Nem térnek vissza a régi energiaárak, sőt, az E.ON tartós drágulásra készül
Az E.ON, a legnagyobb németországi energiaszolgáltató az iráni háború következtében hosszú távon magasabb áram- és gázárakra számít.
Akármi is történjen, az energiaárak magasan maradhatnak
„Az iráni konfliktus előtti általános árszint nem fog egyhamar visszatérni” – nyilatkozta Filip Thon, az E.ON értékesítési leányvállalatának, az E.ON Energie Deutschlandnak az ügyvezető igazgatója a Westdeutsche Allgemeine Zeitung hétfői számában.
A vezérigazgató szerint az iráni konfliktus miatt a költségek hosszabb ideig a válság előtti szint felett maradnak.
„Az energiatőzsdén az árak a folyó évre vonatkozóan a gáz esetében 75, az áram esetében pedig 35 százalékkal emelkedtek. A következő évre már 60 százalékos gáz- és 20 százalékos villamosenergia-áremelkedést láttunk az energia-nagykereskedelemben.” A rövid távú ingadozásokat ugyan nem lehet egy az egyben átvinni a végfelhasználói tarifákra, de az általános tendencia egyértelmű – hangsúlyozta Thon.
Az E.ON Németország legnagyobb energiaszolgáltatója, amelynek az országban 12 millió villamosenergia- és 2 millió gázellátási szerződése van. A vállalat számos leányvállalatán keresztül a legnagyobb németországi villamosenergia-elosztó hálózat üzemeltetője is, a hálózat körülbelül egyharmadát birtokolja.
Az iráni háború hosszú távon is átformálhatja a világgazdaságot
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) legfrissebb elemzése is arról ír, hogy a Hormuzi-szoros lezárása globális energiaválságig fajulhat, az iráni háború hosszú távú hatásai pedig drasztikusabbak lehetnek, mint gondoltuk.
A közel-keleti konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása nemcsak az olaj- és gázárakra volt rendkívüli hatással, hanem egy új globális energiaválság küszöbét is elérte, amely alapjaiban formálhatja át a világgazdaságot – emelte ki az NKE.
Az Öt Perc Európa blogon megjelent írás szerint rövid időn belül sem a katonai konfliktus lezárására, sem az energiahordozók útvonalainak zavartalan újraindítására nem számíthatunk. A globális olajtermelés mintegy 25–30 százaléka és a cseppfolyósított földgáz 20 százaléka halad át békeidőben a Hormuzi-szoroson, ez az energiahordozó-mennyiség Ázsia és Európa egyes részei keresletét is kielégítette.
A hosszú távú Hormuz-blokádok forgatókönyv-modellezése súlyos kockázatokat jelez az ázsiai makrogazdasági stabilitásra nézve,
a potenciális GDP-csökkenés 2 és 5 százalék között mozog a zavar időtartamától és teljességétől függően.
A válság legsúlyosabban az ázsiai országokat érinti, mivel olajimportjuk nagymértékben támaszkodik a Perzsa-öbölből származó energiahordozókra. Különösen Japánra, Dél-Koreára és Indiára vonatkozik ez, hiszen olajimportjuk több mint 70 százaléka a Perzsa-öböl térségéből származik, hasonló helyzetben van Tajvan és Pakisztán is. Kína esetében a helyzet némileg differenciáltabb: bár az ország különféle forrásokból (Oroszország, Afrika, Dél-Amerika) is importál nyersolajat, a Hormuzi-szoroson keresztül érkező mennyiség továbbra is jelentős.
A Hormuzi-szoros lezárása az Amerikai Egyesült Államokban vegyes hatásokat eredményez az NKE cikke szerint. Az ország az elmúlt évtizedben a palaolaj és palagáz termelése miatt jelentősen csökkentette a közel-keleti energiahordozóktól való függőségét. Amerika immár nemcsak energia-önellátó, hanem nettó exportőr is több szegmensben, így a nyersolaj és az LNG területén is.
Az NKE elemzése szerint az Európai Unió általános energiabiztonsági helyzetét az orosz–ukrán háború miatt az orosz gázellátás csökkenése határozza meg. Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása pedig tovább súlyosbítja a sebezhetőségeket, kettős kihívást teremtve a korlátozott olaj- és gázellátás terén. A katari LNG kiesése tovább szűkíti a már amúgy is korlátozott piacot, ami vészhelyzeti intézkedéseket kényszeríthet ki.
A szakértők arra is számítanak, hogy az unión belül felgyorsulnak a regionális egyenlőtlenségek.
A nagyobb közel-keleti importfüggőséggel és kisebb csővezeték-összeköttetéssel rendelkező dél-európai gazdaságok erősebb közvetlen hatásokkal szembesülnek majd, míg az északi-tengeri olajhoz és a norvég gázhoz jobb hozzáféréssel rendelkező észak-európai gazdaságok valamivel kisebb hatásokat tapasztalhatnának. Hasonlóan, az ipari termelésre épülő gazdaságok további lassulása várható, míg a digitalizált, szolgáltatásokra épülő gazdaságok továbbra is jól fognak teljesíteni. A szállítás- és közlekedés iparághoz köthető, turizmusra épülő déli országok gazdasága várhatóan lassulni fog.
