Már Brüsszel is belátta: a saját szabályai is túl drágák az európai cégeknek, nem bírják tovább a pluszterheket
Az Európai Bizottság módosítaná az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS), hogy több szén-dioxid-kvóta kerüljön a piacra, és ezzel mérsékeljék az ipari szereplők költségeit – derült ki a szerdán ismertetett javaslatból. Brüsszel lépése első ránézésre technikai jellegű, valójában azonban egy egyre élesebb gazdasági feszültségre adott válasz: az európai vállalatok már így is magas energiaárakkal szembesülnek, és erre rakódnak rá a kibocsátási költségek.
Az ETS lényege, hogy a cégeknek fizetniük kell a kibocsátásuk után, kvóták vásárlásával. Ezek ára jelenleg tonnánként nagyjából 75 euró (körülbelül 29-30 ezer forint), ami az elmúlt években jókora többletterhet jelentett, különösen az energiaintenzív ágazatok számára. Az iparági szereplők kritikája nem új: szerintük a rendszer a megugró energiaárak mellett további nyomást helyez a működésükre, vagyis nem önmagában a klímapolitika, hanem annak időzítése vált problémává.
A mostani javaslat középpontjában az úgynevezett piaci stabilitási tartalék (Market Stability Reserve) áll. Ez egy olyan mechanizmus, amely a forgalomban lévő kvóták számát szabályozza, így közvetve az árakat is befolyásolja. A rendszert eredetileg azért hozták létre 2015-ben, hogy éppen ellenkező irányba hasson: a túl alacsony kvótaárakat emelje azzal, hogy kivon bizonyos mennyiséget a piacról.
Most viszont megfordul a logika.
A bizottság azt javasolja, hogy szüntessék meg azt a szabályt, mely a túl nagy mennyiségű felhalmozott kvótát automatikusan törli.
Ennek eredményeként több kvóta maradhat a rendszerben, és szükség esetén vissza is kerülhet a piacra – vagyis nő a kínálat, ami lefelé nyomhatja az árakat, illetve megakadályozhatja azok tartósan magas szinten maradását.
A hivatalos indoklás szerint ez az árstabilitást szolgálja, és csökkenti a volatilitást. Gazdasági olvasatban ugyanakkor inkább arról van szó, hogy Brüsszel megpróbálja mérsékelni a saját szabályozásából fakadó többletterhet egy olyan időszakban, amikor a vállalatokat már így is jelentős külső költségek sújtják. Több tagállam – köztük Olaszország, Lengyelország és Ausztria – is ezt a megközelítést támogatta, kifejezetten az energiaválságra hivatkozva.
A lépés tehát nem az energiaárak csökkentésére irányul, hanem arra, hogy a rendszer ne erősítse tovább az áremelkedést. Másképp fogalmazva:
ha a piaci környezet már eleve drága, akkor a szabályozás legalább ne tegyen rá még egy réteget.
Ez az ipar oldaláról régóta megfogalmazott elvárás, amely most részben visszaköszön a bizottsági javaslatban.
Ez még csak a kezdet
A módosítás ugyanakkor csak előjátéka lehet egy nagyobb átalakításnak. A bizottság még idén átfogóbb reformokat is javasolhat az ETS-ben, és felmerült az is, hogy a rendszer élettartamát a jelenlegi, 2039-ig tartó kivezetési pályán túl meghosszabbítják. Ez újabb vitákat vetít előre, hiszen az ETS az uniós klímapolitika egyik alappillére.
Nem minden szereplő támogatja az irányváltást. Egyes tagállamok és környezetvédelmi szervezetek attól tartanak, hogy
a kvóták számának növelése gyengítheti a kibocsátáscsökkentési ösztönzőket, és végső soron magasabb kibocsátáshoz vezethet.
Mások viszont úgy látják, hogy a rendszer csak akkor maradhat politikailag és gazdaságilag fenntartható, ha alkalmazkodik a jelenlegi piaci környezethez.
Az iparági szereplők részéről óvatos támogatás érzékelhető. Az európai acélipart képviselő Eurofer szerint a mostani lépés „üdvözlendő első lépés”, ugyanakkor a valódi kérdések a következő, átfogó felülvizsgálat során dőlhetnek el. A vita így várhatóan nem zárul le a mostani módosítással, hanem a következő hónapokban tovább éleződik majd.
