szükséges lehet a stratégiai újragondolás.
Sellgren úgy értékel: a saját valuta és a független jegybank hosszú ideig kifejezetten jól szolgálta Svédországot és exportágazatát. Ugyanakkor a szabályokon alapuló világrend nyomás alá került, ami új helyzetet teremt.
A legnagyobb fal: a svédek többsége továbbra is ellenzi az eurót
A legfontosabb akadály továbbra is a társadalmi támogatottság hiánya. A felmérések szerint közel a svédek fele ellenzi az euró bevezetését, miközben nagyjából egyharmad támogatja. Ugyanakkor a trend jelentős:
tíz éve még a svédek háromnegyede ellenezte a közös valutát. Vagyis a különbség szűkült, és a téma politikailag mozgathatóbb lett.
Mivel 2003-ban népszavazás döntött, a politikusok számára rendkívül nehéz lenne a lakosság megkérdezése nélkül végigvinni a csatlakozást. Svantesson pénzügyminiszter ezért is hangsúlyozta: nem születik döntés „a svéd nép feje felett”.
Politikai aritmetika: jelenleg csak a Liberálisok lelkesek
A parlamenti erőviszonyok nem kedveznek a gyors áttörésnek. A pártok álláspontja jelenleg a következő:
- Liberális Párt (kb. 2%) – egyértelműen az euró bevezetése mellett áll.
- Mérsékeltek, Centrum, Kereszténydemokraták – csak a hatásvizsgálatot támogatják, végső álláspontjuk nyitott.
- Szociáldemokraták – egyelőre nem foglaltak állást.
- Zöldek és Baloldal – ellenzik az euró bevezetését.
- Svéd Demokraták (kb. 20%) – a leghatározottabb ellenzők.
A Svéd Demokraták gazdasági szóvivője, Oscar Sjöstedt szerint a nemzeti valuta a függetlenség része, az euró felé való elmozdulás pedig szuverenitásvesztést jelentene.
Ha elindul, akkor sem gyors: a korona feladása legalább négy év
Még ha politikailag és társadalmilag meg is születne a döntés, a gyakorlati végrehajtás időigényes. Calmfors becslése szerint a korona feladása legalább négy évet venne igénybe. Ebben benne van az a minimum két év is, amely alatt Svédországnak stabil árfolyamot kellene felmutatnia az euróval szemben.
Cecilia Rönn ugyanakkor azt állítja: a vita felgyorsulhat, hasonlóan Svédország NATO-csatlakozásához. A semlegesség feladása is elképzelhetetlennek tűnt, amíg az ukrajnai háború gyors fordulatot nem hozott.
Rönn szerint az euró kérdése nem az, hogy „lesz-e”, hanem az, hogy „mikor”.
A svéd euróvita már nemcsak pénzügy, hanem stratégia
A svéd korona megtartása hosszú ideig a gazdasági stabilitás egyik eszköze volt. A mostani vita azonban azt jelzi: a valuta szerepe átalakulhat, és a geopolitikai biztonság, valamint az európai döntéshozatalban való részvétel egyre fontosabb szemponttá válik. A kérdés tehát már nem pusztán az, hogy Svédország mit nyer vagy veszít egy közös pénzzel. Hanem az is, hogy milyen pozíciót kíván elfoglalni egy bizonytalanabb, versengő nagyhatalmak által formált világrendben.
