A nyersanyagpiacokon tavaly kétségkívül a nyersolaj és ennek hatásaként az olajtermékek -- nem várt tartósságú és mértékű -- drágulása okozta a legnagyobb izgalmat. Az év elején a kelet-, délkelet-ázsiai régió gazdaságának újbóli megélénkülésével erősebb lendületet vett a világpiaci kereslet, miközben az összkínálat szűkült az olajkartell (OPEC) előző évi markáns termeléscsökkentése nyomán. Így a meghatározó fogyasztók, mindenekelőtt az USA készletei gyorsan apadtak.
Hiánypszichózis az olajtőzsdéken
Az 1999-es szinthez képesti nagy hiány azután sem enyhült sokáig, hogy az OPEC március végétől többször is felemelte a termelési kvótáit, részben a bumeránghatástól, elsősorban a piacvesztéstől való félelem, részben a rá nehezedő politikai nyomás hatására. A hiánypszichózis a nyár végén tovább erősödött, és ősszel már tízéves csúcsra lendültek az olajárak. (Az Európában mértékadó északi-tengeri brent barrelenekénti ára például 35 dollár fölött tetőzött.) A trend csak november végén vett markáns fordulatot, amikor már az USA-ban is lényegesen nőttek a készletek, nem utolsósorban a helyi stratégiai tartalékok részbeni felszabadítása nyomán. Az árak így karácsony előtt nyolchavi mélypontra süllyedtek, ezen belül az OPEC árkosara a szervezet által minimális célként megjelölt 22 dolláros küszöb alá.
Ám az év utolsó napjaiban New Yorkban már ismét drágultak az olajjegyzések, részben az átlagosnál keményebb észak-amerikai tél, részben az OPEC termeléskorlátozásának újbóli felvetése miatt. A kartell, és egyben a világ vezető termelője, Szaúd-Arábia szerint például napi másfél millió barreles kvótaszűkítés kell a 25 dollár körüli árszint tartósítása végett.
Színesfémpiaci libikóka
A dátumváltási készletezési lázban már korábban lendületet vett színesfémárak is jobbára tovább nőttek az év első felében, átlagosan 26 százalékkal az előző évi szint fölé. Később azonban már a kifulladás jeleit mutatták, elsősorban az USA gazdasági növekedésének lassulásával.
Az év elején főleg a nikkelárak magasrepülése volt látványos, március végén jóval tonnánként 10 ezer dollár fölé -- ötéves csúcsra -- duzzadtak Londonban. A rozsdamentes fémötvözeteket gyártók kereslete élénk maradt, miközben az egyik vezető termelő, a Falconbridge sztrájk miatt kínálata csökkentésére kényszerült. Az acélpiac gyors bővülése azonban az év közepén megállt, ami az ötvöző-, illetve bevonófémek iránti kereslet lanyhulását is maga után vonta. Így a nikkelárak a csúcshoz képest mintegy 3500 dollárral estek az év végéig. Hasonló okból az ón- és horganyárak is mintegy 14-15 százalékkal gyengültek éves szinten. Az év eleji erős kereslet, valamint a korábbi kapacitáscsökkentések nyomán a felduzzadt tőzsdei réz- és alumíniumkészletek gyors fogyásnak indultak, ami a jegyzési árfolyamban is megmutatkozott. A rézárak például szeptember elején már 2000 dollár fölé, azaz hároméves csúcs közelébe emelkedtek. Ám az USA-beli építési konjunktúra gyengülésével kapcsolatos aggodalmak az év végére mintegy 200 dollárral visszavetették az árszintet.
A nemesfémek közül a platinacsoport drágult látványosan az orosz kivitel elmaradása, illetve akadozása miatt. Főleg a palládiumpiac lendülete volt elsöprő: a troy unciánkénti rögzített árszint Londonban egymás után döntötte az abszolút rekordokat, és karácsony előtt már megközelítette az ezer dollárt. Az 1999 közepén húszéves mélyponton landolt aranyárak szilárdulása viszont nem ígérkezett tartósnak, és az év végi troy unciánkénti árszint már mintegy 20 dollárral elmaradt az év elejitől. Az ékszerdivat változásával, illetve a világkínálat bővülésével az ezüst tőzsdei ára is hároméves mélypontra esett év közben.
Kínálati nyomás az agrárjegyzéseken
Az agrárpiacokon a búza- és kukoricaárakat az év nagyobb részében lenyomta a túlkínálat, az 1999. évi markáns csökkenés után további 8 százalékos gyengülést okozva. Az ősszel azonban fordulat következett a trendben, miután az új idény végére már a világkészletek markáns apadását jelezték. A legújabb washingtoni prognózis például 2001 közepére az utóbbi 24 év második legkisebb idényzáró készletével számol. Ezt a várakozást csak felerősítették a jövő évi USA-beli termés érezhető szűkülésével kapcsolatos spekulációk. Chicagóban így az év utolsó napján mindkét gabonaféle ára már mintegy 13 százalékkal meghaladta az 1999. végi szintet.
Az állati takarmányok használatának európai korlátozása, illetve tiltása az utóbbi hetekben feljebb nyomta a szójaárakat is. Így a szójabab chicagói jegyzései több mint 8 százalékkal drágultak az egész évet tekintve.
A brazil export tavaszi markáns visszaesése, illetve az orosz export következő évi fellendülésével kapcsolatos spekulációk véget vetettek a cukorárak mélyrepülésének is. Ez utóbbiak csaknem 50 százalékkal nőttek, hároméves csúcsot elérve. A trend továbbra is szilárd maradhat, tekintettel a szűkülő kínálati előrejelzésekre.
A kávé- és kakaópiacok viszont egyértelműen erős túlkínálati nyomás alatt maradtak, amin egyelőre mit sem változtattak a termelők exportcsökkentési tervei, illetve kezdeményezései. Legmélyebbre a robusta kávé ára esett: ősszel már 600 dollár alatt, azaz 30 éve nem tapasztalt alacsony szinten jegyezték tonnáját a londoni tőzsdén. Ebben elsősorban a vietnami rekordexport, míg a kakaóárak 27 éves mélypontjában az elefántcsontparti bő termés játszotta a fő szerepet.