Nem akárki mondta ki: olyan energiaválság jön, amit még az unokáink is emlegetni fognak – "Ezzel most már együtt kell élni"
„A legnagyobb energiaválság kezdetén vagyunk, amire ez a generáció emlékszik" – ezt mondta Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök szombaton a kormányülését követően. A horvát kormány egész hétvégén ülésezett, miután a kibontakozó energiaválság Horvátországban újabb és újabb intézkedéseket követel meg. Annak ellenére, hogy zágrábi kormány az elsők között vezette vissza benzinárplafont és maximálta 1,5 euróban a benzin árát, további lépéseket tervez. Ugyanis már nem csak a magas olajár, hanem az áram és gáz szabályozása is szóba került a kormány részéről.
Iráni háború: olyan energiaválság elé néz most a világ, amit még az unokáink is emlegetni fognak
Plenkovic szerint a válság súlyosabb lesz, mint az Ukrajna elleni orosz agresszió idején, amit azzal magyarázott, hogy a mostani szélesebb körű, és globális léptékű.
Meg kell tanulnunk együtt élni vele és alkalmazkodni. A kormány mindent megtesz, hogy enyhítse ezeket a nyomásokat
– mondta a kormányfő. Az aggodalma azonban nem ok nélküli, a pénteki tőszdezáráskor is még 106 dollár volt az európai piacon mérvadó Brent olaj ára, azaz már több mint egy hete konstans 100 dollár fölött van, amire nagyon régóta nem volt példa.
"A 100 dollár feletti árak válhatnak az új normalitássá. És ahogy a háború elhúzódik, az energiaválság egyre súlyosbodik"
– ezt már a Handelsblatt vasárnap délutáni cikke taglalja. Alig egy héttel ezelőtt a legnagyobb probléma az volt, hogy a Hormuzi-szoros már nem hajózható. Ez önmagában már szélsőséges forgatókönyv volt az energiapiacok számára, mivel a világ olaj-, kőolajtermék- és gázkészleteinek körülbelül egyötöde halad át a szoroson. Ezt követően az emelkedő üzemanyagárak voltak az első olyan hatások, amelyeket az európai fogyasztók megtapasztaltak és emiatt kellett a magyar kormánynak is beavatkoznia március 9-én, hogy a benzin árát 595 forintban a gázolajét 615 forintban maximálja.
De ez valószínűleg csak a kezdet, csütörtök óta ugyanis eszkaláció új szintjét érte el: támadások történtek a kritikus energiainfrastruktúra ellen. Az energiapiacokra gyakorolt következmények most sokkal hosszabb távúak.
Az üzemeltető szerint akár öt évig is eltarthat a katari Ras Laffan LNG-létesítményben keletkezett károk helyreállítása.
Mostanra már mindenki számára világossá kellene válnia: komoly energia- és gazdasági válsággal nézünk szembe. A magasabb energiaárak ugyanis élelmiszerárak emelkedéséhez is vezetnek. A vállalatoknak pedig csökkenteniük kell a termelést és el kell bocsátaniuk az alkalmazottakat a magas energiaköltségek miatt.
Lehet, hogy már túl vagyunk azon, hogy ez "csak" egy olajválság
A félelem, ami egyre megjelenik az Európai Unió döntéshozóiban is, hogy ez nem csak egy szimpla olaj, hanem egy nagyobb méretű energiaválság is lehet,nem alaptalan. Az iráni konfliktus következtében Katar cseppfolyósított földgázexportjának 17 százaléka kiesett, ami alapjaiban rengetheti meg a globális LNG-piacot. Ez különösen érzékenyen érinti Európát és Ázsiát, mivel a kieső mennyiség hosszú távú szerződéseket is érint, többek között
- Olaszország,
- Belgium,
- Dél-Korea
- és Kína irányába.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a katari fél vis maior helyzetet hirdetett, vagyis nem tudja teljesíteni a szerződéses szállításokat, ráadásul a termelés újraindítása a harci cselekmények leállásához kötött. A károk nagysága miatt a régió energiaipara akár 10-20 évvel is visszacsúszhat, miközben a katari export más területeken is erősen visszaesik: a kondenzátumkivitel 24, az LPG- 13, a héliumé 14 százalékkal csökkenhet.
A kínálati sokk különösen rosszkor jött, mivel az elmúlt években – főként Európában – az LNG vált az orosz vezetékes gáz egyik fő alternatívájává.
A helyzet súlyosságát mutatja az a levél, amelynek tartalma a Financial Times-on jelent meg szombaton, és amiben unió döntéshozói már felszólították tagállamokat, hogy csökkentsék a gáztárolási célkitűzéseket, továbbá fokozatosan kezdjék el feltölteni tartalékaikat a kereslet visszafogása érdekében. Dan Jorgensen, az EU energiaügyi biztosa arra utasította az unió energiaügyi minisztereit, hogy ne siessenek feltölteni országuk kimerült gázkészleteit, és „rugalmasan” járjanak el a háztartások és az ipar keresletének csökkentése érdekében egy olyan időszakban, „amikor a kínálat szűkös”.
