Von der Leyen elismerte: hatalmas stratégiai hibát követtek el – Magyarország most már nincs egyedül a véleményével

A párizsi nemzetközi nukleáris csúcstalálkozón, 2026. március 10-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke éles fordulatot vázolt fel az Európai Unió atomenergiához való hozzáállásában. A bizottság elnöke elismerte, hogy az atomenergiától való elfordulás az elmúlt évtizedekben stratégiai hiba volt Európa részéről – derült ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.

Ez a nyilatkozat egyúttal új korszak kezdetét is jelzi, ahol a nukleáris és a megújuló energia együtt alkotják az európai energiabiztonság tartóoszlopait. Ennek oka, hogy az atomenergia az egyetlen olyan karbonmentes forrás, amely stabil alapot biztosít az időjárásfüggő megújulók mellett.

A bizottság elnöke a nyilatkozatban elismerte, hogy az atomenergia már nem csak környezetvédelmi kérdés, hanem biztonságpolitikai eszköz is. „Vannak hazai, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásaink: az atomenergia és a megújuló energiaforrások. Együttesen a függetlenség, az ellátásbiztonság és a versenyképesség közös garanciáivá válhatnak.” A beszédben elhangzott az is, hogy a nukleáris kapacitások fenntartása nélkül Európa kiszolgáltatott marad olyan nemzetközi konfliktusoknak, mint például a jelenlegi közel-keleti háború.

Geopolitikai kényszerpálya és versenyképesség

Az iráni konfliktus és az ezzel járó geopolitikai bizonytalanság döntő szerepet játszott az EU pálfordulásában. A geopolitikai feszültség rávilágított arra, hogy az európai energiaellátás nem áll stabil lábakon olyan tényezők miatt, mint az orosz energiahordozókról való leválás, a kőolaj és a földgáz rendkívül magas importigénye (97, illetve 85 százalék), valamint a mélyülő versenyképességi válság lépéskényszerbe hozta a kontinenst.

Az európai uniós válasz az importból származó fosszilis energia helyett a zöldenergiára való átállás és az energiahatékonyság növelése. Az Európai Bizottság elnöke 2026. márciusi állásfoglalásában kiemelte, hogy az időjárásfüggő megújuló erőforrások mellett szükséges az atomenergia, az egyetlen olyan karbonmentes forrás, amely stabil alapot biztosít az energiaellátáshoz. Magyarország ezt a felismerést már lényegesen korábban stratégiája részévé tette a Paks II. beruházással, amely révén a nukleáris energia aránya elérheti a 40–45 százalékot a hazai termelésben, így az ország a térség nettó energiaexportőrévé válhat.

Az európai versenyképesség lemaradása az USA-val és Kínával szemben jelentős részben az olcsó energia hiányára vezethető vissza, ami az ipari kapacitások kivándorlásával fenyeget. Az EU belátta: ha nem garantál tiszta és olcsó áramot, a nehézipar (acél- és vegyipar) végleg elhagyja a kontinenst. Ezen elvek képviseletében Magyarország élen járt, az Európai Unió magyar elnöksége pedig prioritásként kezelte a helyzetet a 2024-es Draghi-jelentés és a budapesti nyilatkozat alapján.

Történelmi előzmények és a tagállamok megosztottsága

A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) jelentése és az Eurostat adatai szerint az 1990-es években az EU villamos energiájának még egyharmada származott atomenergiából, 2022-re nagyjából az ötöde. A fukusimai baleset utáni kivezetési hullámot az orosz fosszilis forrásoktól való függőség csökkentése és az energiaválság törte meg. 2024-ben már 4,8 százalékos növekedés látszott a termelésben, 2026-ra pedig további 2 százalékos bővülést jósolnak.

Ezzel együtt az atomenergia részesedése a teljes rendelkezésre álló energián belül (nem az előállítotton belül) alacsony, 11 százalék és 15 százalék között mozgott az elmúlt évtizedekben. A jelenség háttere, hogy magas az importált energia aránya az európai uniós tagállamok által felhasznált forrásokban.

