Ennek nem örülnek a klímavédők: a bizonytalanná vált gázellátás miatt Ázsia egy régi, jól bevált nyersanyaghoz fordul az energiabiztonságért
Ahogy a közel-keleti konfliktus elhúzódása miatt egyre kevesebb olajat, valamint cseppfolyósított földgázt (LNG) exportálnak a térségből, úgy fordul Ázsia egyre inkább a szén felé. Dél-Koreától Indonézián át Bangladesig több ország is a szenet helyezi előtérbe áramtermelési forrásként – derül ki a Bloomberg cikkéből.
A legsúlyosabban érintett országok között van az a Katar is, ahol a világ legnagyobb LNG-exportlétesítménye működik. Innen jelentős mértékben vásárolnak az ázsiai országok.
A közel-keleti háborúban Irán stratégiája, hogy célba veszi a térség energiaipari infrastruktúráját, amivel rá akarja venni az államokat, hogy lobbizzanak az Egyesült Államoknál és Izraelnél, hogy fejezzék be az ellene irányuló támadásokat. Emiatt Katar Ras Laffan üzemét is találat érte.
A katari LNG nagy része Ázsiába kerül, és a legutóbbi csapások nagyjából 17 százalékkal csökkentették az ország termelési kapacitását. A Hormuzi-szoros gyakorlatilag teljes lezárása pedig azt jelenti, hogy a gáz tengeri szállítása amúgy is szinte lehetetlen.
A gazdasági kényszer felülírja a klímacélokat, Ázsia a szénhez menekül
A gáz globális ellátási lánca tehát felbolydult, annak biztos ellátására manapság nem számíthatnak a gazdaságok. Ázsia így az energiamixében egyre nagyobb hangsúlyt fektet a helyi nyersanyagokra, elsősorban a szénre.
„A szén már eleve a domináns tüzelőanyag Ázsia áramtermelési mixében, régiós szinten bőven 40-50 százalék fölötti arányt képvisel, és a költségeket tekintve régóta versenyképesebb a gáznál” – mondta Sam Chua, a Rystad Energy AS elemzője.
Ami most felgyorsul, az a gáz iránti kereslet csökkenése. Az LNG egyszerűen megfizethetetlen az árérzékeny vevőknek.
A villamosenergia-ellátási zavart mielőbb meg kell oldani, már csak azért is, mert a közeleg a nyár, amikor felpörög a légkondicionálás, és az áramigény jellemzően a csúcsra fut.
Dél- és Délkelet-Ázsia országaiban a kormányok nem akarják vállalni az áramszünetek politikai költségeit.
Egyre nagyobb az igény a szénre, az exportőr országok növelték a kitermelést
A gázárrobbanás ugyanakkor begyűrűzött a szénpiacra is. A newcastle-i határidős jegyzés 2024 vége óta legmagasabb szinten van. Ez az ázsiai–csendes-óceáni térség irányadó benchmarkja.
- Indonézia, a világ legnagyobb szállítója engedélyezte a bányáknak a termelés növelését, ami szöges ellentéte a korábbi politikájának, miszerint a termelés visszafogásával próbálta felhajtani az árakat. Ehhez ugyanis ez már nem kell.
- Dél-Korea feloldotta a széntüzelésű erőművek kapacitáskorlátját,
- Japán legnagyobb áramtermelője pedig felvetette, hogy szénre válthat, ha a közel-keleti zavarok tartósak maradnak.
- A Fülöp-szigetek eközben Indonéziával tárgyal több szén beszerzéséről, hogy stabil áramellátást biztosítson.
A gazdasági kényszer tehát felülírja a környezetvédelmi célokat, a legszennyezőbb fosszilis energiahordozótól való elfordulást. A közel-keleti zavarok ráadásul kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a tisztábban égő gáz valóban be tudja-e tölteni azt a szerepet, amelyet átmeneti üzemanyagként szánnak a megújulók felé vezető úton – mutat rá a hírügynökség.
LNG-re állt át a fél világ, most hosszú évekig hiány lesz belőle, az egekbe szökik az ára – mégiscsak az orosz gáz lesz a megoldás?
Az iráni támadások miatt Katar LNG-exportjának jelentős része kiesett, ami több évig szűkítheti a globális kínálatot. A kieső kapacitás tartós áremelkedést vetíthet előre az energiahordozók piacán. A kialakuló helyzetben ismét felértékelődhet az orosz gáz szerepe a nemzetközi ellátásban.
