Forintdilemmában az MNB

Megállíthatatlannak tűnik a forint árfolyama a május 4-én életbe lépett sávszélesítés óta. A nemzeti fizetőeszköz tegnap már a 11,9 százalékos szintet is megközelítette a jegybanki intervenciós sáv erős oldalán.
A Magyar Nemzeti Bank ez idáig mindössze verbális eszközöket vetett be a forint túlzott erősödésének megállítására, amelyek mindeddig nem bizonyultak hatásosnak. A jegybank 11 százalék környékén bejelentette, hogy ez a szint már megfelelő a dezinflációs folyamatok szempontjából. Később azonban siettek hozzátenni, hogy egészen 15 százalékig -- tehát a sáv széléig -- nem szándékoznak beavatkozni a devizapiacon. Ez természetesen azt eredményezte, hogy a folytatódott a forint drágulása.
Az MNB kommunikációja meglehetősen furcsa, különösen a június 13-án bejelentett új monetáris politikai rendszer (inflation targeting) tükrében. Az inflációs célkitűzés rendszerének egyik alappillére ugyanis a megfelelő kommunikáció. Az MNB most érdekes helyzetbe került, ami főként azzal magyarázható, hogy kerülik a számon kérhető cselekedeteket. Ha a jegybank a sáv szélének eléréséig nem interveniál, akkor jól kommunikált a piaccal. Igaz, ez esetben a stratégiája megkérdőjelezhető, hiszen gyakorlatilag a sávszélesítés előtti helyzetbe kerül.
Amennyiben azonban beavatkozik forinteladással még a sáv széle előtt, akkor talán jobb stratégiát választ ugyan, de kommunikációja nem nevezhető túl sikeresnek.
A piaci szereplők szerint ez utóbbinak van nagyobb esélye, ami egyben a központi bankról kialakult véleményt is tükrözi. A piaci szereplők ugyanis sok esetben úgy tekintenek az MNB-re, mint egy konkurens intézményre, amely ellenük spekulál. Ez pedig nem túl szerencsés.
A jegybanknak két lehetősége is lenne, hogy kikerülje az előbbi csapdát: a sáv eltolása, illetve a kamatok csökkentése. Zsoldos István, a Concorde Értékpapír Rt. makroelemzője szerint azonban egyelőre egyik verzió sem valószínű. A szakértő úgy véli, hogy a sávközép eltolására, esetleg további sávszélesítésre az idén nem kerül sor. Az ugyanis nem vetne jó fényt az MNB-re, hogy még ki sem derült az árfolyam-erősödés dezinflációs hatása, máris tovább engedi felértékelődni a forintot. A kamatcsökkentés pedig egyáltalán nem biztos, hogy gyengítené a hazai valutát. Elképzelhető -- erre már korábban is akadt példa --, hogy a piac a kamatok mérséklődését kedvező visszajelzésként értékelné, ami további tőkebeáramláshoz és így forinterősödéshez vezetne.
Eközben a hazai exportorientált középvállalatok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek és szinte folyamatosan panaszkodnak a forint erősödése miatt. Az export -- és egyben a GDP -- számottevő hányadát adó multinacionális cégek szempontjából ugyanakkor ez kevésbé kedvezőtlen, hiszen ők devizában számolnak el, így az árbevétel és a profit leértékelődése helyett csak a költségekben jelentkezik a forint árfolyam-alakulásának hatása. Ez pedig csökkenti ugyan a multik eredményét, de vélhetően még hajlandók "lenyelni" ezek hatásait.
A jelenlegi árfolyam-politika egyedüli szenvedő alanyai azok a kis- és középvállalatok, amelyek a sávszélesítéskor nem voltak elég éberek, és nem fedezték árfolyamkockázataikat. Ezek a cégek ugyanis nem képesek áremelés formájában a vevőkre hárítani a forinterősödés miatt elszenvedett veszteségeiket. Ők tehát nyilván támogatnák az MNB minél hamarabbi intervencióját.