Az atomenergia támogatói

Az európai országok két, élesen elkülönülő táborra szakadtak. Franciaország és a közép- és kelet-európai országok – Magyarország, Csehország, Lengyelország, Bulgária, Románia, Szlovákia, Szlovénia – következetesen kiálltak a technológia mellett. Korábban Franciaország és a visegrádi négyek együttműködtek abban is, hogy a nukleáris energiát az Európai Unió tiszta energiaként ismerje el 2022-ben. Lengyelországban 2026-ban kezdődnek az első atomerőmű előkészítő munkálatai. Nyugat-Európában Belgium, Hollandia és Olaszország is a visszatérést vagy az üzemidő-hosszabbítást tervezi, Dánia pedig a nehézipar igényei miatt gondolta újra álláspontját. Az SMR- (kis moduláris reaktor) technológia iránt Észtország, Románia és Svédország is élénken érdeklődik.

Az európai országokban a jövőben számos új atomerőmű épül, többségében a 2030-as évek második felétől állhatnak üzembe:

• Franciaországban Emmanuel Macron elnök hat új, nagy teljesítményű EPR2 típusú reaktor építését jelentette be, amelyek a 2030-as évek második felére készülhetnek el. Később további nyolc reaktor építésének lehetőségét is vizsgálják, így összesen akár 14 új blokk is épülhet 2050-ig.
• Olaszország hosszú szünet után, 2025-ben újra napirendre tűzte az atomenergia-termelés létesítését, elsősorban ipari parkok mellett felépítendő kis méretű moduláris reaktorok formájában az energiafüggetlenség növelésére.
• Hollandiában két új, nagy teljesítményű atomreaktor felépítése mellett kötelezte el magát a kormány, amelyeket várhatóan a már meglévő Borssele atomerőmű mellé telepítenek. Az eredeti tervek szerint a reaktorokat 2035-re üzembe állították volna, de a legfrissebb jelentések szerint a tervezési és engedélyezési folyamatok bonyolultsága miatt ez a határidő valószínűleg későbbre tolódik.
• A svéd kormány 2045-ig akár tíz új atomreaktort is építene, hogy kielégítse a növekvő ipari energiaigényt. Jelenleg a beszállítók kiválasztása és a finanszírozási modell kidolgozása zajlik, állami támogatással és hitelgaranciákkal segítve a beruházást. Az új kapacitások 2035 és 2045 között fokozatosan készülnek el.
• Finnországban a 2005-ben épült és az eredeti tervek szerint 2010-ben induló Olkiluoto 3 erőmű – 14 év késéssel – csak 2023-ban kezdte meg a működését. A sikeres indulása után a finn környezetvédelmi miniszter 2025 januárjában kijelentette, hogy az országnak szüksége van még egy nagy teljesítményű atomerőműre a megduplázódó áramfogyasztás miatt. Emellett Finnország is aktívan vizsgálja az SMR-ek alkalmazását távhőszolgáltatásra és ipari célokra.
• Észtországban egy 2025-ös kormányzati jelentés támogatja az első észt atomerőmű felépítését (SMR technológiával), amely 2035-re állhatna üzembe.
• Lengyelország első atomerőművét az amerikai Westinghouse építi Lubiatowo-Kopalino térségében. Az építkezés a tervek szerint 2026-ban kezdődik, az első blokk 2033-ban állhat üzembe. Egy második projekt keretében dél-koreai technológiával is terveztek reaktorokat építeni a lengyel magánszektor és az állam együttműködésében, azonban a távol-keleti partner visszalépett.
• Csehország 2024 júliusában a dél-koreai KHNP-t választotta a dukovanyi atomerőmű bővítésére. Az első beruházás keretében két új blokk épül, az első várhatóan 2036-ban kezdi meg a tesztüzemet. A szerződés opciót tartalmaz további két blokkra a temelíni helyszínen is.
