Szűknek bizonyult a tőzsdéken a 2000. év

Sokan a csalódás, míg mások a kijózanodás évének nevezik a magunk mögött hagyott 2000. esztendőt az amerikai részvénypiacokon. Ma már tény, hogy a Nasdaq történetének legrosszabb évét zárta, a világ vezető elektronikus tőzsdéjén a márciusi csúcshoz képest lényegében megfeleződtak az árfolyamok. Az év elejét jellemző irreális fellendülés után a józanság kerítette hatalmába a befektetőket, egyre inkább előtérbe kerültek a fundamentális adatok, főként a cégeredmények. Ez leginkább az internetes cégek piacát érintette, ahol a legnagyobb mértékű áresés következett be az év második felében.
Utólag nézve könnyű kijelenteni, hogy a befektetők a gazdaság lassulásáról érkező hírek után kezdtek elgondolkodni az internetes cégek értékeléséről. Amikor a Fed elkezdte kamatemelési sorozatát, senkit sem érdekelt ennek középtávú hatása, még az utolsó, májusi szigorításkor is emelkedéssel reagált a piac, mivel a befektetők csak azt látták: nem lesz több emelés.
A gazdaság lehűtése azonban olyannyira jól sikerült a Fednek, hogy ma, alig fél évvel később, már a recesszióba süllyedéstől félnek a befektetők. A piac lassan rájött, hogy a Nasdaq vezető cégeinek adott irreálisan magas P/E mutatók tarthatatlanok: a cégek robbanásszerű eredménynövekedésébe vetett bizalom szinte hetek alatt omlott össze azáltal, hogy a gazdaság túlburjánzásától való félelmet a recesszió rémképe váltotta fel. Ma már sokan azt is a piac nagy eredményének tartják, hogy a befektetők teljesen külön tudták választani az értéket a lufitól, és a techpiaci pánik nem ragadt át a többi szektorra is. A Nasdaqkal kapcsolatban pedig azt lehet pozitívumként megemlíteni, hogy a piac fél év alatt folyamatosan esve érte el mélypontját, és nem került sor krachszerű összeomlásra menet közben.
Az amerikai piacok teljesítményének értékelésekor azonban nem szabad csak a Nasdaq zuhanásánál leragadni. Igaz, hogy a jelentősebb indexek mind mínuszban zártak, azonban a számok mögé nézve árnyaltabb képet látni. Még a Nasdaq teljesítménye sem annyira siralmas, mint gondolni lehet: a 100-as indexben szereplő legfontosabb vállalatok közül 42-nek ugyanis emelkedett az árfolyama tavaly, s "csak" 58-nak esett -- igaz, az emelkedések többnyire 10 százalék alatt maradtak, az esések között pedig akadtak értékük 90 százalékát elvesztő részvények is: az ismertebbek közül a CMGI 65, a Yahoo! 85 százalékot zuhant.
Figyelemre méltó az, hogy az internet- és a tmt-részvények folyamatos zuhanása mellett milyen jól szerepelt több hagyományos ágazat. A közműtársaságok hagyományosan menekülőrészvényekként funkcionálnak, de a Dow Utilities folyamatos történelmi csúcsai sokakat megleptek. Emellett rendkívül jó évet zárt a teljes pénzügyi szektor, s a gyógyszergyárak és az olajtársaságok sem panaszkodhattak.
A világ tőzsdéinek hangulata az etalonnak számító amerikai történések fényében nem nagyon volt kérdéses, szinte mindenhol különvált a techpapírok és a hagyományos részvények, azaz az új és a régi gazdasághoz sorolt papírok teljesítménye. Jelentősebb mértékben csak Japán lógott ki a sorból, ahol az év eleji optimizmust az egyre kedvezőtlenebb makrokilátások nyomán váltotta fel a rossz hangulat, a külföldi befektetők a kezdeti nagy vásárlások után újra kifelé vitték a pénzt a szigetország részvénypiacáról.
A budapesti piacon a külföldi befektetők érdeklődésének csökkenése volt a meghatározó, azonban 2000-ben minden eddiginél jobban elváltak egymástól a vezető részvények útjai, így általános trendről nem is érdemes beszélni. A BUX forintban 11, dollárban 20,4 százalékos csökkenésének nagy részéért a Matáv jelentős leértékelődése a felelős.
