Drága vadászgépek az olcsó iráni drónok ellen – fenntarthatatlan az Öböl-menti arab országok légvédelme
A Perzsa-öböl menti államok egyre nagyobb nyomás alatt állnak: vadászgépeiket folyamatosan bevetik az Irán által indított alacsony költségű drónok ellen. Bár a módszer hatékony, szakértők szerint hosszú távon sem pénzügyileg, sem műszakilag nem tartható fenn.
A Financial Timesnak nyilatkozó elemzők és nyugati tisztségviselők szerint a vadászgépek maradtak a legfontosabb eszközök a drónok elfogására, de a folyamatos bevetés nagy terhet ró a költségvetésre, a pilótákra és a repülőgépekre. A probléma lényege egyszerű: az iráni drónok viszonylag olcsók, a vadászgépek bevetése viszont jelentős kiadással jár.
A leggyakoribb iráni modell, a Sahid–136 ára 20–50 ezer dollár (6,7–16,7 millió forint) között mozog. Ehhez képest egy F–16-os vadászgép repülésben tartása óránként akár 25 ezer dollárba (8,4 millió forint) kerülhet. A drónok lelövésére használt légiharc-rakéták ára még magasabb: egy AIM–9X Sidewinder közel 400 ezer dollárt (134 millió forint), míg egy AIM–120 AMRAAM több mint egymillió dollárt kóstál.
Emiatt a térségbeli országok egyre inkább a fedélzeti ágyúkat részesítik előnyben. Ezek ugyan lényegesen olcsóbbak, mint a légiharc-rakéták, de nagyobb kockázattal járnak: a pilótának sokkal közelebb kell kerülnie a célponthoz, lakott terület felett pedig jelentősen megnő a civil áldozatok veszélye. Ráadásul egy F–16 ágyúja mindössze öt másodpercig tud folyamatosan tüzelni, mielőtt kifogy a lőszerből.
Irán február vége óta több mint háromezer drónt indított, főként a Perzsa-öböl menti célpontok ellen.
A többségüket sikerült elfogni, az Egyesült Arab Emírségek egyedül több mint 1600 drónt semmisített meg – francia és brit támogatással. Néhány drón azonban áttört, és csapást mért katonai bázisokra, energiaipari létesítményekre és polgári infrastruktúrára. A költségeken túl más problémák is felmerülnek.
A folyamatos bevetések kifárasztják a pilótákat, és erősen igénybe veszik a gépeket, ami gyakoribb meghibásodásokhoz és intenzívebb karbantartáshoz vezethet. További probléma, hogy a földi légvédelem még drágább lenne: az amerikai Patriot rakéták kilövése darabonként közel 3-4 millió dollárba kerül, így a Perzsa-öböl menti államok igyekeznek ezeket minél ritkábban használni.
Többrétegű védelemre van szükség
Tanácsért Ukrajnához fordultak, ahol az elmúlt években jelentős tapasztalatra tettek szert a drónok elleni védekezésben. Az ukrán szakértők szerint a vadászgépek csak kiegészítő szerepet tölthetnek be, nem alkothatják a védelem alapját. Helyette költséghatékonyabb és gyakorlatiasabb megoldásokra lenne szükség, például speciális elfogó drónokra, helikopterekre vagy hagyományos légvédelmi ágyúkra.
Az Egyesült Államok már küldött több ezer ukrán fejlesztésű elfogó drónt a térségbe, bár ezek se biztosítanak százszázalékos védelmet. Izrael több eszköz kombinációját használja – vadászgépeket, helikoptereket és a Vaskupola rendszert –, emellett lézeres védelmi rendszert is üzemeltet, amely szinte nulla költséggel képes drónokat semlegesíteni.
Az Egyesült Arab Emírségek hasonló lézeres technológiák beszerzését fontolgatja. A Perzsa-öböl menti arab államok most azon dolgoznak, hogy olcsóbb és többrétegű megoldásokat találjanak a drónfenyegetés kezelésére, miközben továbbra is készen állnak a vadászgépek bevetésére szükség esetén.
Törökország felemelkedése a globális hadiipar élvonalába
Törökország védelmi ipara két évtized alatt a világ élvonalába katapultálta magát: 2002-ben még 250 millió dollár értékben exportáltak hadiipari eszközöket, tavaly a kivitel meghaladta a hétmilliárd dollárt. A legismertebb slágertermék a Bayraktar TB2 drón, de az Akinci, az Ada osztályú korvettek és a Gidrán páncélozott katonai járművek is keresettek.