• Szlovákiában a nukleáris energia jelenleg is fontos szerepet tölt be az energiatermelésben, ezzel együtt az energiafüggetlenség érdekében további kapacitások épülhetnek. A szlovák kormány 2024 májusában hagyta jóvá egy új, legalább 1000-1200 megawatt teljesítményű blokk építését Jaslovské Bohunice helyszínén. 2026 elején stratégiai megállapodást írtak alá az USA-val az amerikai technológia alkalmazásáról a projektben. Az építés 2032-ben kezdődhet, és 2040-ig készülhet el.
• Szlovénia tervezi a krskói erőmű bővítését (JEK2 projekt), de a 2024 novemberére tervezett népszavazást elhalasztották 2028-ra a jobb tájékoztatás érdekében. Ha a népszavazás jóváhagyja az elképzelést, az építkezés 2032-ben kezdődik, a befejezés pedig 2041-re várható.
• Horvátország jelenleg két fő irányvonalat követ új nukleáris kapacitások létesítésére: a szlovéniai Krsko–2 (JEK2) projektben való részvételt, valamint saját területén megvalósítandó, potenciálisan kis moduláris reaktorok (SMR) telepítését. Ezzel 2040-re 30 százalékra emelkedhetne a nukleáris energia aránya az energiamixben (különböző energiaforrások aránya az energiaellátásban).
• Bulgáriában két új, amerikai technológiájú Westinghouse AP1000 reaktor építését tervezik a meglévő kozloduji telephelyen. A bolgár kormány 2026 márciusában jelentette be az Európai Bizottságnak a projekthez nyújtott állami támogatási terveit. A kivitelező konzorciumban a Westinghouse mellett a dél-koreai Hyundai E&C vesz részt. Az első blokk kereskedelmi üzeme pedig 2035 körül indulhat el.
• Romániában folyamatban van a cernavodai atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának befejezése kanadai CANDU–6 technológiával. A projekt 2024-ben kapott zöld utat a teljes körű megvalósításra. Románia az első európai országok egyike, amely amerikai (NuScale) segítséggel kis méretű moduláris reaktort épít Doicesti-ben.
• A korábbi európai uniós tagállam, az Egyesült Királyság esetében az ún. Civil Nuclear Roadmap szerint 2050-re 24 gigawatt kapacitást akarnak elérni, ami az áramigény 25 százalékát jelenti. A fejlesztések keretében a Hinkley Point C már építés alatt áll, a Sizewell C esetében a végső befektetési döntés 2025 nyarán született meg. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a kis méretű moduláris reaktorokra (SMR) is.

Magyarország fejlesztéseit európai összehasonlításba tekintve hazánk a kelet-közép-európai régió motorja a nagyblokkos erőművek tekintetében – írták az elemzésben. Paks II. betonöntése 2025 végén, illetve 2026 elején kezdődött. Az első új blokk (5-ös) kereskedelmi üzeme a 2030-as évek elejére várható. A Paks II. projekt kivitelezése mellett a kormányzati stratégia már számol a kis méretű moduláris reaktorokkal is. E tekintetben Lengyelország és Románia mellett Magyarország szintén előremutató intézkedéseket tett (ld. következőkben.)

Atomenergia-ellenes tagállamok

Németország, Ausztria, Luxemburg, Portugália és Spanyolország továbbra is elutasítja az atomenergiát. Németországban Friedrich Merz kancellár – bár 2026 januárjában „stratégiai hibának” nevezte a korábbi leállításokat – kijelentette, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, és országa nem tér vissza a nukleáris energiához. A német kancellár ragaszkodása korábbi álláspontjához sajátos helyzetet eredményez a tekintetben, hogy Friedrich Merz német kancellár és Ursula von der Leyen hasonló CDU-s háttérrel, de ellentétes elképzeléssel rendelkezik.