A földgáz kérdés ráadásul túlmutat önmagán is. Habár nem lenne törvényszerű, de az európai rendszerben a villamos energia és a fölgáz szorosan kötve, így a gáz árának drasztikus emelkedése végeredményben a villamos áram árára is visszahat.
Ennek a rendszernek az egyik legnagyobb elszenvedője ma Németország, aki az energiárak elszállása miatt nem képes versenyképesen termelni, és szorul ki nap mint nap az exportpiacokról.
Elég csak egy számot hozni, míg 2021-ben a háború kitörése előtt 40 euró MWh volt német nagykereskedelmi áramár, tavaly 120 euró, azaz megháromszorozódott 4 év alatt, miközben Kínában és Amerikában 50 és 70 euró között mozog. Az ok pedig nem más, mint az orosz enerigáról való leválás, a LNG ugyanis majd 40 százalékkal drágább, mint az orosz földgáz.
Minden nagyobb gazdasági válság geopolitikai konfliktusból indult lehet ebből
Egy elhúzódó konfliktus a múltbeli globális gazdasági válságokhoz hasonlítható leginkáb – rja vasárnapi cikkében a Guardian. Ian Stewart, a Deloitte könyvelőcég brit vezető közgazdásza szerint olaj- és gázárak emelkedése a gazdasági bajok előhírnöke. A közel-keleti háborúk vagy forradalmak által kiváltott magasabb energiaárak fontos tényezők voltak a nyugati recessziókban 1973-ban, 1979-ben és 1990-ben.
De nem kell nagyon messzire menni, az energiaárak megugrása Oroszország ukrajnai invázióját megjelent 2023-ban, amikor Európa növekedése összeomlott.
Az elemző szerint a legtisztább párhuzamok az 1980-as évekkel mutathatók ki. Akkoriban Ronald Reagan amerikai hadihajókat küldött Hormuzba, hogy megvédjék a kereskedelmi hajókat az iráni-iraki háború alatt. Egy olyan epizódban, amely „tankerháborúként” vált ismertté, Washington a második világháború óta legnagyobb haditengerészeti konvojt küldte oda, hogy fenntartsa az olaj- és gázexport folyamatosságát.
Most 48 órája van Iránnak, hogy átjárhatóvá tegye a Hormuzi-szorost
Washingtonban is vegyesek a jelzések. Bár Trump kijelentette, hogy a háborút „megnyerték”, és azt is mondta, hogy „hamarosan” véget érhet, vasárnap már megfenyegette az iráni rezsimet, hogy 48 órájuk van, hogy felszabadítsák a Hormuzi-szorost, különben a perzsa állam energetikai létesítményeit fogja bombázni. Mindez azonban a globális piacok és a világgazdaság számára további bizonytalanságot jelentenek.
Annál is inkább, mert megjósolhatatlan, hogy a következő hetekben milyen forgatókönyvek valósulnak meg. Trump eleve négy hét alatt akarta lerendezni a konfliktust, ez az idő vészesen közeleg, tehát valamit lépnie kell. A legnagyobb talány, hogy meglépi-e a legrosszabbat, azaz szárazföldi csapatokat küld Iránba. Egy ilyen helyzetben ugyanis az eszkaláció újabb olajárrobbanást váltana ki.
Magyarországnak is érdeke lenne a mielőbbi konfliktus, különben megint lőttek a növekedésnek
Nagy kérdés, hogy mi lesz a magyar GDP-növekedéssel, ami évek óta stagnál, és mindig megjelenik valami, ami visszahúzza. Hol a belső fogyasztás visszaesése, hol a német autóipar gondjai miatt kellett lejjebb adni a növekedési álmokból. Ezúttal nagyon úgy tűnik, hogy ez az iráni háború és a magas olajár miatt lehet.
"Hatással lesz az idei növekedésünkre az iráni háború, ez most már szerintem nem kérdés, a kérdés inkább a hatás nagysága"
– állítja Regős Gábor, Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki szerint a magasabb infláció és az alacsony növekedés kéz a kézben járnak, a magas inflációból következik az alacsony növekedés, ehhez persze hozzájárulhat a várt exportbővülés elmaradása, illetve egy tartósan alacsonyabb versenyképesség mindenképpen hat a GDP-re. A magasabb infláció ráadásul a kamatkörnyezet magasan ragadását eredményezné, ami fékezi a beruházásokat, illetve extra költséget jelent a kormányzatnak, tovább emelve az amúgy sem alacsony hiányt. Összefoglalva tehát fennáll a veszélye annak, hogy a növekedés az idén is elmarad és a fiskális konszolidáció még tovább tolódik.
