Örökre búcsút mondhatunk a hatvandolláros olajárnak? Vége van a szép időknek
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz Egyesült Államok és Irán a legfrissebb hírek szerint ismét közel áll a megegyezéshez, szakértők szerint azonban az olajár nem éri el egyhamar a konfliktus kirobbanása előtti 60 dollár körüli szintet – sőt, lehetséges, hogy többé nem is lesz ilyen alacsony, mert azóta teljesen megváltozott a helyzet.
A legfrissebb hírek szerint már csak Donald Trump elnök jóváhagyására vár az amerikai–iráni megállapodás, amely újra megnyitná a Hormuzi-szorost és meghosszabbítaná a tűzszünetet. A kereskedők egyre optimistábbak, az olaj határidős jegyzései közel két hónapja a legnagyobb heti esés felé tartanak.
Gyakorlatilag kizárt, hogy az olaj ára visszatérjen a hordónkénti 60 dollárra, még akkor is, ha valóban megszületik ez a megállapodás
– mondta a MarketWatchnak Ben McMillan, az IDX Advisors befektetési igazgatója.
„A legjobb esetben is legalább három, de valószínűleg inkább hat hónap, mire helyreáll az olajellátás, de még évekig marad a beépített geopolitikai kockázati prémium” – figyelmeztetett.
Még nem világos, hogyan mozog az olajár a konfliktus lezárása után
Az elmúlt három hónapban a nyersolaj árát a Hormuzi-szoros zárlata és a Perzsa-öböl térségében az energia-infrastruktúrát ért károk tartották magasan – az utóbbi helyreállítási költségei egy április közepi elemzés szerint elérhetik az 58 milliárd dollárt.
A Hormuzi-szoros lezárása olyan adu, amelyet Irán csak egyszer tudott kihasználni, a térség államai levonják a tanulságot. A fontos átjáró elkerülésére több megoldás is van, némelyik gyorsan megvalósítható, csak pénz kérdése – de mindenképpen tovább növeli a költségeket.
A szakértők szerint egyelőre nem világos, hogy mindez tartósan átárazza-e a kockázati prémiumot, mert
olyan strukturális változásokról van szó, amelyeket a tűzszünet nem tud egyszerűen feloldani.
A legnagyobb tankerek máshol szállítják az olajat
Az olajpiac normalizálódásának mechanizmusa összetett, az ellátást nem lehet egy kapcsoló elfordításával újraindítani, a folyamat sokkal inkább hasonlít egy háború által teljesen felborult ökoszisztéma újjáépítéséhez.
Először is, a Hormuzi-szoroson nem indul újra zökkenőmentesen a tartályhajó-forgalom még a tűzszünet meghosszabbítása esetén sem.
„A befektetők akkor hiszik csak el, hogy ennek a válságnak ténylegesen vége van, ha látják, hogy a hajók az Egyesült Államok és Irán áldásával tartósan áthaladnak a szoroson” – mondta a portálnak Parag Sanghani, az energetikai infrastrukturális befektetésekre specializálódott Westwood Holdings Group portfóliómenedzsere.
A legnagyobb (Very Large Crude Carriers – VLCCs) tankereket például a konfliktus miatt a világ más részeire irányították át, az Egyesült Államok és Kanada is jó üzletet csinál a globális olajkeresletből. Két-három hónap, mire ezek a nagy tankerek visszatérnek a Perzsa-öbölbe, feltöltik őket, és elszállítják az olajat a rendeltetési helyére.
„Effektív adó” a kockázati prémium
A logisztika azonban csak a történet egyik része, az energetikai infrastruktúra is súlyos károkat szenvedett, amelyeknek a mértékét teljesen csak akkor lehet felmérni, ha újraindul a forgalom a szoroson keresztül.
Katarban három-öt évre becsülik a Rasz Laffan cseppfolyósítottföldgáz- (LNG) létesítmény helyreállításához szükséges időt – amennyiben kitart a tűzszünet.
Ebben a helyzetben a növekvő geopolitikai kockázati prémium „effektív adóként” fog működni, amely hosszú időre beágyazódik az olajárakba,
- a nyersolaj szállításának megnövekedett költségei,
- az alternatív szállítási útvonalak keresése
- és a tartályhajókra vonatkozó fokozott biztonsági követelmények költségei
fogják vezérelni.
A szoros hónapok óta tartó zárlata, az aknafenyegetések és az eseti támadások miatt ugyanis
a szállítók egyre inkább aggódnak a biztonság miatt.
„A hajózási ágazatnak vissza kell nyernie a bizalmát a Hormuzi-szoroson való áthaladásban, és meg kell oldania a háborús kockázati prémiumokkal kapcsolatos összes kérdést” – hangsúlyozta June Goh, a Sparta Commodities vezető olajpiaci elemzője, aki szerint a tankerek csak akkor térnek vissza távoli régiókból a Közel-Keletre, „ha látják a gazdasági ösztönzőt erre és a fenntartható békét az Öbölben”.