A BUX-ban az év elején még 25 százalék feletti súllyal szereplő távközlési papír a Nasdaq pályáját követte: a befektetők évekig magalapozottnak tartották a papír piaci átlagot kétszeresen maghaladó P/E-jét, az eredménynövekedés megtorpanásával azonban már nincs kivételezés, marad a piaci átlaghoz közeli értékelés.
A Mol a százmilliárdos tavalyi és a bizonytalan nagyságú idei gázveszteség okán természetesen nem nagyon lelkesítette fel a külföldi befektetőket, s ma úgy tűnik, hogy a papír tulajdonosai jobban bízhatnak az olajárcsökkenés veszteségmérséklő hatásában, mint a kormány esetleges korrekt áremelési javaslatában.
A BUX-ot az OTP és a Richter mentette meg a nagyobb csökkenéstől, ez a két papír volt az, amelynél még fel lehetett fedezni a régi szép idők emlékeit. A külföldi befektetők -- ellentétben a Matávval és a Mollal -- itt nem csak eladni tudtak nagy tételben, hanem időnként hasonló elánnal feltűntek a vételi oldalon is. Mindkét papírnál felmerültek bizonytalansági tényezők -- a Postabank árazása, illetve a gyógyszeráremelés körüli hercehurca --, de a külföldi befektetők végig jelen voltak piacukon. Ez azért számít nagy szónak, mert ezzel véget is ért a blue-chipek értékelése: ma már lényegében ez a négy papír érdemli ki ezt a címet, s csak nagy jóindulattal lehet még az olykor mindössze néhány száz darabos forgalmat produkáló Egist is ideszámolni. (Az OTP viszont az elmúlt öt év, azaz a pénzügyi befektetők tömeges megjelenését és ezzel együtt az igazi nagy fellendülést hozó 1996-os év óta a piac legjobb papírja, ez jól látszik az árváltozásokat egy-, három- és ötéves távlatban bemutató táblázatunkból.)
Szomorú tény, hogy jelentősen megnőtt a tőzsdéről távozó cégek száma, és mindössze egy bevezetésre került sor. Mindez ugyanakkor nem befolyásolta jelentős mértékben a piaci kapitalizációt. Ami viszont valóban nagy baj: a volt blue-chipek közül teljesen bizonytalan a vegyipari részvények sorsa. A TVK szerepe ma már minimális, és a BorsodChemből is igyekezett kiszállni az összes nagyobb pénzügyi befektető a Milford szándékainak napvilágra kerültével. An Antenna Hungária esetleges vezető papírrá válása is hiú ábrándnak tűnik: miután meghiúsult az év egyetlen nagy kibocsátása, valószínű, hogy a részvények nagy része szakmai befektetőhöz kerül.
A tőzsde igen nehéz helyzetben van: abban, hogy a részvényforgalom csak kismértékben csökkent, "egyszeri tételek" -- vegyipari felvásárlások és mamutkötések, év végi adóelkerülő átkötések -- is szerepet játszottak, az állampapír-forgalom viszont megfeleződött. Ha új papírok érkeznek is, nem valószínű, hogy forgalmuk jelentős lesz.
A kilátások sem tűnnek rózsásnak, sem itthon, sem a tengerentúlon. A Wall Street az év első napjaiban ismét tömeges profitwarningokra számít, majd igen gyenge cégeredményekre. A várakozások szerint a GDP-növekedés az első fél évben mindössze 1 százalékos, éves szinten 1,7-2 százalékos lesz. A Fed kamatcsökkentéseinek hatása várhatóan csak a második fél év végén lesz érezhető, ezért a legtöbb elemző rossz első fél esztendőt, majd fellendülést hozó második hat hónapot vár. Persze ha mindenki fellendülést vár az év második felében, azt az árfolyamok már korábban meg szokták előlegezni.
A magyar piacon sok múlik azon, hogy visszatérnek-e a külföldi befektetők a Matávba és a Molba, illetve a relatíve magas áron forgó OTP és Richter továbbra is kedvelt marad-e. Az tény, hogy az év eleji elemzői várakozások az elmúlt esztendőkben soha nem jöttek be, ami nem is meglepő az év közben történt váratlan fejlemények tükrében. Jósolni ezért senkinek nem célszerű -- főleg nem a várható cégeredmény-bővülés mértékét a BUX-hoz hozzáadó módszerrel --, csak annyi bizonyos: jövőre is meglesznek a piac nagy nyertesei és vesztesei.